Nehéz egy olyan modell sorsa, amelyből nagyjából 100-150 darab fog elkelni évente Magyarországon. Nem lesz meghatározó élménye róla az utakon közlekedőknek. Viszont éppen emiatt, még két év múlva is sokan fogják azt hinni, újdonság, amit látnak. Ennek bizonyítéka, hogy a rakparton autózva a tesztkocsi mögött egy vadonatúj Mitsubishi pick-upban ülők fotózták a Mazda fenekét.

Nindzsa ez az CX-5, folyton visszatérő gondolat a kocsival kapcsolatban. A formájában, a kocsi eleje felé boruló övvonalban, és hátsó húzott lámpáiban ott a rejtőzködő harciasság. Valójában a Mazda új „Kodo” fantázianevű dizájnja annyira végig lett gondolva, hogy sokat profitálhat belőle a következő években a márka.


Ha csak a CX-5 közvetlen konkurenseit vesszük, a Volkswagen Tiguan végképp nem egy stílusőrület, „jómunkás” megjelenésével.  A jelenlegi Honda CR-V-t akár csúnyácskának is nevezhetnénk a CX-5 mellett. Az új Nissan Qashqai pedig lényegében olyan, mint volt. Szerencséra a Mazda következő megújult modellje, a Mazda 6 is ezt a vonalat viszi következetesen tovább.

A méreteit tekintve a 4,55 méter hosszúságú kocsit az átlagnál nagyobb szélességgel párosították és ha ehhez hozzávesszük a szép nagyra nőtt visszapillantó tükröket, akkor már egy terebélyes géppel van dolgunk. A nagy fülek természetesen gombnyomásra az ajtókhoz simulnak.

Ami a belső teret illeti, nem csapongtak nagyon a japánok. Lényegében „full fekete” minden a tesztautóban. Nem támad kedvünk dalra fakadni, de a belső békénket sem nem fogja felzaklatni semmilyen furcsa fantáziaelem. A bőrkormány, az ülések, a kapcsolók, valamint a műszerfal is teljesen semleges anyagú. A helykínálat elől, hátul első osztályú. A két első ülés nagyon jól testre szabható és jól tart, még úgy is, hogy itt is áldozatul esett némi anyag a tömegspórolás oltárán. A vezetőoldali ülés elektronikával alaposan felszerelve, az anyósé már manuális beállítású.

Száznyolcvanas testmagassággal saját magunk mögé beülve, a hátsó sorban is van még vagy tíz centi a háttámláig. Kiemelendő, hogy a csomagtartóból is dönthetők a hátsó üléstámlák, így ha éppen a pakolás legnehezebb pillanataiban vagyunk, akkor sem kell a hátsó ajtóhoz bandukolni, hogy ledöntsük a támlákat. Az ötletes meglepetések sorát folytathatnánk a műszerekkel, ha lennének meglepetések. A műszerfal kiosztása a konvenciókat követi.

A könnyen elérhető központi LCD- kijelzőt tapintással is vezérelhetjük, a legtöbb funkció elérhető a kormánykerékről és akkor még ott van a BMW iDrive-os tekerőgomb is. Szinte már sok is. A kijelzőn jelenik meg természetesen a tolatókamera képe is, amely nem csak síppal, hanem segédvonalakkal is megrajzolja a kocsi helyzetét és a feltételezhető útvonalat. Az extrák közül a holttér-figyelő ésszerűen teszi a dolgát és egyáltalán nem agresszíven akar beleavatkozni az életünkbe.


A CX-5 szíve-lelke, az úgynevezett a „Skyactive” technológia. A japán márka új autóépítési filozófiája, amely arról szól, hogy a szerkezet és a motor tömegcsökkentését már a tervezéskor elsődleges szempontnak tekintik és a teljes gyártási folyamatot áttervezték miatta. Lényegében, az erősebb anyagból kevesebb is elég elvet követve olyan kocsit építettek, amely jóval könnyebb konkurenseinél. A motor pedig egy olyan forradalmi fejlesztés, amely a japánok szerint a legnagyobb sűrítésű benzinmotort, illetve a legkisebb sűrítési arányú dízelt jelenti ma a piacon.

A kocsihoz rendelt 2.0 literes benzines szívómotor automatával, ugyanakkor hiába 160 lóerős és 202 Nm a maximális nyomatéka, kicsit kevés. A motor feltűnően igyekszik alacsonyan tartani a fordulatszámot - első a takarékosság – és gázadásra is kérdéssel válaszol, igazán akarjuk-e.  Ha válasz igen, mert határozottan értésére adjuk a gázpedált taposva, akkor szinte indokolatlanul felpörög, majd 3500-as fordulaton megérkezik a nyomaték.


Mindezzel legalább hamar kiderül, hogy nem kell majd gyakran a benzinkúthoz rohangálni az 58 literes tankkal. Egy kicsit próbálgatva a kocsi menetképességeit, elmondható, hogy bevállalós kanyarokban sem okoz csalódást. Semmiféle megilletődött billegés, a kocsi még nagy tempóval érkezve a szűkebb kanyarokba is csak éppen, hogy megbiccenti az orrát.

A főleg városi, külvárosból bejárós teszt során a fogyasztás konstans 8,8-at mutatott. Akárhogy is, ez egy összkerék-meghajtású, benzines, ráadásul automata-váltós autótól, több mint elfogadható. Már csak egy dologgal kell, megbarátkozzunk, az árával, amely minden jóval megáldott tesztautónk esetében 10 millió forint fölé kúszott.