Nem feltétlenül a legkellemesebb emlékek villannak fel manapság még azokban sem, akiknek még számít valamit a Honda márka. Ott van például az, amint  a Forma-1-ben műveltek. Vagy önmagában a tény, hogy egy olyan, tényleg hiteles márkanagykövet, mint Michelisz Norbi átült tőlük egy másik gyártóhoz. És hát, ezek még akkor is óhatatlanul felvetődnek, ha csak egy kisautóról, a Jazzről értekezünk valakivel.

A versenysport felemlegetését egyébként most az is indokolja, hogy a nálunk járt Jazz, amolyan bébi Civic Type-R külsejű: Misano Red sportautós fényezés, fekete felnik, kamudiffúzor, tetőszpojler, cápauszony, LED-fényszórók. Ízlés dolga, de lehet szeretni.

Örök paradoxon a Jazz – belül nagyobb, mint kívül

A harmadik Jazz-generáció is megkapta az aktuális frissítését, ami alapesetben pusztán annyit jelent, hogy néhány apró dizájnelemében igazodott a mostani márkaarculathoz. Továbbra sem a gömbölyded formákkal játszik, maradtak a metszett felületek és keskenynek tűnő sziluett.

Képgaléria

D.P.

A koncepció egésze amúgy mit sem változott. Kicsik között a legnagyobb – nagyjából ez volt a Honda filozófiája mindig is a Jazzel, és 4,05 méterrel gazdálkodni kevesen tudnak annyira, mint a japánok. Régi trükkje a Jazz-nek a furfangos belső tere, amellyel akár 2,5 méteres tárgyakat is lehet szállítani a kocsiban. Ha például beállítjuk a vezetőülést az 1,8 méteres magasságunkhoz, mögöttünk még mindig marad 15 centi (!) lábtér egy B-szegmensű kisautóban, a csomagér helykínálata pedig szintén hatalmas (354 liter), nem is beszélve arról, hogy 1314 liternyi tér juthat teljesen síkba döntött hátsó ülésekkel.

Ettől eltekintve viszont a japánokat mintha teljesen hidegen hagyná a belső tér. A kormány és váltókar esztétikusságát leszámítva, mindenhol spártaian kopogós fekete műanyagot találunk. Az ülés sem szép igazán, amiért kár, mert igazán jó. A háttámla feltűnően jól tart, nem fárasztó benne hosszabb távot sem autózni. Az infotaiment-egység is korrekt volna, egy szimpla Android-alapú rendszer – amin egy Garmin navi fut – ,ha nem 2018-at írnánk, és nem japánok csinálták volna. Gyenge a fényerő, sokszor nem működnek funkciók – az USB-n keresztül a hangfájlt nem ismerte fel –, de összességében is szerény a grafikai és menükínálat.

Van itt azért valami

Szerencsére ez a kis Jazz olyat is tud, amitől odáig lehet lenni. Ebben az autóban ugyanis egy „big block” van 130 lóerővel. Egy 1498 köbcentis szívómotor – akkor, amikor mások már csak három hengerrel és 999 köbcentikkel operálnak. Annyira más világ, mint marhapörköltet kérni Norbi update boltjában.

D.P.

Elsőre nem is teljesen világos: valaki félreértett valamit? Mert mi manapság a fő csapásirány az autóiparban? Kismotor, turbó, kisfogyasztás, emisszió. A Honda 1.5 literese, ebből minimum háromnak nem felel meg. De éppen ez az, amivel az átlagos – mostanra tényleg teljesen egyforma mechanikai színvonalú és pont ezért unalomba fulladó - városi kisautók mezőnyéből legalább kilóg a Jazz.

Kifejezetten vissza kell szokni egy ilyen lineáris, széles tartományú motor használatához. Forgatni lehet és kell is, ha haladni akarunk vele, ami a mai világban, amikor szinte minden motor turbós, furcsa. „Kínzásnak” tűnő 6000-es fordulatszám-tartományban van igazán elemében a mára végletekig kiforrott i-VTEC motor, ekkor adja le 130 lóerejét.

Viszont ilyen fordulatszám mellett már nincs olyan egység, ami halk lenne. 130-nál 4 ezer felett forog a főtengely, és a kissé erős zajban is arról lehet értekezni, hogy „hangos, az igaz, de jól is megy”.

D.P.

Ha valaki ezzel megbarátkozik, vagy inkább szereti, a 155 Nm-es nyomatékú erőforrás legalább élményt tud adni. Akárcsak a hatfokozatú kézi váltó, amelyet a motor karakteréhez hangoltak. Nagyon rövid minden fokozata, de mindez azért nem zavaró, mert annyira pontos a váltó. Talán a hatodikat hagyhatták volna hosszabbra, amivel autópályás komfortban és fogyasztásban jól jártak volna a vevők. Ilyen karakterrel ugyanis arra is számítani kell, hogy 7 liter környékén lesz a százkilométerenkénti fogyasztás.

Konklúzió, árak

A Jazz-ekben elsősorban nők ülnek, ha megnézzük az utcán a kínálatot. Az a lépés azonban, hogy bedobták ezt a lelkes, nagyobb motort, hozhat tucatnyi férfi vevőt is. Ám legyenek nők vagy férfiak, a Honda egyik vásárlói körből sem az árérzékenyekre hajt, ugyanis 5,2 millió forintért sok minden más, „érthetőbb” ajánlat is van a piacon.

D.P.

Viszont máris kedvezőbb az összkép, ha a valaki a borsos ára mellé odateszi, hogy ha eladó sorba kerül majd a kocsija, elég jó alkupozícióban lesz, mert a használtpiacon régóta sztár a Jazz. Persze meg is lehet tartani harminc évig. Ha még akkor is lesz young-timerezés, már most meglesz hozzá az ideális társa.