Különösen az fogott meg benne, hogy többféle színben, ízben árulták, és kellően kicsi volt, ezért négyet-ötöt is megehettem belőle. Elfogyasztása mindig két fázisban történt, először egy-két harapással elintéztem magát a süteményt, majd körülbelül ötször ennyi idő ráfordításával sikeresen kinyalogattam, piszkálgattam a kis papírtálcácska fodraiba ragadt cukros máz maradékát.

Később, iskolai tanulmányaim során kiderült, hogy nem volt ezzel másképp József Attila sem, bár ő többnyire inkább csak vágyott a kuglerre, ahogyan az ő korában a minyont nevezték. Ugyanis a pöttöm süteményt nem a szocialista cukrászipar találta fel, hanem a Gerbeaud korábbi tulajdonosa és alapítója, Kugler Henrik honosította meg Magyarországon. Ő pedig Párizsból hozta az ötletet, ahol mignonnak (kis kedvesnek, kis aranyosnak, kis kedvencnek) neveztek mindenféle apró süteményt. Létezik emellett egy másik eredetlegenda is, miszerint egy Mignot nevű cukrász készített először ilyen jellegű pici süteményeket a francia fővárosban a 19. század elején.

Minyonválaszték. Vevőcsalogató

A párizsi eredet ellenére a  minyon nálunk egészen az 1930-as évekig megőrizte Kugler Henrik nevét, és a cukrászdákban legalább akkora forgalmat bonyolítottak belőle, mint a tortákból. Kisebb és olcsóbb volt, mint azok, így a kevésbé tehetősek is megengedhették maguknak. Másrészt a minyon „vevőcsalogató” funkciót is betöltött. Minél többféle, színes, szépen kidolgozott minyon volt a kirakatban, annál szívesebben tértek be a vendégek a cukrászdába. Mondhatni, a minyonválaszték egyúttal névjegye volt a cukrásznak.

Emellett, bár a minyon egyszerű terméknek tűnik, a valóságban sok odafigyelést és gondos munkát várt el a cukrásztól. Vizsgamunkaként is szerepelt: aki változatos, szép és jó minyont tudott készíteni, többé-kevésbé kész cukrásznak tekinthette magát. A kifogástalan minyonhoz jól felvert tésztákra, jól ízesített krémekre, jól kezelt cukros mázra (fondant, glazur) és pontosan betartott technológiára van szükség. Készítéséhez a tészta, a töltelék krém, az alakzat, az ízek és a színek, a díszítés tökéletes összehangolása szükséges. Az alakja jellemzően kis kocka vagy téglalap, de előfordulhat golyó vagy kúp változatban is. Az áthúzó cukormáz színezése mindig az ízesítését kell, hogy kövesse. Például a fehér máz a marcipán-, citrom-, gesztenye- és likőrös krémmel töltöttekhez passzol. Az enyhe zöld (sárgászöld) Chartreuse likőrrel ízesített marcipánkrémmel töltöttekhez, a vegyes cukrozott gyümölcsös felületű süteményekhez. Az enyhe narancsszín mázas minyon cukrozott narancsszínnel dúsított narancs- vagy császárkörte-likőrrel ízesített krémmel van töltve.

Az enyhe rózsaszín puncs és színes gyümölcsös ízesítésű, a barna pedig árnyalattól függően lehet csokoládé, kávé, pörkölt mogyoró, pörkölt mandula, dió és grillázs ízesítésű.

A minyon a háború után is megőrizte népszerűségét, kultuszának hanyatlása csak a nagyipari cukrászat időszakában következett be, amikor a minyon (a puncstortával együtt) minden cukrászipari sütemény maradéktemetője, a leeső részek, maradékok végső felhasználási formája lett. Az utóbbi években azonban néhány cukrász – sorolhatnánk szép példákat a váci Mihályitól a soproni Dömötöriig - előszedte a régi recepteket és újjáélesztette a minyont. Egyre több jó cukrászdában fedezhetjük fel ismét a többféle, ízes,mutatós „kis kedvencet”.

Csokoládé mignon

10 dkg vajat 6 evőkanál cukorral habosra keverünk. Hozzáadjuk 6 tojás sárgáját és 1 egész tojást, és ezzel még kissé elkeverjük. Majd elegyítjük a 6 tojás kemény habbá vert fehérjét 10 dkg darált dióval, 4 szelet reszelt csokoládéval, és az egészet hozzáadjuk az előbbi masszához. Kis tepsiben papíron (sütőpapír) két ujjnyi vastagra sütjük a tésztát. 40 kis kockát vágunk belőle és csokoládéglazúrral bevonjuk.

Csokoládéglazúr: 15 dkg cukorhoz 4 szelet reszelt csokoládét (vagy 20 dkg cukorhoz 5 dkg kakaót) és 1 dl vizet adunk. Folyamatos keverés mellett szálasra főzzük. Amikor langyos, már lehet vele bevonni a kockákat.

Puncs mignon 

6 tojás fehérjét 6 kanál cukorral kemény habbá verünk, majd a 6 tojás sárgáját kissé felverve hozzáadjuk, végül 3 evőkanál grízes lisztet adunk bele. Tepsiben, papíron ujjnyi vastagra sütjük. Ha kész, szépen  élére vágjuk, a leeső részeket apró kockákra osztjuk.

Töltelék: 15 dkg cukrot 1 dl vízzel sűrűre befőzünk. Egy tálban elkeverünk 1 tojás sárgáját 1 evőkanál cukorral és a sziruppal felengedjük. Hozzáadunk 1 dl finom rumot és belekeverjük az apró tésztakockákat. A téglalapra vágott alaptésztát ketté osztjuk. Az alsó lapot gyümölcsízzel megkenjük, rátesszük a tölteléket, s a másik lappal kissé lenyomatjuk. Kockákra vágjuk, és bevonjuk rózsaszín glazúrral. A mignonok tetejére valami cukrozott gyümölcsöt teszünk.

Rózsaszín glazúr: 25 dkg cukrot 1 dl vízzel olyan sűrűre befőzünk, mint a méz. Porcelán tálban jól kidolgozzuk, ha túl kemény lenne, kevés citromlével lazítjuk, pár csepp piros cukorfestékkel rózsaszínűre színezzük.

(Ganz Ábrahámné Szakácskönyve, 1928)

Szerecsengyerek (liszt nélkül)

13 dkg cukrot egy egész tojással tíz percig keverünk. Majd 13 dkg darált diót, ugyanennyi csokoládé/kakaóport és egy kanál rumot adunk hozzá. Mikor jól összedolgoztuk, kis gombócokat formálunk belőle és reszelt csokoládéban meghempergetjük őket. Mignonpapírba téve szervírozzuk.
 
(Új Idők Receptkönyve, 1931)