A tavalyi premier után az SX4 S-Cross teljes kampánykísérettel dübörög, már az utcán is érzékelhető mennyiség van jelen. Az idei első három hónapban elment belőle 186 darab, ami vállalható számnak tűnik, és talán hozza is az éves 1000 darab körüli eladást, ami szintén a bemutatón hangzott még el a 2014-es évre vonatkozóan.

Az esztergomi újdonságra már egy kicsit máshogy is tekintünk, mint fél éve, bár a nevét mostanáig nem sikerült megszokni. Mindig furcsa lesz ez az SX4 S-Cross név, azzal, hogy megismétli saját magát, ugyanis az SX (angolul X=cross) ugyan az, mint az S-Cross csak máshogy írva.

Fél év alatt az is megtörtént, hogy időközben megjelent a S-Cross egyébként vitán felül legevidensebb konkurensének tűnő Nissan Qashqai második generációja. A Qashqai sokat változva, feljebb és ellépett a Suzukitól és ezzel talán jót is tett az S-Cross-szal.

A magyarországi kompakt szabadidő autó ugyanis nem annyira a divatosságra ment rá, mint a praktikumra. Egyébként vállalhatóan modern a dizájn, a szűkülő és ereszkedő orrész ugyan nem fog mindenkinek tetszeni, de a nagy fekete maszk, és méretes lámpák jó összbenyomást adnak, nem is beszélve a SUV-k karakterét jól kiemelő műanyagbetétekről.

Képgaléria.

D.P.

A méreteket tekintve is más kategória az S-Cross, mint a korábbi SX4. A tengelytávolság 10 centit nőtt (2600 mm), amely komolyan érezhető helynövekedés, a mostanra nyolc éves modellhez képest. Az S-Cross 430 literes két szintben osztható csomagtere az előd 270 literéhez képes hatalmas. A hátsó üléshelyeket is csak az alacsony fejtér miatt érheti kritika, a lábtér itt is kényelmes.

Egyetlen furcsaság akad, mégpedig, hogy alacsonyabb a hasmagassága, mint az elődé, ami főleg a 4x4-es változatoknál furcsa. (Az SX4 19 centije helyett itt 16,5 centiméterrel lehet számolni, a terepre járó háziorvosok gondolkodhatnak melyiket vegyék.)

A belteret tekintve ismerős a japán stílus, nem éppen a színek és formák börzéje, de hamar belakható. A műszerfal középső borítása kellemes, gumis műanyagszövettel fedett, negatívum, hogy az ajtózsebek kissé sorjásnak tűnnek. Az általunk tesztelt Elegance Plus modellnek van egy jó négyzetméternyi, két részben egymás felett elcsúszó napfényteteje is, amely szintén nagyot dob a luxuson, ugyan így a LED-es nappali fénycsíkok, illetve a krómbetétek az autó orrán és a hátsó lemezeken.

Van kulcsnélküli bejutás/indítás, ami talán az egyik leghasznosabb extra és ha már a luxusnál tartunk mára ugyan alap a Bluetooth kapcsolatot tudó fejegység is, azonban a Suzuki rendszerénél érthetetlenebbet nehéz lenne találni. A másik nagy szolgáltatásbeli negatívum a navi hiánya, amely nem is rendelhető gyári tartozékként, hiába jócskán hét millió forint feletti autóról beszélünk.

A nálunk járt S-Crosst az 1.6 literes turbó nélküli változó szelepvezérlésű VVT benzinmotor hajtotta, ami a japánok saját fejlesztése. 120 lóerős és 156 Nm-es maximális nyomatékkal rendelkezik. Ilyen értékkel rendesen kell forgatni a motort még a különben példásan könnyű, 1200 kilogrammos kasztni meglódításához is. Nyilván elfért volna egy hatfokozatú váltó is, de a fogyasztásra emiatt nem lesz panasz. Az összkerék-hajtást is tudó autó a tesztúton 6,7 literrel beérte, java részt városi forgalomban és sokszor Sport módban használva a menetdinamikai szabályozót. A kellemes értékben legnagyobb szerepe a start&stop-rendszernek és az adatok alapján úgy tűnik jól optimalizált váltónak van.

Képgaléria.

D.P.

Az S-Cross menetmód-kapcsolója egyébként négy lehetőséget kínál: Auto, Sport, Snow (havas) és Lock (zárt differenciálművel). Sport módban érezhetően megemelkedik a motorfordulatszám, áthelyeződik a 3000-es tartomány fölé, amely különösebben zajos motorhang nélkül lódítja meg a kocsit. Az autóban a zaj egyébként sem tűnt erősnek, sem a 130-nál 3200-at forgó motor felől, sem a tesztünkön nyári gumikkal szerelt 17 colos kerekek felől aszfalton. Rosszabb útviszonyok közt a hátsó felfüggesztés már komolyabb zajokkal reagál a nyüstölésre. A kormánymű megfelelően direkt, kicsit talán túlságosan is, idegesesen túlreagál a szerkezet.

A turbó nélküli motor sajátosságából fakadóan jobban kell forgatni minden dinamikát kívánó szituációban, mindehhez viszont nem párosult lényegesen megugró fogyasztás, ami kellemes meglepetés, főleg annak fényében, hogy egy összkerék-hajtást is tudó autóhoz alapból gázolajos motort párosítanánk. A nyomaték persze hiányzik, de ha belegondolunk, hogy plusz 800 ezer forintot kéne adni érte, már nem is tűnik átlagos használat mellett olyan erőtlennek a benzines S-Cross.

Azok a törzsvásárlók, akik bíznak a japán-magyar termékben, elégedetten fognak átülni az újdonságba is. Az alapára 4,98 millió forint, az eladás garmadát sejthetően képviselő  GL+ felszereltség (amiben már minden fontos extra benne van, automata klíma, tempomat, kulcsnélküli indítás, MP3/USB, ködlámpák, bőrkormány) 5,3 milliótól indul benzines és 6,1 millióról a dízel esetében. Ár/érték arányban pont az összkerék-hajtást is tudó változat tűnik viszont jó vásárnak 5,9 milliós árával, hogy a teteje az általunk is tesztelt, napfénytetős, start&stopos és már-már szürreális 7,7 milliónál járjon.