A szülők nagy többsége (58,9%) úgy látja, hogy a gyermek legtöbbször, vagy kifejezetten sokszor magol anélkül, hogy a lényegi összefüggések megmaradnának benn. Csupán 13,1% látja úgy, hogy a gyermek az esetek többségében a lényegi összefüggésekre koncentrál a magolás helyett. A XXI. században a lexikális ismeretek másodpercek alatt elérhetőek; az oktatás célja nem a lexikális ismeretek memorizálása, hanem a mély megértés kellene, hogy legyen – olvasható a Szülői Hang internetes felmérése részeredményeiből.

A szülők pontosan látják, mennyire felesleges a sok magolással töltött idő. Egy szülő például így öntötte szavakba elkeseredését: „A gyerekek kiégve kerülnek ki a középiskolából. Az iskolát olyan helynek látják, ahol teljesen felesleges dolgokkal töltik az időt, a tanárok szívatják őket, és az életre egyáltalán nem készítik fel….Tragikus, szégyen és óriási bűn így bánni a gyerekekkel.”

Magolás helyett sokkal szívesebben látnának olyan kreatív pedagógiai módszereket, amelyek a gyermekek készségeit fejlesztik, hiszen ezek azok, amelyekből a gyermekek hosszú távon is profitálhatnak. Ilyen készségfejlesztő módszerek lehetnek például önálló, kreatív feladatok kidolgozása, projektmunka vagy csapatmunka. A szülői válaszokból ugyanakkor az derül ki, az esetek nagy részében (59,2%) ritkán vagy soha nem alkalmaznak ilyeneket. Csupán a szülők 13,7%-a számolt be arról, hogy gyakran alkalmaznak a készségfejlesztésre irányuló módszereket, holott ez lenne a kívánatos.

Ami jó és érdekes az egyik gyereknek, az nem biztos, hogy jó a másik gyereknek is. Még az egy családban nevelkedett gyermekek is nagyon különbözőek lehetnek, nemhogy a különböző háttérrel, különböző érdeklődéssel és képességekkel rendelkező gyerekek egy iskolai osztályban. A mai kor lehetőségei pedig ezeket a különbözőségeket csak tovább erősítik. Sajnos jelenlegi iskolarendszerünk nehezen birkózik meg a különbözőségekkel. A szülők döbbenetesen nagy hányada (71,3%) arról számol be, hogy a gyermek csak ritkán vagy soha nem kap képességének és érdeklődésének megfelelő differenciált feladatot. A szülők mindössze 8%-a látja úgy, hogy a differenciálást viszonylag gyakran alkalmazzák.

„Rettentően leterheltek a gyerekek, nincs idő a differenciálásra, mert az anyaggal haladni kell, ha valaki lassabb, akkor is. Megszégyenítések, bukással fenyegetések, nincs együttműködés a családok és az iskola között. Ők elvárnak, de nem nézik a gyerekek egyéni fejlettségét. Darab-darab… Ha zenét szeretne tanulni, nincs idő a házi feladatra vagy a sportra, a játékot nem is említem. Elkeserítő!” – írta egy szülő.

A válaszokból az is kiderül, hogy a szülők közel kétharmada ellenzi a mindennapos testnevelést, és inkább délutáni sportfoglalkozásokat szeretne. A kötelező erkölcstan- vagy hittanórákról is hasonlóan vélekednek: mindössze 19,5% helyesli az intézkedést, a többség (77,3%) elutasítja.

„Felesleges órákkal (erkölcs, honismeret) terhelik a gyerekeket! Maguk a tanárok se veszik komolyan, ezen tantárgyak által képviselt információk átadhatóak történelem-, irodalom- és osztályfőnöki óra alkalmával, illetve a család életvezetése során!” – szól az egyik jellemző szülői vélemény.

A felmérés a konkrét szempontok mellett rákérdezett arra is, hogy a szülő általában véve milyen mértékben elégedett gyermeke iskolájával? És a fentiek miatt, érdekes módon többen vélik úgy, hogy inkább elégedettek az iskolával (4-es vagy 5-ös, 38,7%), mint azok, akik inkább elégedetlenek (1-es vagy 2-es, 23,7%). Nagyon sokan adtak közepes értékelést (36,7%). Tehát általában véve elégedettebbek vagyunk szülőként az iskolával, mint ahogy azt a konkrét, oktatási módszertant firtató kérdésekből kitűnik.

A felmérés készítői szerint mindez azt mutatja, hogy hiába látjuk és tudjuk szülőként, hogy rossz minőségű oktatás zajlik az intézményekben, mégis többé-kevésbé eltűrjük ezt, és még sokszor elégedettnek is mondjuk magunkat.

A kérdőívet március 11-ig lehet kitölteni itt.

A Szülői Hang Közösséget több mint tizenegyezer oktatási kérdések iránt érdeklődő szülő alkotja, a Civil Közoktatási Platform tagja.