
220 millió forintos sportöltöny: teszten a 600 lovas V12-es új Rolls-Royce Ghost
Ilyen az, amikor a Rolls-Royce némi sportosságot csempész luxustól tocsogó elegáns limuzinjába, mely ezáltal a hátul pöffeszkedő uraságnak és a sofőrnek egyaránt kedvezni próbál. Teszten a méregdrágán akár még a csillagokat is lehozó új Ghost Black Badge.
Megszületett a döntés: új luxusszedánt szeretnénk vásárolni cégünk/pártunk/bűnszervezetünk kontójára – a kívánt rész aláhúzandó. Hol máshol, mint a német szentháromság háza táján kezdünk el nézelődni. Az Audi és a BMW már potom 60 millió forint magasságában kínálja A8-as, illetve 7-es csúcsmodelljeit, azonban a rangon aluli 6-8 hengeres motorok miatt ezek a germán modellek gyorsan kiesnek a pixisből.
Marad a Mercedes, ami 100 millió forint magasságában remek V12-es élvezeteket kínál Maybach fronton.

Bár ez a stuttgarti limuzin alaposan kitesz magáért, a szomszédos kastély tulajdonosa esetleg megszólhat bennünket azért, mert egy olyan szedánra esett a választásunk, amely alapvetően egy kommersz, akár dízelmotorral is rendelhető S-osztályra épül.
Menekülő útvonalnak ott a Bentley, de kezdeti lelkesedésünk gyorsan lelohad, amint megtudjuk, hogy VW konszern kékvérű brit márkája nemrégiben felhagyott a 12 hengeres motorok gyártásával.
Szinte minden a Rolls-Royce gyémántokkal kikövezett utcájába terel bennünket, és bár két Maybach áráért, de a BMW überbrandjétől megkaphatjuk azt, amire igazán vágyunk. Például a picit sportos és nagyon puccos új Ghost Black Badge-et.

Milyen ráncok?
A 2009-ben debütált első újkori Ghost még nem teljesen tudta palástolni, hogy tulajdonképpen egy luxusfronton alaposan túltolt 7-es BMW, a 2020-ban debütált utódja viszont már tökéletesen megfelelt a fejünkben a Rolls-Royce-okról kialakult pátoszos képnek.
Azóta eltelt fél évtized, és Goodwoodban elérkezettnek látták az időt a ráncok felvarrására. Mivel ez utóbbi nem hangzik túl elegánsan, a Rolls-Royce inkább finomításról beszél, és picit félrevezető módon Ghost Series II néven utal az általunk ezúttal hazai utakon kipróbált legfrissebb modellre.

Az újdonság elsősorban új okosfényszóróiról, modernizált hűtőrácsáról és az enyhén a márka első villanyautójára, a Spectre kupéra emlékeztető hátsó traktusáról ismerszik meg, ezenkívül pedig egy új kék fényezés és két új 22 colos felni is feltűnt a kínálatban.
A lényeg azonban változatlan maradt: a Ghost továbbra is egy időtlen szépségű brit luxuslimuzin, melynek orrán ott díszeleg a Spirit of Ecstasy szobrocska, ami kívánságra tömör ezüstből, illetve masszív aranyozással is készülhet.

A legkisebb
Négy évvel ezelőtt egy nyújtott tengelytávú Ghostot volt szerencsénk kipróbálni, most pedig egy alap hosszúságú példányt sodort felénk az élet, de nem ám holmi fapados, hanem a legsportosabb Black Badge kivitelben.
Ez a verzió azoknak kedvez, akik szemét esetleg bántja a megannyi krómozott elem szikrázóan vakító csillogása, jelen esetben ugyanis króm helyett fekete festéket visznek fel a különböző felületekre a brit szakemberek.

Irdatlan hosszú gépháztető, szemrevaló kéttónusú fényezés, hatalmas felnik, látványos féknyergek, gigantikus középső kilincspár, finoman lejtő farrész.
A dizájn nagyon egyben van és vélhetően hosszú évtizedek múlva sem csorbul majd a szépsége – ez bizony nagyon más kávézó, mint az erősen véleményes külsejű új 7-es BMW.

