A leginkább jellemző a sajtónak szánt autókra, hogy full-full bennük minden. Hiába kismotoros az autó, legyen duplakuplungos automatával (DSG), legyen benne elektromos kézifék, napfénytető, masszázsülés, meg nagyzene.

Na, ez a „faceliftes” Seat Ibiza 1.2 TSI pont nem ilyen volt. Furcsamód mégis, ebben a Seat-ban éppen az volt a nagyszerű, hogy tulajdonképpen semmilyen. Egyszerűen van benne minden, amitől a német konszern autói igazából pont olyanok - ha értelmesen konfigurálják őket - , amilyennek egy autónak lennie kell.

Szó sincs róla, hogy ez az Ibiza tökéletes. A hivatalosan "Hold kék ezüstmetál" szín, például egyszerűen szürke, ráadásul ez az egyik extrája. Persze nem csak ez, eleve az alaphoz képest ez egy új csomagos változat, ami a Style felszereltséget egy kiegészítő Trend-csomaggal kínálja. Önmagában a Seat faceliftes Ibizája, a Leon formájához igazított kistestvér. A LED-es nappali menetfénnyel is rendelhető extráján kívül az újdonságok maximum felzárkóztatásnak nevezhetők papíron. És az is csak Excel-tábla szintjén segíti a döntést egy vevőnek, hogy van teljes értékű pótkerék, hátul is tárcsafékes, alap hat légzsák mellett törzs légzsákok is vannak, valamint komfort futómű, multikapcsolós-kormány, távirányítású központi zár és ködfényszóró kanyarodófénnyel, négyszenzoros parkoló radarral és ülésfűtéssel. Mert itt jön be a képbe az élet, hogy valójában milyen is egy autó tényleges karaktere.

Műszaki adatok Seat Ibiza 1.2 TSI 90 LE

Ez az 1.2-es TSI, ami elvileg 66 kW-os teljesítményű, vagyis 89 lóerős, valahogy sokkal élénkebbnek érződik. 1800-as fordulatszámtól úgy lendíti meg az autót, hogy először csak pislogunk, hol vannak a többiek a lámpától? A gyanú első körben a tömege környékén keresendő és valóban – 1089 kilós autó – könnyű.  Még, ha a 160 Nm-es nyomaték nem is túlzottan acélos, de a 1400-3500 percenkénti fordulatszám tartománnyal nagyon jól ki lehet használni. Főleg úgy, hogy az ötfokozatú kézi váltóval nem fogynak el gyorsan a tartalékok, a hivatalosan 90 lóerős teljesítménymaximum pedig 4400-as fordulatszámtól van meg. Az összhang leginkább olyan, mintha valahol csalafinta módon a vezérlés – és ennek a VW-konszern esetében eléggé más reflexiói is vannak mostanság – túltöltené ezt a kis motort és legalább 20 százalékkal erősebbnek érződik. Szó se róla, ez legyen a legnagyobb problémája egy újautó vásárlónak, hogy jobban megy a kocsija, mint várta.

Alapvetően ilyen pozitív impulzusok után, persze máshogy jön a többi élmény is. A futómű, ami megint semmi extra bár áttervezték a sajtóanyag szerint, pont megfelelő még a hazai utakra is. A kormányzás is pontosan és egyértelműen jelez vissza, ahogyan a német konszern hasonló alapról építkező autóinál, a Fabiánál, vagy a Polónál is. Jó velük közlekedni. A 4,9 literes gyári százas fogyasztást persze nem tudta rekonstruálni, de a kereken 6,0 literes tesztfogyasztással nyugodtan ki lehet egyezni.

Persze ahogyan minden kis autónál, itt is kritikus kérdés a hátsó hely. Az Ibizában is meglehetősen szűkös a tér és leginkább az zavaró, hogy egy felnőttnek nagyjából lapockáig érnek a hátsó ülések. Valamint, bár látszik, hogy igyekeztek ügyesen vékonyítani az első ülések tömését a hátsórészükön, de még így is leginkább csak préselőnek egy átlagos (1,8 méter) felnőtt térdei.

Visszatérve a belső tér igényességére, mára tényleg a legfontosabb eleme egy autó kabinjának a középkonzoli infotainment-rendszer. Márpedig ebben tesztautóban, ezt leginkább csak úgy odakanyarintották kidolgozásában. Ez például egy mai dél-koreai hasonló modellben nincs így. Márpedig mi lehetne a Seat Ibiza konkurenciája, mint házon belül a Skoda, másfelől a KIA/Hyundai páros? A dolog azért is furcsa, mert a frissített Ibizában éppen a műszerfal panelt frissítették.

A szórakoztató és információs egység kiszolgálásával már nincs is gond, érintőképernyős, már úgy is, hogy ez csak egy közepszintű fejegység volt. Egy polccal feljebb, már az Ibizához is van – Mirror Link rendszer, amivel percek alatt letükrözhetjük az okostelefonunkat. Mindemellett a nagy kerek beömlők, ahogyan átrendezték a műszerfalat, jól néznek ki, a műszerfali órák, a bajuszkapcsolók a jól megszokott német konszernes igényességűek, itt gyorsan visszatalálni a kocsi pozitív részleteihez.

Összegzésképpen, leginkább azt bizonyította a „kis szürke”, hogy igenis érdemes rászánni az időt kocsi vásárláskor és beülni minél több modellbe, megtenni lehetőleg egy nagyobb tesztkört. Hozhat olyan meglepetést egy-egy modell, amit nem nézünk ki belőle és sokkal jobban fogjuk magunkat érezni, hogy tudjuk jól választottunk. Jelen esetben például 4,11 millió forintért.

További tesztjeinket ide kattintva lehet elérni.