A japán prémiummárka olyan szép kupét rajzolt, hogy talán még az olaszok is egy kicsit magukénak tudnák érezni. Belül viszont nagyon is japán az Infiniti Q60, annak minden előnyével és hátrányával.
1989-et írtunk, amikor a két nagy japán autógyártó, a Nissan és a Toyota úgy érezte, hogy egy új, maximálisan prémium fejezetet kell nyitnia a saját kis történelemkönyvében. Így történt, hogy a Nissan ekkortól kezdve Infiniti, a Toyota pedig Lexus márkajelzéssel kezdte árulni az úgymond "mezei" tömegmodellek fölé pozícionált prémiumodelljeit. A nem titkoltan elsősorban az amerikai vásárlóközönség számára szánt japán négykerekűek immár 28 esztendős múltra tekinthetnek vissza, mi pedig ezúttal egy sportos Infinitit fogunk vallatóra.
Szépség
Az autó dizájnján a japán tervezők kiváló munkát végeztek, a parkolóban pihenő vagy éppen az úton elsuhanó Q60-at folyton érdeklődő és egyben elismerő tekintetek övezik. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a tervezők vélhetően alaposan megnézték az Alfa Romeo Giulia és az újabb Mazdák vonalvezetését, és csak ezután vették kezükbe a ceruzát. Félreértés ne essék, a Q60 külseje egyáltalán nem nevezhető koppintásnak, hanem egyfajta izgalmas egyvelege a mostanság divatos dizájnfogásoknak. És ami talán a legfontosabb: egyáltalán nem unalmas. Abban pedig egyelőre csak bízni tudunk, hogy néhány év múlva sem válik azzá.
A frontrészt a trapézforma hűtőrács és az azon trónoló kétdimenziós márkajelzés dominálja – a fényszórók mérgesen tekintenek a kocsi előtti forgalomra. Az oldalnézetet maszkulin izmos vonulatok uralják, no és persze a keret nélküli ajtók, illetve a C-oszlop, amit egy érdekes törést kapott vaskos krómcsík díszít. Hátul pedig ott vannak a szélesre nyújtott lámpák és a két darab méretes kipufogóvégződés, ami nem kamu műanyag díszítőelem, hanem ténylegesen a kipufogórendszer szerves része.
Szálljunk be!
A 0,29-es légellenállási mutatójú Inifiniti Q60-ba kényelmesen be lehet szállni, hiszen a hatalmas ajtók nagyra nyílnak, amire persze szükség is van, hiszen valahogy a második üléssorba is be kell jutni. 2+2 ülésesnél nagyobbnak, valódi négyszemélyesnél viszont kicsit kisebbnek érződik a kocsi, melyben hátul főleg a fejtér szűkös, elsősorban az 1,7 méternél magasabbak számára. A lábtér elöl teljesen, hátul nagyjából rendben van, ami a riválisoknál néhány centiméterrel nagyobb tengelytávnak tudható be. A csomagtér 342 literes, és a hátsó ülések döntésével egyszerűen bővíthető.
Minőségi?
Az utastérben helyet foglalva az első pillanatban rögtön átjön az Infiniti által sugallni kívánt prémium minőségérzet, mely azonban a kocsiban eltöltött percek és órák során egyértelműen alábbhagy. A felhasznált anyagok minősége nem éri el a német gyártók szintjét, sok az olcsóbb Nissanokból ismerős alkatrész. A fedélzeti számítógép a középkonzolon két darab érintőkijelzőt kapott, egy 7 és egy 8 colost, és az ezeken az egymás felett elhelyezett paneleken megjelenített felhasználói felület nem kevés kívánni valót hagy maga után.
Zavar az erőben
A menürendszer teljesen magyar, de néhol zavarba ejtően bumfordi rövidítéseket jelenít meg. A számítógép sokszor a vártnál lassabban reagál a felhasználói parancsokra, a tolatókamera képminősége pedig messze elmarad attól a szinttől, amit egy prémiummárkától elvárnánk. Sovány vigasz, hogy az amúgy remek Alfa Romeo Giulia tolatókamerája is hasonlóan gyenge képminőségű. Éjszaka még a leggyengébb fényerőt is zavaróan magasnak találtuk, ezért kikapcsoltuk a középső kijelzőt. A fényár viszont ezt követően is megmaradt, mert a jobbfelső sarokban fixen megjelenített digitális óra miatt a kijelző komplett háttérvilágítása működött.
Oldschool
A kormány mögött két régimódi analóg műszert helyeztek el a japánok, és csak az ezek közötti kis panel digitális. Nem meglepő módon ez utóbbi pixeles kijelzőn is japánosan oldschool karakterek bukkannak fel. 2017-ben már egyes kisautókban is van Apple CarPlay és Android Auto támogatás, az Infiniti Q60-ból viszont kimaradt ez a mostanság egyre divatosabb okostelefonos támogatás.
Kapunk viszont 360 fokos körpanoráma nézetet, adaptív tempomatot, aktív sávtartót, holttérfigyelőt és gyalogosérzékelős vészfékezőt. A fényszóró ugyan LED-es, de nem képes aktívan variálni a fénykáváját, így a szembejövők vakítása ellen csak úgy tud tenni, hogy automatikusan teljesen lekapcsolja a távolsági fényt. Érdekesség, hogy a rögzítőfék nem elektromos, hanem a bal lábunkkal manuálisan kell működtetni.
