A vadszilva több mint kétezer éve ismert, első termesztői asszírok voltak, majd a rómaiak nemesítették. Bár a világban a számos szilvafaj közül a nyár és az ősz majd minden napján érik valahol jónéhány, mégis alig tucatnyi változatukat ismerjük. Színük a feketétől a bíborvörösön át a sárgáig terjed.

A japán, ázsiai változatok az európaiaknál általában nagyobbak, gömbölyűbbek, lédúsabbak; bíborvörösek vagy narancssárgák. Manapság már nálunk is sok helyütt kaphatóak. Általánosságban igaz, hogy a sötétebb színűek kesernyésebbek, míg a vöröses, sárgás fajták édesebbek.

Ez a gyümölcs több antioxidáns hatású vegyületet tartalmaz, mint bármelyik más. Száz grammjából körülbelül negyven kilokalória energiát nyer a szervezetünk. Vásárláskor figyeljünk az érettségre, mert rendkívül érzékeny. Legízletesebb akkor, ha a húsa ruganyos, kissé benyomható. Mivel e gyümölcs gyorsan érik, s könnyen túlérett állapotba kerül, a hűtőben is csak néhány napig tartsuk. Ha nem fogyasztjuk el, inkább tegyük kimagozva a fagyasztóba télire.

Ám rengeteg módon tartósítható is. Kiválóan aszalható, kandírozható. Elrakható befőttként, dzsemként, készülhet belőle bor, likőr, pálinka. Egyes fajtákat kifejezetten desszertnek termesztenek. Szilvából fenséges sütemények, lepények, kompótok, gyümölcstorták, szószok, habok és felfújtak készíthetők. A szilvák főzhetők, süthetők és párolhatók, rafinált köretei lehetnek a húsoknak.

A vastagabb héjú fajtákat nem célszerű mikrohullámú sütőbe rakni, mert a rövid kezelés során a húsuk nem puhul meg. Bármilyen módszert is választunk, figyelni kell arra, hogy ne süssük-főzzük túl a gyümölcsöt, húsa csak puhuljon, de ne essen szét.

A fűszeres, párolt szilva igen ízletes füstölt sonkához, pácolt húsokhoz, cseréptálas fogásokhoz és szárnyas ételekhez. Marha vagy bárányhúsból készült raguknak szintén különleges ízt kölcsönöz.

Varjú Viktor séf (Bock Bisztró) ajánlata Bélszín-madárka szilvareszttel

© Gőgh Csilla Pácolt bélszínből személyenként 160 g-os sztékeket vágunk és mindkét oldalukon elősütjük őket. Rácson pihentetjük, sózzuk, borsozzuk. A következő lépés egy gombaegyveleg készítése. Vargányát, tinórut, rókagombát apróra vágunk, majd  vajban üvegesre párolt, finomra szeletelt salotta hagymán lepirítjuk. Kakukkfűvel, sóval, borssal, petrezselyemmel fűszerezzük,és felvert tojással kenhető állományúra kötjük. S jön a meglepő fordulat: ahány személyre készítjük az ételt, annyi alaposan megtisztított csirkelábat főzünk puhára húsleves alaplében. Amíg aztán a bélszín-madárka lábai langyosra hűlnek, vajas tésztát (a mirelit kiválóan megfelel) nyújtunk ki körülbelül 0,3 cm vastagságúra. Négyzeteket vágunk ki belőle és ráhalmozunk egy-egy  evőkanálnyit a gombás keverékből, erre kerül a bélszín és mindegyik csomagba egy csirkeláb nyelével lefelé. A tésztát úgy kell az egészre ráhajtani, hogy mindenhol zárt legyen, madárcombot formázzon, s a csomagból egy kis résen át, ahol szabadon távozhat a nedvesség, a csirkeláb vége kandikáljon ki. A tésztát kenjük meg tojássárgájával, és 200 fokos sütőben körülbelül 20 perc alatt süssük aranysárgára. A szilvareszthez a szilvát magozzuk ki. A vörösbort forraljuk fel és gyújtsuk meg, hogy az alkohol eltávozhasson belőle. Ízesítsük kardamommal, fahéjjal és szegfűszeggel. Tegyünk bele egy evőkanál jó minőségű (lehetőség szerint házi) szilvalekvárt és ízlés  szerint cukrot. Pár perces forralás után adjuk hozzá a felezett szilvákat és további egy perc forralás után sűrítsük be egy kevés étkezési keményítővel. A tűzről levéve pár pici kocka fagyos vajdarabkával szórjuk meg. A bizarr bélszín-madárkák fantasztikus ízorgiába csapnak ezzel a körettel. Nem szólva a meglepő látványról.