Jelen tesztalanyunk a legrövidebb RR limuzin, azonban 5,54 méteres hossza révén még így is 15 centiméterrel hosszabb az említett csúcs BMW-nél, és közel 8 centimétert ver a vádlimasszázzsal kényeztető Maybach S-osztályra is.
Aki ennél többre vágyik, annak ott az 5,71 méteres nyújtott Ghost, illetve az igazi nagyágyú, a kiviteltől függően 5,76-5,98 méteres Phantom.

Szezám tárulj!
A gigantikus első- és a némileg kisebb hátsó ajtókat finom kis villanymotorok gombnyomásra elegánsan nyitják, és olyan halkan csukják, hogy arra még a legérzékenyebb csecsemők sem riadnak fel.
Egyszerű földi halandóként beszállás előtt szívünk szerint megkérdeznénk, hogy levegyük-e a lábbelinket, mert a padlót olyan finom és vaskos szőnyeg borítja, hogy azt egyszerűen nincs szívünk bepiszkítani az út porával, ne adj, Isten sarával.

A legnagyobb kényelemben értelemszerűen a jobb hátsó ülésben lehet részünk, itt foglal helyet az igazgató úr, aki feltett lábakkal, hűtött-fűtött masszírozós fotelben pöffeszkedve utazhat.
Szórakoztatásáról az első ülés hátán lévő kijelző gondoskodik, a mellette helyet foglaló titkár pedig bármikor elővehet egy behűtött Dom Perignont, amit stílusosan ajkai kristálypohárban szolgál fel.

Szundikálás előtt pihentető élményt biztosít a tetőkárpit megszámlálhatatlanul sok apró LED-fénye, és a képzeletbeli csillagos égen időről időre hullócsillagok is felfedezhetők.
A 18 hangszórós hifi teljesítményét 1300-ról 1400 W-ra növelték, nem mintha erre szükség lett volna, hiszen már a facelift előtt is elképesztően szólt a gyártó által megnevezni nem kívánt három high-end beszállítótól összeválogatott elemeket felvonultató hangrendszer.
Apró negatívum, hogy a míves oldalsó hangszóróborításokat nem esik jól simogatni, azok recés fémfelülete adott esetben sértheti a magasrangú utasok finom kézbőrét. Ez persze körülbelül csak annyira lehet érdekes, minthogy a frissítés során gyorsabb lett a wifi és okosabbá vált a Bluetooth.


Amennyiben kint szakad az eső, kiszállást követően jó szolgálatot tehet a hátsó ajtóba rejtett esernyő.
Rávághatjuk, hogy na ilyesmivel akár egy mezei Skoda is szolgál, ellenben a cseh esernyő megjelenését nem lehet személyre szabni, és a Superb ajtajában a Rollséhoz hasonló esernyőszárító funkció sem igazán akad.
A csomagtartó 500 literes, remekül elfér benne néhány Gucci bőrönd és Hermès táska.

Milyen sofőrként?
A Black Badge-féle sportos hangulat jegyében fogant utastér első üléseiben is a hátsókéhoz hasonló földöntúli luxusban lehet részünk.
Az ergonómia olyan szintet üt meg, amelyhez foghatóval ma már igen ritkán lehet találkozni. Virtuális gombok és olcsó kapcsolók helyett mindenhol nemes anyagból készített, határozott mozdulattal kezelhető gombokra és egyéb kezelőszervekre lehetünk figyelmesek, amelyek abszolút nem vonják el a figyelmet a vezetésről.

A hagyományos nyomógombokkal felvértezett kellemes tapintású kormány mögött analóg műszereket megjelenítő nagyfelbontású kijelző figyel. A kiváló minőségű érintőképernyő a legújabb Spirit OS-t futtatja, amelyen itt-ott érződik a mögöttes BMW technológia, panaszra azonban így sem lehet okunk.
A középső kijelzőtől jobbra nemcsak egy kisebb analóg óra, hanem egy miniatűr Spirit of Ecstasy szobrocska is felfedezhető – este mindkettő elegáns megvilágítással dobja fel az esetünkben talán picit komor színvilágú műszerfalat.