High-tech
Az eddig felsoroltakkal ellentétben kormányzás tekintetében abszolút high-tech a Q60-as, melyben már nincs mechanikus kapcsolat a kormánykerék és az autó első kerekei között. A kormány elfordulását szenzorok mérik és az elektromotorok ennek megfelelően forgatják el a kerekeket. Biztonsági okokból egy mechanikus kormánymű is van a fedélzeten, ami baj esetén gyorsan átveszi a kontrollt, így elvileg bolondbiztos a rendszer.
A kormány reakcióideje elképesztően jó, minden azonnal történik, viszont az útról nem túl sok visszajelzést kapunk. Ez utóbbi egy átlagos vezető számára a városi forgalomban, ráadásul rossz minőségű úton haladva egyáltalán nem negatívum, de a sportosabb sofőrök nem igazán fogják szeretni. A "drive-by-wire" rendszer a jobban felszerelt Q60-asokban alap, amúgy pedig 290 ezer forintot kérnek el érte.
Véhat
Az olcsóbb Q60-asokban 2 literes turbómotor és hátsókerékhajtás található, a tesztautóban viszont egy ikerturbós 3 literes V6-os egység és összekerékhajtás rejtőzik. A 405 lóerős teljesítmény és a 475 Nm nyomaték alaphelyzetben a hátsó kerekekre érkezik meg, tapadásvesztés esetén pedig az erő akár 50 százaléka is előre mehet.
A Q60-as bitang jól gyorsul (0-100: 5 s), padlógázra sofőr és utasai garantáltan az ülésbe préselődnek. A produkció azonban még a legkomolyabb Sport módban sem durva és bárdolatlan lefolyású. Ez nem egy AMG Merci vagy egy M-es BMW. A Q60 inkább egy a "nyugodt erő" jegyében fogant prémium sportkupé.
Halkan hangos
Az Eco módot érdemes gyorsan elfelejteni, mert a fogyasztást csak minimálisan mérsékli és nagyon lomhává teszi az autót. Sport+ módban végre megjön egy kicsit a rendkívül egyenletes járású motor V6-os orgánuma, de nem ám hátulról, a kipufogók felől, hanem sokkal inkább az erőforrás irányából. No és persze a hangszórókból, merthogy innen is kapunk némi mesterséges, de szerencsére nem mesterkéltnek tűnő motorhangot. Hörgés, ropogás és durrogás egyáltalán nincs - ehhez meg kell rendelni az opcionális titánkipufogót.
Milyen vezetni?
A 19 colos kerekeken gördülő Q60-as Sport+ módban hagy némi mozgásteret a pilótának, tehát az elektronika nem lép közbe rögtön az első apró kerékmegcsúszásra. A 355 milliméteres féktárcsák hatékonyan lassítják az autót, és tapasztalataink szerint komolyabb igénybevétel esetén sem veszítenek erejükből.
Az akár a kormány mögötti fülekkel is kapcsolgatható hétsebességes automataváltó rendben teszi a dolgát, de se nem túl gyors, se nem túl finom. Ez bizony még nem a német gyártók 8-9 sebességes váltóinak szintje. A 80 literes üzemanyagtank feszített tempó mellett akár 400 kilométer alatt leapasztható, mi 12 literes átlagfogyasztást mértünk.
Konklúzió
+ : szemrevaló formaterv, relatíve tágas belső, erős és kultúrált V6-os motor, négykerékhajtás, bővíthető csomagtartó. –: a vártnál alacsonyabb minőségérzet, elavult fedélzeti számítógép, kis felbontású tolatókamera, hátul szűk fejtér. |
Ha nem villanyoz fel az A5-ös Audi, a négyes BMW és a C-osztályú Mercedes kupék formavilága és a németesen unalmas tökéletesség helyett valami másra vágyunk, akkor a csinos Infiniti Q60 remek választás lehet. A V6-os biturbó motor és a négykerékhajtás a legjobb fajtából való, és a nyugodtan sportos suhanást szolgálja, de a Q60 több fronton is régimódinak tűnhet a riválisok ismeretében.
Szerencsére az árazást sikerült jól eltalálni: a nálunk járt V6-os csúcsváltozat az összes extrával együtt sem kerül többe 20,4 millió forintnál, aminél a német riválisok hasonlóan erős topváltozatai jelentősen többe kerülnek. A legolcsóbb négyhengeres és hátsókerékhajtású Q60-as alapára 13 millió forint.
Ha érdeklik az új autók tesztjei, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.
Élhetnek-e együtt valaha az izraeliek és a palesztinok? Mit gondol egy izraeli katona arról, akik nem akarják a gázai háborút? Földes András izraeli videóriportja erre is rákérdez, és azt is megmutatja, hogy milyen háború zajlik maguk az izraeliek között.
A több mint félmillió gépelt oldalnyi szöveg az Arcanum sajtóadatbázisában is megjelent.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
