„Jelölj meg, Mester, megtiszteltetés lenne!”
Lenyűgöző dokusorozat készült az elmúlt évek talán legbrutálisabb szexszektájának a történetéről és a hálózat leleplezéséről. A Beavatási eskü nehezen emészthető anyag, lassan is indul, de kár kihagyni.
Hogy nem tűnt fel nekik, mi folyik?
– ilyen és ehhez hasonló hozzászólások születtek a New York Times 2017 őszén publikált cikke alatt, amelyben a Nxivm (ejtsd: nekszium) nevű szervezetből korábban kiugrott tagok beszéltek arról, hogyan kerültek kapcsolatba annak idején a szektával, és miként szedte őket darabjaikra az önismereti körnek álcázott közösség.
Az HBO új dokusorozata, a Beavatási eskü a fenti kérdésre igyekszik válaszokat keresni.
A Nxivm egy, a kilencvenes évek végén alakult, önsegítő workshopokat tartó és életmódtanácsokat osztó New York-i vállalat volt, óvatos becslések szerint is több mint 15 ezer ember vett részt az általuk kínált tanfolyamokon. A cég piramis-rendszerben működött, azaz a tagoknak további tagokat kellett behozniuk, hogy feljebb kerülhessenek a rangrendszerben.
Az alapító Keith Raniere és társa, Nancy Salzman közösen dolgozta ki az igencsak drága kurzusok tananyagát, amelyben az önbizalomnövelésre, az érzelmi korlátok kiküszöbölésére, és természetesen a legmélyebb félelmek, a „diákok” személyiségének leggyengébb pontjainak a felderítésére, illetve azok leküzdésére fektették a hangsúlyt.
A sorozat lassan indul, de precízen mutatja be a szervezet filozófiáját, ahogy azt is, hogy míg a legtöbben elégedetten elvégezték a kurzust – még a kiugrók is azt mondták, néhány tréning és módszer tényleg működött –, majd továbbléptek, addig sokan a Nxivm köreiben maradtak, karrierjüket eldobva oktatókká, vezetőkké váltak a közösségen belül. A szervezet hosszú évek alatt különböző részekre tagolódott, létrejött például a Society of Protectors nevű férfi-, illetve a Jness nevű női csoport is, utóbbinál pedig „szintlépésre” is volt lehetőség.
„Megtiszteltetés lenne”
Szépen lassan elültették a tagokban, hogy a saját fejlődésük és a nagyobb jó elérése érdekében le kell mondaniuk a büszkeségükről, és totálisan le kell építeniük az egójukat, majd a kiválasztottak bekerültek a DOS nevű, exkluzív csoportba, ahol el kellett kötelezniük magukat Keith Raniere mellett, és mindenek fölött követniük kellett az ő akaratát.
A nők mester-rabszolga kapcsolatba kényszerültek, az azt megelőző beavatási szertartás keretein belül pedig a csípőjük alatti bőrfelületre sütötték a férfi monogramját. Ekkor a nőknek azt kellett mondaniuk:
jelölj meg, Mester, megtiszteltetés lenne.
A DOS-ban lévő nőknek készenléti gyakorlatokat kellett végrehajtaniuk, amikor a mesterük írt nekik, egy percen belül úgy kellett válaszolniuk: RM, azaz Ready, Master, az étkezések előtt pedig meg kellett számolniuk, hány kalóriát fognak bevinni, és arra engedélyt kérni, ugyanis – a közösségben csak Elöljárónak hívott – Raniere vékony nőkkel szeretett szexelni.
Amikor a nők beléptek a DOS-ba, nemcsak, hogy kizárólag más szektás nőkkel élhettek együtt, de személyes információkat és meztelen fotókat kellett megosztaniuk magukról – így amikor ki akartak lépni a szektából, vagy súgni valakinek, ezekkel zsarolták őket. A DOS vezetője és legfőbb toborzója a Smallville-ből ismert színésznő, Allison Mack volt.
Jobbá tenni a világot?
Az Oscar-jelölt és Emmy-nyertes Jehane Noujaim és Karim Amer rendezésében készült dokumentumsorozat kilenc egyórás epizódban, lépésről lépésre mutatja be, hogy szippantotta be a szekta a tagokat.
A sorozatban Mark Vicentével, a kétezres évek elején igen sikeres dokumentumfilmessel találkozunk először: miután kijött a Mi a csudát tudunk a világról? című filmje, felkereste a Nxivm vezetése, hogy felhívják a férfi figyelmét egyedi módszertanukra, amelynek segítségével még nagyobb sikereket érhet el. Vicente akkor azt látta a szervezetből, amit mi, nézők, a sorozat nyitóképeiből: tóba rohangáló, röplabdázó, mindig vidám, mindig ölelkező embereket, akik egy jobb és szabadabb világért küzdenek – egy olyan közösséget, ahová öröm tartozni.
A rendező számára gyanús volt, hogy mindenki ennyire drukkol a másiknak, de rövid időn belül beleszeretett a szervezetbe, majd aktív taggá is vált, ő maga videózott a legfontosabb eseményeken, a felvételeket pedig most a sorozat rendelkezésére bocsátotta. Abban, hogy a Nxivm megnyerte magának az embereket, kulcsfontosságú szerepe volt az alapító, Keith Raniere köré kerített misztériumnak: a jelentkezők annyit tudtak róla, hogy „óriási emberbarát”, „nagyon magas IQ-val rendelkezik”, és a tudomány segítségével „jobbá akarja tenni a világot”.
