„Az alappozícióm, hogy a nők emberi lények, akik képesek mindenféle viselkedésre. Lehetnek szentek és lehetnek démoniak is, és képesek bűncselekményekre is. Nem angyalok, akik képtelenek rosszat tenni. Ha azok lennének, nem lenne szükségünk jogrendszerre” – idézi Atwood Rossz feminista vagyok? című, a kanadai Globe and Mailbe írt cikkét a 444.hu.

Atwood szerint a #metoo egy hibás jogrendszer tünete. A nők, így a szerző, sok esetben nem kaptak, kapnak segítséget intézményektől, így ezekkel az ügyekkel az internet nyilvánosságához fordulnak. Ez igen hatékony volt, de hogyan tovább? – kérdezi az író.

„Ha túllépünk a jogrendszeren, mert nem hatékony, akkor mi jön helyette? Kinél lesz a hatalom?” – teszi fel a kérdést Atwood, aki hozzáteszi, „szélsőséges időkben a szélsőségesek nyernek. Az ideológiájukból vallás lesz, és aki nem követi a nézeteiket, azt istentelennek, eretneknek vagy árulónak tartják. A középen álló mérsékelteket megsemmisítik.”

A szerző a cikkben arról is beszél, hogy az, ahogy a zaklatási ügyeket sok esetben kezelik, többek közt azért problémás, mert számos alkalommal a vád maga elég ahhoz, hogy az érintettet bűnössé nyilvánítsák (ez más a #metoo-ügyeket kritizáló vélemények központi eleme is volt az elmúlt időszakban, például Liam Neesoné). Atwood nem csak a salemi boszorkánypereket hozza fel példaként, de a szöveg említi a francia forradalom vagy a sztálini Szovjetunió eljárásait is.

Mindez általában egy jobb világ ígéretében történik, írja Atwood, s hozzáteszi, az efféle „eljárás nélküli megbélyegzések” többnyire ellenreakciói az igazságszolgáltatás hiányának vagy a korrupt rendszernek. Ezek azok a helyzetek, amikor az emberek a maguk kezébe veszik az igazságszolgáltatást.

Atwood a cikkében egy 2015-ös – tehát még a szexuális zaklatási botránysorozat előtt évekkel lezajlott – konkrét esetet is említ, melyben egy kanadai egyetem egyesek által körülrajongott, míg mások által szexistának és egoistának tartott oktatóját függesztették fel, majd távolították el intézményéből sem a vizsgálat alatt, sem az ítélet után nem részletezett súlyos vádak nyomán.

„Később kiderült, a leginkább problémás pont Galloway viszonya volt egy diákkal. A diák egy felnőtt nő volt, akivel az írónak a házasságán kívüli kapcsolata volt, saját elmondása szerint konszenzuálisan. Ezen kívül viszont a vizsgálat eredményét ismerő lapok szerint a vádak nem álltak meg, zaklatásról nem volt szó. A nő azt mondta, a panasz nem egy konszenzuális kapcsolatról szólt” – írja a 444.hu cikke. Galloway akkor egy a vizsgálat és a vádak nem-megismerhetősége ellen tiltakozó petíciót írt alá.