Valóban, az olaszok szinte kivétel nélkül nagylelkűen és tiszta szívvel engednek bepillantást nemcsak a konyhába, hanem magánéletükbe is. Megemlékeznek a nonna (nagymama) pastájáról, a mamma ragujáról, a zia (nagynéni) tortellinijéről – néha kicsit giccsesen, de mindenképpen őszintén. A nagyon széles merítésből egy családanyát, egy rejtőzködő profilú fogyókúrázót – feltehetően szingli nőt – és két nagyon különböző karakterű férfit választottunk bemutatásra.

A Dolcipensieri (Édes gondolatok) szemérmes szerzője mindössze annyit árul el magáról a főoldalon – szép venetoi dialektusban –, hogy hiába diétázik, egy deka sem megy le róla. Vagyunk így egy páran, ezért máris szívünkbe zárhatjuk a rejtőzködő receptírót. A Dolcipensieri, mint a neve is mutatja, nem elsősorban a pasta vagy a pizza sztereotípiájában gondolkodik. Az apró rákocskáktól a spagettihalmokon át az áfonyatortáig ívelő – professzionális fázisfotókkal illusztrált – receptek nemcsak szépek, de könnyen áttekinthetőek is: első fogások, főfogások halból és húsból, zöldségköretek, desszertek, kenyérfélék, gyors receptek, alapételek, alkalmi édességek. Vannak különlegességek és egészen egyszerűek, olaszosak és fúziósak. Irigylésre méltóan jó ízléssel felépített oldal a Dolcipensieri, kifogástalan repertoárral. Választani is nehéz, annyira gusztusos minden, de ha már elkerülhetetlenül szükséges, egy olyat emelnénk  ki, amely akár a karácsonyi asztalra is méltó lehet: tepsis burgonya lazaccal és kaporral.

Hozzávalók:
30 deka nyers lazacfilé vékonyra szelve
4 nagy krumpli
2 tojás
2 kanál főzőtejszín
2 kanál tej
kapor
extra szűz olívaolaj
1-2 jókora vöröshagyma
só, bors

A lazacszeleteket marináljuk néhány óráig kaporral, sóval és borssal ízesített olajban. Dinszteljük meg a vékonyra szeletelt hagymát, a karikára vágott krumplit főzzük pár percig, majd kezdjük el rakosgatni a rétegeket egy olajjal kikent jénaiba: alulra krumpli kerüljön, aztán a hagyma, majd a hajszálvékony lazacszeletek. Ha elfogytak a hozzávalók, (legfölül krumpli legyen) a tejet, a tejszínt, a tojást, a sót és a borsot keverjük össze, és öntsük a tetejére. 180 fokos sütőben körülbelül 50 percig süssük. Ha túlságosan pirulna, tegyünk rá egy fóliát.

A Pura Passione (Tiszta Szenvedély) szerzője lírai alkatú, fiatal családanya. A jobb sávban a bemutatkozó versikét nem jutalmaznánk babérkoszorúval, de az édességek és a képek megérdemlik a bemutatást, hiszen valóban átjön rajtuk a sütés iránti szenvedély. A személyes vonatkozásokkal fűszerezett receptek az – egyébként nem túl széles skálán mozgó – olasz desszerteket variálják intelligensen és ízlésesen, ilyen költői nevekkel, hogy: Az egyszerűség dicsérte, Bon Bon Ban (ultrakönnyű édesség), Fenyőmagos zsebecskék, Ökörszem, Karneváli tündér, Akarsz egy csókot?

Az Amore Mascarpone – ami tükörfordításban Szerelmem, Mascarpone – a tiramisú elengedhetetlen krémsajtját hangolja ünnepire. Marina mindenkinek ajánlja, aki látványos és gyors konyhai sikerre vágyik. Az alsó korhatár 12 év.

Hozzávalók:
4 tojássárgája
500 gramm mascarpone
5 csapott evőkanál kristálycukor
250 gramm tejszín, felverve
finom feketecsokoládé

A felvert tojássárgákat a cukorral habosra verjük, majd hozzáadjuk a mascarponét. Addig kavarjuk, míg teljesen egyneművé válik, majd a tejszínhabot is beledolgozzuk – óvatosan, alulról felfelé forgatva, hogy ne törjön össze. Ekkor habzsákból üvegtálkákba nyomjuk a krémet, reszelt csokoládéval bőven megszórjuk, és egy bonbont nyomunk a tetejére.

