A Maseratit 1914-ben alapították a Maserati fivérek, akik eleinte versenymotorok felkészítésével foglalkoztak, a ’20-as évektől kezdve pedig már komplett versenyautókat is építettek.

A ’30-as években Grand Prix-futamokon is részt vettek saját fejlesztésű autóikkal, melyekkel örökre beírták magukat az autóversenyzés nagykönyvébe, a céget viszont 1937-ben eladták Adolfo Orsininak.

1957-ben Juan Manuel Fangoval a volán mögött az egyéni világbajnoki címet is megszerezte a márka a Forma-1-ben, ekkortól kezdve azonban át is tevődött a hangsúly az utcai sportkocsik gyártására, amit később (1993-ban) egy Fiat-felvásárlás követett, rá négy évre pedig a Ferrari tulajdonába kerültek.

Az idény százéves olasz márka korai időszakából, mondhatni aranykorából szemezgettük ki a legszebb autókat.

Maserati 8CM – 1933 A 8CM az olasz márka egyik első Grand Prix versenyautója, amit 3.0 literes soros nyolchengeres motor hajt 240 lóerős teljesítménnyel. A végsebessége 250 kilométer/óra környékén volt, amit valószínűleg halálközeli élmény lehetett átélni a kevésbé masszív, biztonsági öv nélküli, nyitott karosszériában.

Maserati

Maserati 4CLT Monoposto – 1948 Az 1940-es évek végén fejlesztette ki és építette meg a Maserati a 4CLT-t, amivel a második világháború utáni időszakban nem kevesebb, mint 18 Grand Prix-futamot nyertek. Soros négyhengeres, kompresszoros motorja mindössze 1491 köbcentis hengerűrtartalomból 260 lóerőt préselt ki magából, ami négyfokozatú manuális váltóval párosítva 270 kilométer/órás végsebességhez volt elegendő.

Maserati

Maserati A6 GCS Berlinetta – 1953 1953-ban a Maserati bemutatta az A6 GCS Berlinettát, amely egy versenygép pedigréjével rendelkező utcai sportautó. A Pininfarina által tervezett klasszikus formavilága révén a világ egyik legszebb autójaként tartják számon, amit számos autó-szépségversenyen elért első helyezés is bizonyít. Mivel csak négy példány készült belőle, az egyik legritkább és legdrágább veteránautónak számít, ami egyben azt is jelenti, hogy a szerencsés tulajdonosok csak piros betűs ünnepnapokon veszik elő, hogy átmozgassák egy kicsit. Kétliteres, soros négyhengeres motorja 170 lóerőt produkál, amivel könnyedén megfutotta a 235 kilométer/órát.

Maserati

Maserati 250 F – 1957 A klasszikus Forma-1-es autók archetípusa. 1954-től 1958-ig gyártották és a kor egyik leggyorsabb versenyautójának számított, köszönhetően a 2.5 literes soros hathengeres motornak, ami 360 lóerejével szinte repítette a mindössze 650 kilogrammos autót, hiszen a végsebessége valahol 300 kilométer/óra felett volt. Nem is csoda, hogy egy olyan tapasztalt és kellően vakmerő versenyző kezében, mint Juan Manuel Fangio 1957-ben meg is nyerték vele az egyéni világbajnoki címet a Forma-1-ben.

Maserati

Maserati Tipo 61 (Birdcage) – 1959 A Tipo 61 nem csak a szívfájdítóan gyönyörű formájának köszönhetően vonult be az autósport nagykönyvébe, hanem a hullámzó lemezek alatt lapuló technika jóvoltából is, hiszen az első acél csővázzal készült versenyautók közé tartozik. Ennek köszönhetően nem csak hatványozottan merevebb a kasztnija a korábbi versenyautóknál, de a tömegét is alacsonyan tudták tartani. 2.9 literes soros négyhengeres motorja 250 lóerőt produkált, ami különösebb erőlködés nélkül gyorsította a 600 kilogrammos autót 300 kilométer/órás sebesség fölé. A Tipo 61-et főként hosszú távú versenyzésre tervezték, Stirling Moss-szal pedig be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen többek közt a nürburgringi 1000 kilométeres versenyen is győzni tudtak.

Maserati