© www.eszemiszom.hu

Az angolokhoz hasonlóan a skótok sem mulasztják el az ötórai teát, amelyet tejjel isznak, s hozzá vajas kenyeret, uborkás szendvicset és süteményt esznek. A high tea ennek egy változata, csak kicsit később fogyasztják. Ez egy, a vacsorát pótló késői, bőséges uzsonna. Tehát ne lepődjünk meg, ha egy skót anyuka azt mondja gyermekének: eat your tea (edd meg a teádat)! A tea mellé pirítós, scone-kenyér , azaz árpalisztből sütött lángos jár. Melegen a legjobb, sok vajjal és házi gyümölcslekvárral, mézzel vagy nádcukorsziruppal. Sütemény is  kerül a tea mellé, de esznek hozzá halat és sült krumplit is.

A jellegzetesen skót fogások közt rengeteg, egyszerűen elkészített hal- és húsételt találunk. A skót partoknál igen tiszta a tenger, de édes vizei is Európa legtisztábbjai közé tartoznak. Érdemes megkóstolni a homárt, az osztrigát, a lazacot és a pisztrángot. Skócia erdeiből kiváló vadhúsok kerülnek ki. Ami pedig világszerte elismertségnek örvend: az aberdeeni Angus-marhaszelet. Ez a húst kedvelő skótok – s bármely ínyencek - egyik kedvenc csemegéje. Angolosan átsütve, esetleg valamilyen mártással, hasábburgonyával és vegyes zöldségkörettel fogyasztják. A skót szakácsok egyébként úgy tartják, hogy a jó hússzelet semmiképp nem lehet három centiméternél vékonyabb.

A gabonafélék közül leginkább a zab termesztésének kedvez az ország éghajlata, fogyasztják is számtalan formában. A zabkása (porridge) a skót reggeli szerves része, a zablepény (oatcake) pedig kenyérpótló. A másik kedvelt alapanyag a burgonya, amit Skóciában is a legkülönfélébb módokon használnak fel.

A haggis a legtipikusabb skót étel. Minket a disznósajtra emlékeztet. A skótok imádják, nemzeti identitásuk egyik jelképének tartják. A rossz nyelvek szerint viszont az angolokat szokták vele riogatni, akik állítólag borzadnak tőle. A hagyományos recept szerint feldarabolt birka- vagy borjúbelsőségből (aprított szív, tüdő, máj) készül, amelyet faggyúval, hagymával, zabliszttel és fűszerekkel kevernek, majd juhbélbe vagy birkabendőbe töltenek és megfőznek. Tűzforrón, fehérrépapürével és tört burgonyával szervírozzák. 

© Lőrincz Zsolt

A skót konyha híres a leveseiről is. Ezek közül említésre méltó - persze a teljesség igénye nélkül - a cock-a-leekie (oroginális recept szerint csirkéből és póréhagymából főzik, aszalt szilvával ízesítik), a Scotch broth (zöldséges húsleves birkanyakból és -lapockából), a cullen skink (füstölt tőkehalból burgonyával főzött halleves, tejjel behabarva) és a partan bree (óriásrák ollójából főzött leves).

Az édesszájúak is jó helyen járnak Skóciában. A kekszgyártás mára már nagyon fontos iparággá nőtte ki magát az egész országban. A kekszek legegyszerűbb változata a shortbread: az édes, kicsit jellegtelen kekszet teába mártogatva fogyasztják. A számtalan egyéb kekszfélét különféle ízesítéssel készítik; vannak csoki reszelékkel kevert, gyömbérrel, vaníliával stb. fűszerezett fajtái.

A boltok polcain csábítónál csábítóbb csomagolásban sorakoznak a különféle gyümölcskenyerek. Például a whiskyvel ízesített (whisky cake),  vagy a Butterscotch tart karamelltöltelékkel, a tetején habcsókkal. A Dundee cake is egy püspökkenyérszerű sütemény, fűszeres, szárított gyümölcsökkel, a tetején mandulával.

Nem skót találmány – az írek legalább ennyire magukénak tudják - a fudge, de rendkívül elterjedt. Ez nem más mint karamella, különféle ízesítésekkel; van vaníliás, mogyorós, csokis, whiskys stb. változata. A marmelade, azaz a narancslekvár viszont valóban skót eredetű. Dundee-ből származik, ahol immár mintegy 300 évvel ezelőtt egy James Keiller nevű zöldségesre egyszer egy rakomány eladhatatlan, keserű narancsot sóztak. Felesége jött rá, hogy ebből milyen finomságot lehet készíteni. Az angolok egyébként kizárólag ezt hívják marmeladenak, minden más lekvár nekik csak  jam.