Ide az összes lóerővel!
A BMW első turbós V12-es motorjaként jegyzett N74-es erőforrás 2008 óta van velünk. A kezdetekben 6 literes biturbó egységet előbb 6,5, majd pedig 6,75 literre fúrták fel, és utóbbi formában érhető tetten jelen tesztalanyunkban is.
Míg a normál Ghost holmi 571 lóerővel és 850 Nm-rel szúrja ki az ember szemét, addig a Black Badge esetében kereken 600 lóerő és 900 Nm hívható le.
A csúcsteljesítményhez egészen 5000-ig el kell forgatni a főtengelyt, ellenben a legnagyobb nyomaték már 1700-tól rendelkezésre áll, így a szuperfinom nyolcfokozatú automata váltónak ritkán akad dolga.


Az utastérben olyan síri csend honol, hogy még bőven autópályatempó feletti sebességnél is suttogva lehet beszélgetni. Egyedül padlógázra morajlik fel a messzi távolból a remek orgánumú 12 hengeres, és tulajdonképpen csak ilyenkor derül ki, hogy nem egy tisztán elektromos Spectre-ben foglalunk helyet.
A kormány mögött jobb oldalt található menetirányváltón lévő Low gomb megnyomásával csalogatható el a Ghost BB legsportosabb énje. Amennyiben ilyenkor 90 százaléknál jobban lenyomjuk a gázpedált, akkor a váltó 50 százalékkal gyorsabban vált, de persze még ilyenkor sem válik bárdolatlan viselkedésűvé.


A Black Badge 4,8 helyett 4,7 másodperc alatt katapultál 0-ról 100-ra, de a normál Ghosthoz hasonlóan 250 km/h-ra van korlátozva a végsebessége. Földöntúli élmény, amikor egy ilyen 2,5 tonnás márványtömb meglódul, és elképesztő, ahogy már-már a fizikát meghazudtoló módon veszi a kanyarokat és féktávokat.
Nem, nem pont ezzel az elsősorban higgadt krúzolásra termett kocsival a legnagyobb élvezet a szerpentinezés, de jó tudni, hogy menetdinamika technikájában milyen komoly tartalékok rejtőznek.
A felfüggesztés automatikusan kilágyul, ha az autó kamerái úthibát vélnek felfedezni, a váltó pedig még GPS-adatokat is felhasznál annak érdekében, hogy kanyarból kifelé jövet a legoptimálisabb fokozatot kapcsolja.

Az összkerék-hajtású, négykerék-kormányzású Ghost Black Badge a legjobb vezetési élménnyel szolgáló Rolls-Royce, de nem a legerősebb vagy a leggyorsabb.
Ezek a kitüntető címek a tisztán elektromos Spectre kupé Black Badge kivitelét illetik meg, mely 659 lóerős és 1075 Nm-es zöld rendszámos 4,3 másodperc alatt pattan fel álló helyzetből 100-as tempóra. Cserébe viszont sajnos 3 tonnát nyom a mérlegen.
Fogyasztásról éppúgy ritkán beszélgetnek a Ghost tulajok, mint a csirkenyak aktuális árfolyamáról, mindenesetre a gyártó által ígért 14 liter helyett a gyakorlatban inkább 18-20 litert kér átlagban a vas, és haladósabb tempónál 25-30 liter is lefolyhat a torkán.

Konklúzió, árak
A Ghost a modellfrissítés során picit szemrevalóbb lett és még kifinomultabbá vált, Black Badge kivitelében pedig azt a szűk réteget is kiszolgálja, akik egy ilyen hegyomlásnyi méretű Rolls-Royce-szal adott esetben a vezetési élményt is hajszolnák.
A Ghost azonban nem erről szól. Hanem sokkal inkább a süppedős szőnyegről, a finom illatú valódi bőrről, a kristálypoharak csillogásáról, a csillaghullásról és talán leginkább a varázsszőnyeg effektusról, illetve az időtlen eleganciáról. A selymes járású V12 tulajdonképpen csak a hab a képzeletbeli tortán.
No persze igen drága fine dining tortát szolgálnak fel nekünk ebben a brit cukrászdában: az extrákkal alaposan megspékelt tesztautó mintegy 220 millió forintot kóstál.
Sovány vigasz, hogy a Ghost alapára 140 millió forint és a Black Badge verzió 165 millió forint magasságában nyit.



