Ahogy a könyvről mi is megírtuk, a Pulitzer-díjas J. R. Moehringer csodálatos munkát végzett a memoárral, ami a szöveget illeti, de a visszatekintéséből kiderül, hogy ezért nagyon meg kellett harcolnia Harryvel. A New Yorkerben felidéz egy vitát arról a részről, ahol Harryt egy katonai gyakorlat során álterroristák fogták el. Az álterroristáknak az volt a dolguk, hogy minél jobban kikészítsék Harryt, és ők valóban nem kíméltek, egy adott ponton a sértések között az anyját, Diana walesi hercegnőt is emlegették. A gyakorlat egyik résztvevője aztán később elnézést is kért emiatt.

Harry azt szerette volna, ha ez a jelenet az ő visszaszólásával végződött volna, de Moehringer szerint ez felesleges és értelmetlen is lett volna. Ezen aztán összevesztek. Moehringer elmondása szerint hónapokig húzta a jelenet lezárását, Harry pedig hónapokig könyörgött, hogy írja bele, mit mondott. „Most már nem könyörgött, hanem ragaszkodott hozzá, és hajnali 2 óra volt, én pedig kezdtem elveszíteni a fejem” – idézi fel a cikkben a feszült pillanatot. Moehringer kiabált, Harry elvörösödött. A szellemíró azt írja, nagyon dühös volt a hercegre, zúgott a feje, összeszorult az állkapcsa, de még így is képes volt eltávolítani magát valamennyire a helyzettől, és bevillant neki:

Ez annyira furcsa. Harry herceggel kiabálok.

Ugyanakkor megfordult a fejében az is, lehet, hogy itt vége is a közös munkájuknak. Harry aztán kifújta magát, és nyugodtan elmagyarázta, hogy az emberek egész életében lekicsinyelték a szellemi képességeit, és úgy gondolta, hogy ezzel a frappáns visszaszólással bebizonyíthatta volna, hogy a katonai gyakorlat feszültsége, az alváshiány és az éhség ellenére is megvolt az esze.

Moehringer így már megértette, Harry miért ragaszkodott a mondathoz, de továbbra is elutasította, hogy beletegye a memoárba. „Miért? Mert minden, amit most mondtál, rólad szól. Azt akarod, hogy a világ megtudja, hogy ügyes és okos voltál. De bármilyen furcsa is, a memoár nem rólad szól. Még csak nem is az életed története. Ez egy, az életedből kimetszett történet, egy eseménysorozat, amely azért van kiemelve, mert a legszélesebb körben képes elérni a legnagyobb visszhangot, és a történetnek ezen a pontján az olvasóknak nem kell többet tudniuk annál, mint hogy a fogvatartóid kegyetlen dolgokat mondtak az anyádról” – próbálta elmagyarázni a memoárírás szakmai fogásait Moehringer.

Harry miután végül elfogadta az író érvelését, huncut vigyorral Moehringerre nézett, és azt mondta: „Nagyon élveztem, hogy így felhúztalak.”

J. R. Moehringer írt arról is, hogy miután kiderült, hogy ő lesz Harry memoárjának a szellemírója, a sajtó szó szerint zaklatni kezdte őt és a családját, de ez a tapasztalat is hozzájárult ahhoz, hogy jobban megértse a sussexi herceget.

A Tartalék a megjelenésének az első hetében a leggyorsabban eladott tényirodalmi kötete lett az Egyesült Királyságban. A könyvről mi is írtunk, bár bennünk sokkal inkább fikció hatását keltette.

Harry herceg elvesztette a kapcsolatot a valósággal, és erről a fagyott pénisze sem tudja elterelni a figyelmet

Téveszmék, ellentmondások, képmutatás, máig fel nem dolgozott trauma és rengeteg düh szülte Harry herceg memoárját. A könyvből és a megjelenést övező interjúkból egy összeomlás előtt álló ember képe rajzolódik ki, ahogy az is kiolvasható belőlük, hogy pont azok próbálnának segíteni rajta, akiket hátba támad: az apja és a bátyja.

Még több Élet+Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: