Ahogy jöttek, úgy mentek is: néhány hete egy hét alatt tűnt el a közélet legmagasabb szintjéről két női politikus, Novák Katalin és Varga Judit. Az államfő, illetve a korábban még az utolsó Orbán-kormány egyetlen női minisztereként dolgozó, lemondása után a Fidesz EP-listavezetői címére jelölt politikus a kegyelmi botrányba bukott bele február közepén, gyakorlatilag néhány perc különbséggel jelentették be távozásukat. Ennél is érdekesebb azonban, hogyan kerültek a pozícióikba, különösen Novák esetében: látható volt a Fidesz-kormány részéről a szándék, hogy egy nőt állítsanak a „családbarát“ politika leglátványosabb pozíciójába, mintegy rácáfolva azokra a vádakra, hogy a konzervatív vezetésben alulreprezentáltak a nők.

A vádaknak azonban így is volt alapjuk: Nőügyekkel foglalkozunk című cikksorozatunk korábbi cikkeiben visszatérően boncolgattuk, hogy Magyarországon milyen rosszul állunk a nemi egyenjogúság tekintetében, de talán sehol nem olyan látványos ez a jelenség, mint a politikában. Szemben a 33%-os uniós átlaggal, a magyar parlamentben mindössze 14% a női képviselők aránya, és míg például a spanyol, a finn vagy a belga kormányban a nők száma meghaladja a férfiakét, a női miniszterek teljes hiánya hungarikumnak tekinthető. Az Európai Parlamentben már jobban szerepelünk, ott a képviselőink több mint egyharmada nő, ami az uniós átlagot súrolja, az országos politikát nézve azonban a női reprezentáció tekintetében sereghajtók vagyunk az Unióban.Nem nőknek való vidék„Az a tény, hogy 35 évvel a rendszerváltás után a nők szinte ugyanolyan százalékban képviseltetik magukat a parlamentben, mint 1990-ben, miközben a környező országokban megsokszorozódott a nők képviselete, arra figyelmeztet, hogy a magyar pártpolitikai rendszer még mindig a férfiak játszótere és nem volt olyan politikai erő, amely az érdemi változásban érdekelt lett volna”– fejti ki Pető Andrea, a CEU professzora és a budapesti CEU Demokrácia Intézet kutatója. Az, hogy az Európai Parlamentben arányaiban több magyar nő politizál, a történész szerint annak tudható be, hogy „az EP-t különböző okokból kevésbé tartják fontosnak, mint a nemzeti politikát, és ezért ide kapnak menekülő utat a nemzeti szinten már elhasznált politikusok, vagy éppen teret adnak fiataloknak, hogy kitanulják a politika mesterségét.” A tagállamoktól ugyanakkor el is várják az európai értékek, mint például a nemek egyenlőségének képviseletét, aminek nemzetközi szinten formálisan a magyar kormány is megfelel, miközben itthon pont ezen értékek ellen kampányol.

Női kormánytagok aránya az uniós országokban, forrás: EIGE

EUrologus

Azt, hogy a politikai kultúra ma Magyarországon nem kedvez a nők szerepvállalásának, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (Női Érdek) elnöke, Sáfrány Réka is megerősíti. A nemi sztereotípiák hangsúlyosan jelen vannak a politikai közbeszédben és a média is sokszor azt sugallja, hogy a nőknek nem a közéletben, hanem a családi fészekben a helye. A politikai pályára lépő nőket rengeteg nemi alapú támadás is éri nem csak Magyarországon, hanem EU-szerte. Egy 2018-as felmérés szerint Európában a női országgyűlési képviselők közel felét fenyegették már azzal, hogy megölik vagy megerőszakolják, majdnem 60 százalékuk az online térben, a negyedük pedig a valós térben szenvedett el szexuális zaklatást. Különösen súlyosan érintette ez a 40 év alatti, valamint a nemi egyenlőségért és a nők elleni erőszak ellen kampányoló politikusnőket.

Magyarországon a nők alacsony részvétele a politikában a választási rendszerrel is magyarázható. „Minél arányosabb ugyanis egy választási rendszer, annál inkább kedvez a nők magasabb politikai képviseletének, minél inkább többségi, annál kevésbé” – magyarázza Sáfrány Réka. A pártok ráadásul kapuőri szerepet töltenek be, ők döntenek a jelöltek személyéről és rajtuk múlik, mennyi anyagi forrást biztosítanak egy-egy politikusuk felépítésére és kampányára. Mindennek pedig egy férfi dominálta közegben szintén a nők az elsődleges kárvallottjai. Mint minden szakmára, a politikára is igaz Pető Andrea szerint, hogy akkor érdemes kitanulni, ha hosszútávon perspektívát lát valaki benne. Így, még ha vannak is tehetséges fiatal női politikusok az ellenzéki oldalon, biztos karriert Magyarországon egyedül a kormánypárt tud és mer ígérni a nőknek, hiszen neki vannak erre forrásai.A felsorolt okok ellenére a női képviselőjelöltek aránya folyamatosan emelkedik – 2018-ban már majdnem 30 százalék volt – és azt se lehet mondani, hogy a nők ne lennének ott a politika és a közigazgatás viszonylag magas szintjein, akár helyettes államtitkári pozíciókban. A polgármesterek neme és a települések mérete között azonban szignifikáns kapcsolat figyelhető meg: minél kisebb egy település, annál nagyobb az esélye annak, hogy női polgármestert választanak meg. Ezzel szemben megyei szinten a kormányhivatalok élén például csak egyetlen nőt találni.

A nők aránya a képviselőjelöltek és a képviselők között az országgyűlési választásokon (1990-2018) (Zorigt Burtejin Jobb női politikusnak lenni az Európai Parlamentben, mint az Országgyűlésben? című tanulmányából)

EUrologus

A kormánypártnak úgy tűnik, nem is célja a nők arányának növelése. Tudatos stratégia lehet, hogy nagyon kevés nőt építenek fel, akikből aztán jelentős politikusok lesznek. Ezek a nők ráadásul mindig token helyzetben vannak – emeli ki Sáfrány Réka –, a szerepük szimbolikus, ők a kivételek, akik erősítik a szabályt. Pető Andrea szerint viszont éppen emiatt nagy becsben is tartják őket, mivel „a megbízható, párthű, Instagram képes családi életet élő és önmagában is fotogén jobboldali női politikus nagy kincs a jobb oldalon”.

De hiába kincs – mint azt a kegyelmi botrányba belebukó Novák Katalin és Varga Judit esete is mutatja – könnyedén diszkreditálható és lecserélhető. A női politikusoknak ugyanis a férfi társaikkal ellentétben a jelek szerint nincs nagymértékű gazdasági beágyazottságuk és nem rendelkeznek akkora pénzforrások felett sem, mint a másik nem képviselői. A kormánypártban más szerepet szánnak (szántak) a vezető tisztséget viselő nőknek, akiknek a politikai tevékenységétől elválaszthatatlan (volt) a magánélet, ami még tovább növeli (növelte) a kitettségüket.

A számokat elnézve nem csak a kormányban, de a szavazótáborában sincs meg az igény a női képviseletre. A Fidesz támogatói bázisának 60 százalékát a nők teszik ki, aminek okai lehetnek a kormány által propagált családtámogatási intézkedések és a nők rossz munkaerőpiaci helyzete. A CEU oktatója szerint a jobboldali, valamint a szélsőjobboldali pártokra szavazó nők racionális politikai döntést hoznak és a legészszerűbbnek tűnő életstratégiát választják: adott esetben inkább egy férfi eltartottjai lesznek és a fizetetlen gondoskodó munkát végzik el, ami azzal jár, hogy esetleg az öregkori női szegénységgel kell szembenézniük.

Miért nem fair a jelenlegi felállás?

Egy egészséges társadalomhoz elengedhetetlen lenne, hogy a nők is ott legyenek a politikában. Az ENSZ nők helyzetének javításáért felelős osztálya 6 érvbe sűrítette bele, miért fontos a nemek egyenlő képviselete a döntéshozatalban:

• igazságosság: a nők teszik ki a népesség felét és ennek megfelelő képviseletre jogosultak;
• tapasztalatok: a nők más élettapasztalatokkal rendelkeznek, mint a férfiak;
• érdek: a nők érdekei eltérőek vagy ellentétesek a férfiakéval;
• kritikus tömeg: a nők úgy tudnak egymás támogatásával közös célokat megvalósítani, ha elérnek egy bizonyos szintű képviseletet;
• szimbolikus jelentőség: a nők jobban ambicionálják a politikai pályát, ha látnak példaképeket ezen a területen;
• demokrácia: a nők és férfiak egyenlő képviselete demokratikusabbá teszi a kormányzást.

Több eszköz is rendelkezésre áll annak érdekében, hogy növelni lehessen a nők arányát a politikai életben. Ezek a képzésektől a mentoráláson át a kvótarendszerig terjednek, amivel önkéntes alapon itthon is próbálkozik néhány ellenzéki párt. Ahhoz azonban, hogy ennek látható eredménye legyen, törvényben előírt, kötelező kvótát kellene bevezetni a kormányban és az országgyűlésben. (A nemi kvótáknak különböző változatai vannak, az alkalmazásuk pedig több országban is ugrásszerű javulást hozott, a sikerük azonban függ attól, hogy mikor vezették be azokat és milyen az adott ország politikai rendszere.) Sáfrány Réka szerint a kvótával kapcsolatban nagy előny, hogy lehetőséget ad a nőknek, hogy már a belépőszinteken nagyobb számban meg tudjanak jelenni, ugyanakkor növeli a versenyt is, mivel így jobban kiéleződik, hogy melyik pozíciót ki tölti be. Ennek köszönhetően képzettebb, jobban felkészült jelöltek kerülhetnek a listákra.

Az gazdasági életben is rendkívül kevés nőt látni a vezető szinteken, mindössze 11 százalék az arányuk, amely harmada az uniós átlagnak. „A politikában lévő férfiuralom negatív hatással van az üzleti világ nemi arányaira is” – von párhuzamot az Egyenlítő Alapítvány vezetője, Heal Edina. „Egy külföldi cég nem rak be nőt felsővezetői pozícióba, hogyha az a pozíció kemény kormánykapcsolatokat igényel, mert egy női vezető sokkal nagyobb hendikeppel indul és sokkal kevésbé jut be olyan kormánykörökbe, ahol csak férfiak vannak.” Heal szerint, a nőkkel szembeni bizalmatlanság valahol természetes és érthető, hiszen a történetük a fizetett munka világában alig 80-100 évre nyúlik vissza, a vezetői pozíciókban pedig még rövidebb. Férfiakat láttunk már vezetni, és még ha rosszul is végzik a munkájukat, az egy ismerős rossz, a nők viszont rizikót jelentenek.

A nők és férfiak aránya az EU legnagyobb tőzsdén jegyzett vállalatainak igazgatótanácsaiban (2022. október), forrás: EIGE

EUrologus

A nemi sztereotípiák felszámolásához és a jelenlegi status quo megdöntéséhez komoly társadalmi-politikai akaratra és programra lenne szükség, ehhez képest mindössze néhány munkahely és alapítvány foglalkozik ezzel. A hazánkban működő cégek – főként nemzetközi vállalatok – részéről már elindultak olyan törekvések, amelyek a női vezetők számának növekedését célozzák. Ezek egyike, hogy érzékenyítő képzéseket tartanak a munkavállalóiknak, hogy megismerjék a rejtett előítéleteiket. „Ha egy ember megérti az okát, hogy miért nem dolgozik szívesen nőkkel és rájön, hogy ezen tud és megéri neki változtatni, akkor be fog állni a változást akarók csoportjába” – magyarázza az Egyenlítő Alapítvány elnöke.

Sok cég fektet energiát abba is, hogy minél hamarabb visszacsábítsa a szülés után a női munkavállalóit, miközben a férfi dolgozókat támogatja abban, hogy gondoskodóbb szülők legyenek. Ha egy anya a karrierje csúcsán hosszabb időre gyesre megy vagy mindig neki kell otthon maradnia a beteg gyerekkel, akkor automatikusan értéktelenebb munkaerőnek fog számítani, mint egy apa. Vagyis amíg a férfiak többsége nem veszi ki a részét a gyereknevelésből, addig sokkal könnyebb ilyen alapon diszkriminálni a nőket. Sáfrány Réka szerint fontos lenne életciklusokon átívelően is gondolkodni a kérdésről, hiszen sok nőnek felszabadulnak kapacitásai, miután a gyerekek felnőttek, így szükségük van arra, hogy új szerepekben tudjanak kiteljesedni.

A gazdasági életben is jelen van az önkéntes kvótarendszer intézménye, sőt egy EU-s irányelv értelmében 2026 júliusára a tőzsdén jegyzett uniós nagyvállalatokban a nem ügyvezető igazgatói vezető álláshelyek legalább 40 százalékát vagy az összes vezetői poszt legalább 33 százalékát kötelező lesz a vezetőtestületekben nőknek betölteni. Azt, hogy ezt Magyarországon mennyire fogják betartani, az Heal Edina szerint azoknak az egyéni döntése lesz, akik a nagy magyar multikat irányítják. A jelenlegi macsó vezetés azonban még szankciók terhe mellett sem valószínű, hogy meg fogja ezt lépni, a magyar kormány pedig vélhetően inkább minden áron keresztbe fekszik majd az újabb brüsszeli direktívának, mintsem keresztülnyomja azt. Még úgy is, hogy ezzel mindannyian a saját (nemzet)gazdasági érdekeik ellen mennek. Pedig logikusnak tűnik, hogy ha egy cég termékei vagy szolgáltatásai egy sokszínű ügyfélkört – különböző országokat és kultúrákat – céloznak meg, akkor jó, ha ez a vezetőség összetételében is leképeződik. Ellenben, ha egy vállalat homogén, akkor piacoktól esik el és nem növekszik akkora hatékonysággal.

Számos statisztika – köztük a McKinsey vagy az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének mérése is – bizonyítja, hogy jobban teljesítenek azok a cégek, amelyek irányító testületében kiegyensúlyozottabb a nők és férfiak aránya: innovatívabbak, magasabb profitot termelnek és az ügyfeleik is elégedettebbek.

Ennek ellenére ma Magyarországon a számok és az észérvek helyett, az üzleti és a politikai életben is a nőktől való félelem dominál.