A második világháború utáni években, amikor éppen csak megszűnt a jegyrendszer, az angolok teljesen természetesnek vették azt, hogy takarékoskodni kell, hogy az iskolában a diákok egymástól öröklik a használt tankönyveket, hogy a gyerekek kinőtt ruháit a kisebb testvérek, a rokon gyerekek vagy ismerősök gyerekei viselik tovább – idézték fel az MR1-Kossuth Rádióban.

Ám ahogy nőtt az életszínvonal, úgy szoktak le ezekről az angolok, és ma már a használt ruhák és tárgyak szerepe és jelentősége meglehetősen visszaszorult.

A britek megunt, kinőtt ruháikat és az otthonaikban feleslegessé vált rengeteg apróságot, könyvet, CD-t, táskát, kendőt ingyen odaajándékozzák kedvenc jótékonysági szervezetüknek, amely az önkéntesei által működtetett boltokban ezeket jelképes összegért kínálja eladásra. A kevésbé tehetősek így a bolti árak töredékéért juthatnak hozzá ruhához, sokszor még bútorokhoz is. A bevételt pedig a karitatív szervezet működésének támogatására fordítják.

És itt kerülnek a képbe a Magyarországon is ismert, angol használt ruhát hirdető cégek. Egy idő után ugyanis ezek a karitatív boltok a britektől több adományt kaptak, mint amit boltjaikban el tudtak adni. Hogy tovább növeljék bevételeiket, a felesleget elkezdték kis cégeknek eladni, amelyek átválogatva, bálás használt ruhaként, külföldön értékesítik.

A karitatív szervezetek először olyan cégeknek adták el a ruhákat, amelyek Afrikába exportáltak, a nyolcvanas évek afrikai népességrobbanása nyomán óriási volt ugyanis a kereslet, az angol használt ruhák pedig jó minőségűek és olcsók voltak.

Az afrikai kereskedők olyan árusoknak adták tovább, akik utazó piacokon, kis afrikai falvakba is eljuttatták az újrahasznosított árukat. Ez a kreatív újrahasznosítás terjedt ki az utóbbi években Kelet-Európára is, vagyis a ma magyar second-hand boltokban árusított ruhák döntő többsége a brit karitatív boltoknak ingyen adományozott árukészletből származik, amit a brit piac már nem tudott felszívni.

A brit környezetvédelmi minisztérium adatai szerint ezek a használt, és senkinek nem kellő ruhák korábban a szeméttelepeken végezték, évente majdnem 900 ezer tonna mennyiségben. Ez most odaát jelentősen csökkent a felesleg exportálásával – tette hozzá a beszámoló.