Vicente felvételei szinte egy próféta képét rajzolják fel róla: Raniere karizmatikus, nyugodt férfi, akinek a zsebében mindig ott lapul a megfelelő válasz. Remek zongorista, dzsúdózik, és – ijesztő módon – mindenkit szájon csókol üdvözlésképp. A hívek aléltan hallgatják minden szavát, ennél azonban sokkal érdekesebb, amikor maga Raniere hallgat: bámulatos, mennyire figyelt mindenkire a környezetében, ez pedig remek alapot adott ahhoz, hogy pillanatok alatt elnyerje bárki bizalmát. Az elakadással küzdő, sokszor magányos emberek az érdeklődés legkisebb jelére is megnyíltak előtte, valamilyen módon mindenki közel akart kerülni hozzá, ő pedig egyszerre több taggal is szexuális viszonyt folytatott. Raniere kétségkívül a manipuláció mestere, szörnyeteg a javából.
Egy lépést hátra
Noujaim és Amer érzékletesen mutatja be, hogy bár a Nxivm nem vallási alapon működött, de ügyesen megkreált hitrendszere ugyanúgy működött, mint más szektáké: izolált, atomjaira szedte a pszichét, magas szintű elkötelezettséget várt el a tagoktól, és azt állította, együtt, közösen fellelhetik a válaszokat az élet nagy kérdéseire.
Kívülről nézve persze bárki azt mondaná, hogy épeszű ember messziről elkerüli az ilyen csoportokat – és a szereplők is rendre felteszik maguknak a kérdést, hogy jutottak idáig –, de a Beavatási eskü rácáfol arra, hogy a szektához csatlakozók egyszerű, hiszékeny, megvezethető balekok lennének. Azt akarja mondani – és emellett az állítása mellett végig kitart –, hogy pokolian könnyű elaltatni az emberek éberségét egy-egy sérülékenyebb időszakukban: ha valaki nem bízik magában, céltalannak látja az életét, de iszonyúan vágyik arra, hogy tartozzon valahová, akkor ott simán alulmaradhat a józan ész. A Nxivm ráadásul nem veszteseket, hanem kifejezetten vonzó és javarészt sikeres embereket akart toborozni, hiszen a szex és a hatalom csak a belső magban volt motiváció, az alsóbb szinteken pedig arra hajtottak, hogy minél több pénzt csikarjanak ki a jelentkezőktől.
A sorozat négy főszereplő köré épül, Mark Vicente szervezte be a hírnévre vágyó, de kissé elveszett Sarah Edmonson színésznőt, és későbbi feleségét, Bonnie Piesse-t is. Annak idején Piesse indította el a lavinát, feltűnt neki, hogy néhány nő a Nxivm-ból iszonyúan lefogyott, és miután egyre több gyanús dolgot talált, kilépett. Vicente végül követte a feleségét, de még a kiugrás előtt nekiálltak mindent rögzíteni, Sarah Edmondsonnal együtt. Minden telefonhívást, e-mailt, fotót elmentettek, annak ellenére is – illetve éppen azért – mert tudták, nem lesz egyszerű a szabadulás, ezeket az anyagokat pedig rendkívül aprólékos munkával, mint a kirakós darabjait pakolgatták egymás mellé az alkotók. Fontos szerepet kap az a nő is, aki még 2009-ben szállt ki: őt nemcsak megfélemlítették, hanem a milliárdos Bronfman-lányok pénzének és egy csapat ügyvéd segítségével teljesen tönkre is tették.
A negyedik főszereplő a Dinasztiából ismert Catherine Oxenberg: ő is elvégezte a tanfolyamot, és még lányát, Indiát is beszervezte, aki a sorozat idején aktívan Raniere rabszolgája, az anyjával pedig jó ideje nem beszél. Oxenbergék megjelenésével fordul át a Beavatási eskü hidegrázós dokumentumfilmből iszonyatos krimibe. Catherine megtudja, hogy 26 éve lánya már annyira lefogyott, hogy egy éve nem menstruál, így Vicentéék – és a New York Times – segítségével mindent elkövet, hogy még időben kimentse őt Raniere-ék karmaiból.
A főszereplők a néző szeme előtt kutatják fel a volt tagokat, hogy együtt forduljanak a sajtóhoz, majd bizonyítékokat gyűjtsenek, hogy a hatóságok is foglalkozzanak az ügyükkel. Érdekes egyébként, hogy a Nxivmról már 2017 előtt is rengetegen írtak, de csak a New York Times-ban, a metoo-botrány kellős közepén tudta átütni a falat. Keith Raniere-t végül 2018-ban tartóztatta le az FBI Mexikóban. Zsarolás, összeesküvés, lehallgatás, szexkereskedelem miatt ítélték el tavaly, Allison Mack pedig szintén bűnösnek vallotta magát a bíróságon.
A Beavatási eskü legnagyobb erénye, hogy az alkotói óriási türelemmel hallgatták a főszereplők történeteit, a megrázó interjúk és Vicente archív anyagainak segítségével pedig hiteles, magával ragadó és rendkívül érzékeny sorozatot készítettek belőle, amelyik mindig a jó kérdéseket teszi fel. Az óvatos tempóban adagolt válaszok pedig nemcsak a volt szektatagokat, hanem a nézőt is arcon csapják.
A sorozat magyar felirattal elérhető az HBO GO-n és az HBO műsorán.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
