Mindig is érdekelt, mi van a világban, de igazából csak a saját hazámat ismerem jól. Rettenetesen nem tetszik, ami itt van, és ez nem politikai hovatartozás kérdése, dehogy! A Facebook, a kommentek, a migránsok, a pártok, a gyűlölködés.

Többek között erről beszélt az Indexnek adott nagyinterjújában Hobo, azaz Földes László annak kapcsán, hogy új bábjátékot mutat be a Nemzeti Színházban, februárban a Papp László Budapest Sportarénában lép fel, amelynek apropóját 80. születésnapja adja, és filmet forgatnak az életéről a Nemzeti Filmintézet támogatásával.

Hobo szerint „szörnyű, hogy milyen mennyiségű hazugság kering összevissza. A beregszászi barátaim nem tudnak hazamenni a saját hazájukba, mert ott gyilkolják egymást. Ám azt, hogy igazából mi történik, nem tudom, mert nem hiszem el, amit írnak”. Azt is mondta, hogy a háborút a Nemzetiben a kárpátaljai színészekkel különösen a bőrükön érzik: „ahogy ők nem tudnak hazamenni, most innen sem lehet átmenni”.

A színházról szólva úgy fogalmazott, „a Tanácsköztársaság bukása óta” dolgozik annak igazgatójával, Vidnyánszky Attilával. „Akkor még szó nem volt arról, hogy ő Beregszászról idejön. Nem beszélve azokról a pozíciókról, amiket ő azóta betölt, de ez az ő dolga.”

Hobo tizenkét éve dolgozik a társulatban, amivel kapcsolatban bőven kapott kritikákat. „Azt csinálom, amit én találok ki, és erre mindig lehetőséget is kapok. Soha egyetlenegy szó nem ért, hogy ezt ne mondjam, mert nem illik ide. Hogyan élem meg? Olyat is mondtak rám, hogy fasiszta színházban játszom, és kérdezték, nem félek-e. Amit mondtam nekik, az nem tűri a nyomdafestéket. (…) Miért kellene valamelyik párt zászlaja alatt játszani? Felléptem a Katonában, az Új Színházban, a Radnótiban, Miskolcon, Békéscsabán, Debrecenben és most a Nemzetiben. Mindegyiket a hatalom tartotta és tartja fenn. Ne menjek művelődési házba játszani, mert az egyik fideszes, a másik meg nem az? Vagy ne lépjek fel a Budapest Arénában, mert az igazgatója talán macska- vagy kutyabarát? Hogy van ez?” Mint mondja, pár éve azt is olvasta, hogy NER-lovagnak nevezték, de szerinte ezt azok mondják, akik soha semmit nem láttak-hallottak-olvastak tőle.

„És akkor valamelyik elkezdi, hogy az apám kommunista vezető volt”, hozott elő ő maga egy családi szálat, ami időről időre felbukkan a sajtóban. „De azt nem teszi hozzá, hogy a második világháborúban ő volt a néhány magyar partizán közül az egyik, aki megmentett egy csomó embert, és akkor lett kommunista, amikor még senki sem volt az, és haláláig az maradt. De ez az ő dolga, ahogy most lehetne azt mondani, hogy Vidnyánszky miért vállal művészi-politikai funkciókat, amiből óriási balhék vannak, miért húzza magára a gyűlöletet? De ez meg az ő dolga”, von párhuzamot a Nemzeti igazgatójának megítélésével.

Vidnyánszky és Cserhalmi György csörtéjéről, ami szintén nagy sajtóvisszhangot kapott, annyit mondott: „Azt, hogy ők miért vesztek össze, nem tudom, tehát nem azért nem válaszolok, mert nem akarok, hanem mert nem értem, és nem is akarom érteni. Cserhalmi Gyurit 1968 óta ismerem, Vidnyánszkyt meg 1998 óta. Nem akármilyen művészek.”