Az ötödik generációs Volkswagen Polo 2009-es debütálásakor akkora ugrást jelentett az elődjéhez képest, hogy méltán nyerte el az Év autója címet, és lett belőle szinte azonnal közönségkedvenc. Ebben az autót megrajzoló Walter de'Silvának is óriási szerepe volt, hiszen olyan formavilágot álmodott meg hozzá, amely öt év után is csont nélkül megállja a helyét a mezőnyben. A modellciklus végéhez közeledve viszont így is kijár egy kis ráncfelvarrás, ami idén érkezett meg a Polóhoz: apróbb külső, ám annál jelentősebb műszaki újításokkal.

Aki nyomon követi az autóipar fejlődését, az akár látatlanban is megnevezheti azokat a pontokat, ahol a Polo külsőleg megújult, hiszen a letisztult és időtálló alapformán csak néhány apró módosítást kellett eszközölni, hogy frissebbnek hasson. Kissé átrajzolták a lökhárítókat és módosítottak a lámpák formáján, amitől szögletesebb lett a megjelenése, továbbá új színekkel és felnikkel is gyarapodott a kínálat. Könnyed ujjgyakorlat a német tervezők részéről, de a végeredménybe lehetetlen belekötni, főleg úgy, hogy a majd 4 méteres hossz, az 1,7 méteres szélesség (tükrök nélkül), és a 1,46-os magasság továbbra is a kategória egyik legtágasabb versenyzőjévé avanzsálja.

Képgaléria.

R.D.

A tesztelésre kapott megújult kisautó ráadásul a 400 ezer forintos felárat jelentő Fresh csomaggal érkezett, amely a krómozott feliratokon kívül olyan hasznos és stílusos extrákat takar, mint a sötétített hátsó oldalablakok és hátsó szélvédő (amik 65 százalékban elnyelik a beeső fényt), a LED-es rendszámtábla-megvilágítás, illetve a mélyvörös hátsó lámpaburák. Szintén a Fresh csomaghoz járnak az antracit árnyalatú, 16 colos könnyűfém keréktárcsák, amiket 215/45-ös Dunlop Sportmaxx gumiabroncsokkal szerelnek.

Nem csak kívülre, de az utastérbe is jutott a Fresh csomag egyedi extráiból, melyek közül mindenképpen említést érdemelnek a fűthető első sportülések, az alumínium burkolatú pedálok és a kellemes tapintású háromküllős, multifunkciós bőrkormány. Jó hír, hogy az imént említett opcionális tételeket leszámítva is az egyik legélhetőbb kisautós beltérrel állunk szemben, ami a facelift után még kellemesebb benyomást kelt, minőségi anyaghasználattal, átgondolt tervezésű középkonzollal és a kategóriához mérten bőséges helykínálattal, valamint 280 literes csomagtartóval, ami a hátsó ülések síkba döntésével 952 literesre bővíthető.

Képgaléria.

R.D.

A tesztelésre kapott, jól felszerelt darab a kisautós szegmens átlagához képest néhány ponton már-már prémiumos hatást kelt, amiben a ráncfelvarrás hozadékaként megjelenő extrák is nagyban közrejátszanak. Például a VII-es Golfból átszivárgó, közelítésszenzoros 6,5 colos érintőképernyő, amelyen mostantól az okostelefon képernyője is megjeleníthető a Mirror Link funkciónak köszönhetően. Stílusban, helykínálatban és kütyükben tehát abszolút a kategória élvonalát jelenti a megújult Polo, de ez mit sem ér, ha az elfuserált vezetési élmény tönkreteszi az összhatást.

Utóbbi ugyan hangzatos felütés lehetett volna, ha a Polo tényleg szégyent vallana ezen a téren, de aki vezetett mostanság új Volkswagent, az tudhatja, hogy a német mérnökök patikamérlegen adagolják a tökéletesen semleges viselkedést, amivel semmi probléma nincsen, hiszen pontosan ez az, amire a legtöbb ember vágyik.

A remekül csillapító és komfortosan feszes futómű, a sebességérzékeny szervókormány, a hibátlanul dolgozó, hétfokozatú DSG-váltó és a példásan összerakott utastér a masszív karosszériával párosítva olyan elegyet alkot, amivel nemcsak munkahelyig, hanem akár a következő kontinensig is megnyugtató kényelemben utazhatunk.

Ebben persze a motor is oroszlánrészt vállal, amivel kapcsolatban elképzelhető, hogy az ezerköbcentis, 60 lóerős belépőmotor produkciója jelentősen ronthat az élményen, de a tesztelésre kapott, átdogozott, immáron Euro 6-os 1.2 TSI benzinmotor az egyik legjobb választás az autóba. Rendelhető 110 lóerővel is, de a tesztelt verzió, a maga 90 paripájával és 160 Nm-es csúcsnyomatékkal (1400-as fordulatszámtól) zökkenőmentesen mozgatja az alig több mint egytonnás szerkezetet. A nulla-százas gyorsulást ugyan több mint 10 másodperc alatt teljesíti, és a végsebessége is épphogy meghaladja a 180 kilométer/órát, de ha őszinték akarunk lenni, akkor valójában nincs is szükség többre.

Képgaléria.

R.D.

A hét fokozatnak köszönhetően fürgén és takarékosan lehet vele autózni a városi forgalomban. Már 60-nál hatodikba kapcsol, sztrádatempónál pedig épphogy eléri a 2900-as fordulatszámot hetedikben. Padlógázra nem rest akár kettőt is visszaváltani, csordogálós tempóban pedig olyan észrevétlenül teszi a dolgát a DSG, hogy fel sem tűnik a létezése. Manuális módban azonnal reagál a váltókar tologatására, de ezt igazából csak a teszt kedvéért próbáltuk ki, hiszen sokkal kényelmesebb teljes egészében ráhagyni a dolgot.

Annál is inkább, mert az említett korai felváltások miatt hat liter körüli átlagfogyasztással lehet vele számolni városi használatban, kis országúttal, ami egyáltalán nem sok. Koplalóművészek vagy nehéz lábú sofőrök mindkét irányba kilendíthetik a mutatót, de ha csak a forgalom ritmusát követjük és nem állunk le gyorsulgatni minden piros lámpánál, akkor nem kell rettegnünk a tankolásnál.

Mivel a hátsó szélvédőn díszelgett a tavalyi WRC győzelemre utaló matrica, kicsit szerpentinen is meghajtottuk, ahol ugyan kezesen viselkedett, de a tempósabb kanyarokban hajlamos elpattogni a feneke a keresztbordákon, meg a modern fronthajtású autókra jellemző alulkormányzottság is fel-felbukkanhat, ami azt jelenti, hogy valamilyen szintig tolerálja az efféle vegzálást, de jobban szereti, ha a komfortzónájában használják, amiben gyakorlatilag tökéletes alakítást nyújt.

A ráncfelvarrás utáni Volkswagen Polo stabilan hozza, amit elvárnak tőle és még egy picivel többet is, hiszen az eggyel nagyobb kategóriából érkező extráival, mint a távolságtartós tempomat, a tolatókamera, valamint a hatékonyan működő központi érintőképernyő, a mezőny élén jár. Ennek persze ára van, ami a tesztelt Fresh csomagos (és egyéb extrákkal megpakolt) tesztautó esetében 5,5 millió forintot jelent. Első hallásra soknak tűnhet, de a tudásának ismeretében már egyáltalán nem beszélhetünk túlárazottságról.