Végre egy férfi! A 28 éves, Trevisóban élő ínyenc blogja az Angyalok konyhája nevet viseli, meglehetősen szerénytelenül. Francesco, bevallása szerint szicíliai bácsikájától örökölte a konyhaszeretetet, akinél a nagy családi összejövetelek alkalmával mindig pörkölt mandula- és karamellillatú volt a levegő, mert zio Nino kiváló édes csemegéket készített.  Az étlapon húsos és halas ételek, turmixok, rántották, keleti édességek, tradicionális fogások és újítások egyaránt megtalálhatóak, sőt Francesco egyik barátja, Calogero bort is ajánl az ételek mellé. A kicsit csilivili blog sok látogatót és rajongót vonz az olasz csizma minden szegletéből. A hidegre való tekintettel egy –   kalóriadús – toszkán levest ajánlunk Francescotól.

Zuppa frantoiana (leves az olajütőből)

Hozzávalók 4 személyre:
300 gramm szárazbab
1 szál répa
1 fej hagyma
egy csokor zellerlevél
2 gerezd fokhagyma
50 gramm húsos szalonna
6 szép nagy kelkáposztalevél
2 közepes krumpli
150 gramm sütőtök felkockázva
egy kiskanál köménymag
2 szelet toszkán kenyér
jófajta toszkán olívaolaj, amennyi jólesik
só, bors, amennyi jólesik

A babot egy nappal korábban szódabikarbónás vízben áztatjuk. Elkészítéskor egy nagy lábosba tesszük és öt ujjnyi vízzel felöntjük. Beleszeljük a répát, a fél fej hagymát, a zellerlevelet és felforraljuk, majd a lángot alacsonyra véve másfél óráig főzzük. Sózzuk ízlés szerint és tegyünk félre a levesből pár kanál egész babot.
Turmixoljuk vagy daráljuk össze a hagyma másik felét a szalonnával, az olajjal és egy fokhagymával, és serpenyőben pirítsuk pár percig. A lábos tartalmát is pépesítsük, majd öntsük össze a két adalékot és főzzük benne puhára a laskára vágott kellevelet is. Egy-egy fél szelet pirított toszkán kenyeret kenjünk be fokhagymával, tegyük a cseréptálak aljára és öntsük fel a forró levessel. A tetejére szórjuk rá a félretett babszemeket, őröljünk rá friss borsot és egy vékony csíkban öntsünk rá valódi toszkán olívaolajt is.

S végül, aki a kedvencünk lett, Stefano: Az Appunti di Gola (Torkos jegyzetek) írója egy irodalmár igényességével alkot. Szokatlan, már-már meghökkentő receptjeit a „világkonyha” (vö. világzene) kategóriájába sorolnám. Stefano blogjában már az ízes írások is élvezetet okoznak, bár legtöbbször a képek is önmagukért beszélnek. De aki nem vevő az intellektuális felütésekkel tarkított receptekre, az is talál magának olvasnivalót az oldalon. Stefano Itália összes tartományából     ajánl és értékel éttermeket. Nem is akárhogyan. A transzemiliai tagliatelle posztmodern raguval talán megfelelően érzékeltethető a szerző látásmódja. Íme:

Hozzávalók 6 személyre:
A tagliatelléhez:
fél kiló durumliszt
11 tojássárgája és egy egész tojás
A raguhoz:
300 gramm bélszín
300g gramm sertésszűz
2 marhacsontból eltávolított velő
répa, zellerszár, mogyoróhagyma
kevés olaj, vaj, só, bors

A tésztát összegyúrjuk és fóliába tekerve legalább egy órára hűtőbe tesszük pihenni. Utána nyújtjuk és szélesmetélt-formájúra vágjuk. A raguhoz már több idő kell. Az egész húsdarabokat és a velőt csomagoljuk be alaposan alufóliába, ügyelve arra, hogy ki ne szakadjon és az értékes húslé benne maradjon. Tegyünk ugyanígy a zöldségekkel, melyeket előzőleg kockára vágtunk. Dugjuk 65 fokos sütőbe a fóliazsákokat 4 és fél órára. A kicsomagolás után a feldarabolt velőt egy serpenyőben futtassuk meg kevés vajon, és keverjük hozzá a két percnél nem tovább főzött tésztát. Csak rázogassuk, ne keverjük! Másik serpenyőben rottyantsunk egyet a zöldségeken is, aláöntve egy vékony olajréteget, majd borítsuk bele a kockára darabolt húst is. Végül egyesítsük a két serpenyő tartalmát, öntsünk hozzá egy nagykanállal a főzőléből. Parmezán és paradicsomszósz nélkül tálaljuk, ami egy olasz asztalon majdnem eretnekség. De Stefano, az Appunti di Gola vakmerő szerzője még ezt is megengedheti magának.

(www.konyhamese.blog.hu)