Mindig öröm a Corinthia Grand Hotelben borozni, az idén harmadszor megrendezett VinCE 2012 sem kivétel. Az a jó, hogy a szervezők minden évben készülnek valami különlegessel, az idei év nagy dobása: Magyarország a világ elleni rangadója. Szó sincs azonban aktuálpolitikáról, hazánk legnagyobb boreseményén senki nem óhajtott gyarmatosítani vagy szabadságharcolni, csupán arról van szó, hogy 11 magyar bort kóstolt vakon a szakmai zsűri 11 nemzetközi bajnokborral.

Összesen 39 borból Mészáros Gabriella és Romsics László nemzetközi borakadémikusok vakkóstoló után kiválasztották azt a „nemzeti válogatottat”, amely aztán a zsűri elé került. A nemzetközi és magyar szaktekintélyek (Steven Spurrier, Josef Schuller MW, Frank Smulders MW, Peter Mc Combie MW, Tony Aspler, Taner Öğütoğlu, Mészáros Gabriella, Romsics László) között ott ült az a Steven Spurrier is, aki 1976-ban megrendezte a legendás Kalifornia – Franciaország mérkőzést, amelyen az újvilági borok taroltak.

Steven Spurrier

williswinebar.com

A mostani megmérettetésen párban kóstolták a borokat. Először a Kertész Chardonnay mérkőzött meg a chilei Montes Alpha Chardonnay-jával. A zsűri utóbbit értékelte jobbnak, de nem sokkal. A második menetben viszont már a magyar bor diadalmaskodott: a Pócz Kokas-hegyi Chardonnay megverte a burgundiai de Villaine pincészet Blanc les Clous-ját, igaz, csak 7 századponttal.

A harmadik körben magabiztosan nyert a Szent Benedek Tokaji Furmint 15,3 ponttal, a különutas Nicolas Joly Savennières Les Vieux Clos bora csupán 13,6 pontot kapott – úgy látszik, a zsűri sem szereti a Joly mester által preferált unortodox ízvilágot. A következő kört is a magyar versenyző nyerte.  Szép-szép a portugál Quinta de Cidro Alvarinho, mégis, a Fríz Mátrai Hárslevelű 17,28 pontot kapott, így ez a bor lett a győztes.

Sokan várták a pinot noirok összecsapását. Itt sem a papírforma érvényesült, mert a burgundiai Pierre André hűvös, vékony Gevrey Chambertinje alulmaradt a kissé bátrabb fahasználattal dolgozó Vylyan Gombásával szemben. A Cabernet-k között Robert Mondavi Napa-völgyi sauvignonja maga mögé utasította a kicsit tanninosabb, de kevésbé kerek Takler Regnumot, ám Kovács Nimród NJK-ja nem volt ellenfél a zavaros illatú dél-afrikai Capaia-ának, itt egyértelműen a magyar bor bizonyult jobbnak.

Az édesborok között jó orrhosszal ismét a magyarok diadalmaskodtak. Habár a könnyed, bodzás illatú német Scheurebe legyőzte a tokaji Dobogó Pincészet sokszorosan díjazott hatputtonyos aszúját, a Degenfeld 6 puttonyosa már simán legyűrte a sauternes-i Château Suduiraut könnyebb savú, kicsit üledékes, szép illatú, de valahogy kevésbé komplex desszertborát. Az osztrák édesrizling is jócskán lemaradt a Tokaj Classic hatputtonyos aszúja mögött, ami elképesztően elegáns birsillatával minden kóstoló szívét meghódította. Hasonlóképpen, a Puklus Aszúeszencia feltörölte a padlót az ausztrál Peter Lehmann botrytises sémillonjával.

Az összesítést tehát a magyar borok nyerték, igaz, a versenyben kiemelt helyen szereplő fehérborok talán Magyarországnak, különösen pedig Tokajnak kedveztek. Azt mindenesetre még kiszúrtuk, hogy a fárasztó zsűrizés után Spurrier nagy élvezettel kóstolgatta a Pannonhalmi Apátsági Pincészet borait (mi jó szívvel ajánljuk tőlük a rajnai rizlinget és a karakán traminit). Ami bennünket illet, meglepően sok rossz borba is belefutottunk (Szekszárdról és Kaliforniából), de ezen nem akadtunk fenn. Már csak azért sem, mert az esti partin Hreskó Edit értő kalauzolásával a Tiffán-klánhoz csapódva a már korábban is kóstolt zseniális Kertész Chardonnay-val és Ede bácsi páratlan Carissimae-jével alaposan megvigasztalódtunk.