Mint írtuk, kedden a Jobbik politikusainak támogatásával és a kormánypártok képviselőinek igen szavazatával bőven megkapta az elfogadáshoz szükséges kétharmados parlamenti támogatást a pedofilellenes törvénycsomag, amelyben az előterjesztő kormánypárti képviselők tudatosan összemosták a nemi identitást a pedofíliával, méghozzá a gyermekek védelmére hivatkozva.

Rengetegen tiltakoztak ez ellen, és egy sor konkrét kérdés is felmerült, hogy a sokszor nehezen értelmezhető megfogalmazás alapján mi következik ebből például a televíziókra, filmbemutatókra, színházakra, könyvkiadókra nézve.

Hasonlóan nehezen értelmezhető, mi lesz az iskolában az irodalomtanítással, hiszen a Nemzeti alaptantervben leírtakban sok olyan anyag szerepel, aminek a tanítása elképzelhetetlen a nemi identitással, esetleg a nem hagyományos családmodellel kapcsolatos témák kerülésével. A kötelező irodalomként előírt könyvek között nem nagyon van ilyen, de az irodalom tanításában sok fejfájást okozhat majd az új törvény. Az eddig is sokszor politikai alapon megváltoztatott irodalomtananyagot egy újabb szempontból kell felülvizsgálni.

A Magyartanárok Egyesületének elnöke, Arató László az Indexnek kifejtette, hogy nagyon károsnak találja a jogszabályt, de nemcsak a magyartanárokra, hanem úgy általában az iskolai oktatásra nézve. Mint kiemelte, a törvényben szereplő „népszerűsítés” tendenciózusan választott hamis fogalom, hiszen azzal, hogy Rimbaud és Verlaine barátságát, homoerotikus viszonyát vagy Shakespeare szonettjeinek címzettjét megemlítik a magyarórán, egyáltalán nem népszerűsítik a homoszexualitást.

A másik súlyos probléma Arató László szerint az, hogy a törvény összekapcsolja a pedofíliát a homoszexualitással, illetve a születési nemtől eltérő nemi identitás választásával, noha a három jelenség távolról sem azonosítható egymással.

„Vannak szerzők, akiknél a homoszexualitásuk vagy az ilyen témájú alkotásaik nem feltétlenül kell hogy tárgyát képezzék az oktatásnak. Kölcsey életműve például megáll a Szemere Pál iránt érzett plátói érzelmek nélkül is, ráadásul a vele való levelezése vagy a hozzá írott versei nem az életműnek az iskolai anyagban szereplő darabjai. Nála tehát nem muszáj kitérni erre, nem sérül a róla alkotott képünk ennek tudása nélkül. Viszont Szapphó leszbikus irányultsága az életmű része, nála nem lehet ezt a tényt elhallgatni, ráadásul leszbikus szavunkat is az ő leszboszi származásának köszönhetjük. Vagy itt van Anakreón Engem a szerelem… című verse, itt is egyértelmű, hogy az idős ember vonzódása egy olyan fiatal – leszboszi – nőre irányul, aki nem az ő szerelmét viszonozza, hanem egy fiatal társnőjének dobja a labdát, ami egyértelműen azt jelzi, hogy saját neméhez vonzódik. Ezekben az esetekben ezt a vonzódást nem lehet eltitkolni és nem lehet ezeket a költőket nem tanítani. Hiszen Szapphó az európai (szerelmi) líra kezdete” – mondta Arató.

A szakember biztos abban, hogy lesznek tanárok, akik öncenzúrát gyakorolnak, de ennél nagyobb baj az oktatáspolitika cenzúrája, és az is lehetséges, hogy ez sem marad el.

Nyáry Krisztián is számos az alaptanterveben is szereplő szerzőt sorolt fel, amelynek a tanítását ezután nehezen lehet majd megoldani a törvény lehetséges értelmezése szerint. Az író úgy véli, az irodalmat átszövik az LMBTQ szerzők és főhősök történetei; a melegek, a leszbikusok, a queer emberek épp úgy formálták a hazai és a világirodalom legnagyszerűbb alkotásait, mint a heteroszexuálisok. Ezért a cenzúrázásuk a könyvek lapjairól a kultúránk részleges kitörlésével járna.

Melegellenes törvény: akkor menjen a kukába Proust, Shakespeare, Janus Pannonius is?

Nyáry Krisztián felsorolja azokat a szerzőket, akik „problémásak" lehetnek a kormány szemében most, hogy betiltják a 18 éven aluliak számára elérhető LMBTQ-tartalmakat.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: