Igaz, itt már megfelelőbb világítás mellett, apró asztalkákon pihenő kóstolópoharak társaságában lehet várni a csodát. Amint tettük ezt mi is a közelmúltban abból az alkalomból, hogy a Weingut von Racknitz pincészet tulajdonosa, Luise von Racknitz , a 4124 hektáros Nahe borvidékről Budapestre érkezett 2008-as kollekcióját bemutatni.

Jóllehet nem a Nahe a legismertebb borvidéke Németországnak, a változatos talajtípusok sajátos terroir-ízt kölcsönöznek az itteni boroknak. A környék legsikeresebb kezdő borászai, Luise von Racknitz-Adams és Matthias Adams 2003 óta készítenek kézműves dűlőborokat, spontán erjedéses módszerrel, tenyésztett élesztőfajok hozzáadása nélkül. (Ide tartozik, hogy ezen a környéken találtak négy esztendeje 500 év körüli fehér Orléans tőkéket!).

A rajnai rizlinget, e hengeres és tömött fürtű, jó fagytűrő képességű borszőlőfajtát egyébként egy 14. század közepi forrás említi először „Rüsseling” néven. S egy 16. századi Füveskönyv már azt is tudatja az érdeklődőkkel, hogy „Rissling” nevű szőlőt művelnek a Mosel és a Rajna mentén. Magyarországon csak kevesen ismerik a valóban a Rajna-mentén készített rajnai rizlingeket. A neten ráadásul egymás torkának ugranak a rajongók és a kritikusok. Egyesek szerint nettó lehetetlen az ottani vidékre jellemzően alacsony napsütéses órákból és alacsony hőmérsékletből iható bort kihozni. Mások szerint az adottságok – megfelelő terroir esetén – ideálisak. Míg a középutas szakértők mindenkivel vitába szállnak, és amellett érvelnek, hogy a német bor a körülmények ellenére, a mostoha viszonyok mellett „relatíve” zseniális. Abban viszont mindenki egyetérteni látszik, hogy a rizling a folyóvölgyek életveszélyesen meredek hegyoldalaiban érzi a legjobban magát, mert így kapja a legtöbb napfényt – fentről, de a vízről visszatükröződve is. Így vagy úgy, a németeket leszámítva viszonylag kevesen isszák az ottani borokat, pedig a jó, zöldessárga-arany színű rajnai rizlingek – hála többnyire csodálatos sav-extrakt összetételüknek – sok-sok éven át megőrzik a frissességüket és gazdag aromáikat.

Erről mi magunk is meggyőződhettünk. Már a borkorcsolyaként felszolgált magos kenyérért is érdemes volt ellátogatni az eseményre. Ám ezután jöttek csak a rizlingek, szám szerint kilencen. Nos, Racknitzék nem könnyű, partiborokat készítenek, nyár elején palackozzák az előző évi termést, és utána még legalább fél évig pihentetik a nedűt. Az első három bor (az alap Riesling trocken 2008, Riesling trocken vom Schieferboden 2008, Riesling trocken vom Vulkangestein 2008) 7,6-8,3 közötti savtartalmával gyomorszájon talál, a kőkemény italokhoz nem szokott laikus csak nehezen térhet magához. A dűlőszelektált tételek már szelídebb savakkal bírnak, személyes kedvencünk a Schlossböckelheimer Königfels 2008, ami literenként 6,2 gramm sav- és öt gramm cukortartalommal jó egyensúlyúnak tűnik a 11,5 százalék alkohol mellett. A riolitos talajon termett rizling kifejezetten fogyasztóbarát. A tett színhelyén az előadók ugyan azt javasolták, hogy a fogyasztás előtti napon bontsuk meg a palackokat, és hagyjuk levegőzni a borokat, de mi inkább várnánk még 2-3 évet, mielőtt aktívabban kóstolgatnánk Ricknitzék 2008-as évjárat; ezek a borok még bőven érhetnek, puhulhatnak addig.