szerző:
Hasbeszélő
Tetszett a cikk?

Hasbeszélő különös ismertetőjele, hogy pont olyan, mint bármely mindenkori vendég. Felbukkanása bárhol, bármikor várható. A tányérból felnézve érdekli minden, amit egy vendég észrevehet. Jártában-keltében-mentében-jöttében kétszer is járt az utóbbi hetekben a balatonfüredi Menta Bistroban.

Hasbeszélő nem tartja magát egy vátesznek, de már tavaly nyár elején sem jósolt nagy jövőt az akkor még Eszencia borbisztróként ugyanitt üzemelő egységnek, amelyet 2011-ben hatalmas hírveréssel nyitottak meg.

Egyebek mellett megüzenve a túlparti Kistücsöknek, hogy reszkessen, mert úszva is átjönnek majd a vendégek az északi-parti fine diningért. Csapodyék úgy meg is rettentek, hogy ősszel a szemesi étteremben felújításba fogtak, persze csak azért, mert rájuk fért, és Jáhni séf is megérdemelt már egy méretes, technológiás  konyhát. Azóta besöpörtek pár díjat és ezerrel dübörögnek, mert meg is érdemlik.

A 2011 áprilisában nyílt Eszencia viszont bedőlt egy szezon alatt. Lehet,hogy azért, mert a levest hidegen hozták, Figula száraz fehér borát melegen, egy pohár pezsgőt véletlenül sem lehetett tőlük kapni, a fekete kávéhoz a fagyasztóból vették ki a tejet, a pincérlány meg csak mosolyogni tudott, de olvasni még a saját étlapjukat sem. A számlákhoz viszont jó vastagon fogott a ceruza.

©

Az idei tavaszt már a Menta köszöntötte itt. Márciusban nyitottak a mediterrán Silver udvarban, csodálatos panorámával a Balatonra – akár kint, akár bent ülünk le, a látványban biztosan nem fogunk csalódni. 

Az üzemeltető most olyan nagyágyút vetett be, mint Segal Viktor „babérkoszorús” séf, akinek sem a kreativitásához, sem a minőség iránti kompromisszummentes ragaszkodásához nem fér kétség. Ám – ha jól sejtjük – ő inkább afféle utazó tanácsadó, mintsem a fazekak felett izzadó állandó szakács. Ez, sajnos, picit érződik is, de erről majd később.

Az üzemeltető az Irigy Hónaljmirigy frontembere, Sípos Tamás, aki a tablettás borról átszokott a jóféle balatoni nedűkre – egyenesen szerelembe esett a különféle rosékkal -,kedvenc koktélja pedig mi más is lenne, mint a Mojito. Ez egyébként Segalnak is az egyik kedvenc zöld növénye, olyan lime-os házi szörpöt gyárt belőle, hogy nincs az a nagymama, aki utolérje. 

Április idusa előtt néhány nappal vacsoraidőpontban jártunk a Menta Bistróban. Néhány asztalnál ültek baráti társaságok, és minden jel szerint jól érezték magukat. A bútorzat még az Eszenciát idézte, s mintha még a szelleme sem söpört volna teljesen el.

Az üzemeltető-csere azonban nemcsak az étlapon látszott, hanem a borlapon is: nem a szomszéd Balatoni Borgalériából, hanem a Veritas Borkereskedéstől szerzik be a nedűket, így aztán – legnagyobb sajnálatunkra – már nem a helyi, balatoni borok dominálnak. Viszont könnyű szemet hunyni e hiányosság felett, mert az árak barátiak. Másfél deci kiváló etyeki Irsai Olivért kapunk már 550 forintért, de a Bodri Pincészet bikavér válogatása is megfizethető, ha páran összedobják a rávalót – a pesti éttermi árakhoz képest nem túlzó a 7650 forintos palackár.

Van itt amúgy Szeremley és Malatinszky is, a Sauska aszútörköly láttán pedig könnybe lábadt a szemünk, mint ahogy nem tudtuk leplezni meghatottságunkat a teljes Márton és Lányai párlat szortiment felvonultatása okán. Szóval, az ivással nem lesz gond. A koktélokról nem is szólunk, evidensek egy olyan helyen, amit főnökék a folyamatos könnyű nyári hangulat megtestesítőjeként aposztrofálnak, letisztult stílusban, különleges konyhával.

©

Ahogy a másik Irigy Hónaljmirigyes Sípos, Péter mondta egy celeb-híradóban: szereti, ha jó alapanyagokból lehet enni, és nem bukik a franciás miniatúrákra. A Menta név mellé azért nem véletlenül társult a bistro címke, csárda helyett. Bisztrókonyha ez a javából, de elfér benne a főételnyi saláták mellett a sült kacsamell, a rántott csirkecomb,a fogasfilé bundás hasábburgonyával,a marhabélszín fokhagymás zöldséggel, hagymás tört burgonyával.

A miatt pedig nem kell gyanakodni, hogy a fekete táblára az árak feltüntetése nélkül krétázzák fel az aktuális ajánlatot. Az ételek szép adagokban és – legalábbis menő balatoni bisztróhoz képest – nem túlárazottan érkeznek. Leveseket 800-1200 forint között kapunk – amikor a négynapos májusköszöntőn másodszor benéztünk, éppen gyömbéres kacsahúslevest mertek lúdgégetésztával meg fűszeres zöldséglevest csicseriborsóval - , a salátákért 1290-2200 forintot kell fizetni, míg főételek 1790-5500 forint között rendelhetők.

A miheztartás végett jegyezzük meg, hogy a saláták között szereplő 2200 forintos Mentatálból négyen csemegéztünk: több szelet nem hajszálvékonyra szelt érlelt sonkát, három nagydarab, jóféle sajtot, koktélparadicsomokat, rengeteg madársalátát, nagy marék olajbogyót, fokhagymás pestót, és annyi szelet focacciát kapunk, hogy még maradt is a tálon. Az előételben semmi hiba, a tészta kellemes puha és még langyos, az alapanyagok kiválasztása pompás, nem panaszkodtunk.

A házi színes gnocchival és sült cukkinivel tálalt sült kacsamell is ízletes, szép nagy adag, nem is tudjuk teljesen befejezni. Asztaltársaságunk finnyásabb tagjai ugyan jobban örültek volna, ha sötétebb rózsaszínre sütik a szárnyast, de szerintünk jó volt az így. Különösen a hozzá rendelt szekszárdi kadarkával. Vitán felül áll azonban, hogy a főételek legkiválóbbika egy másik saláta volt: a grillezett római saláta sült lazacfilével és zsályás csiperkegombával nyűgözött le.

©

A Menta Bistro szélesre nyitotta az ollót, amennyiben pizzákat is készítenek, 30 centis átmérővel 1400-2390 forint közötti áron. Gyerekeknek a „kinder-méret” 24 centi. Mi végül egy hagyományos sonkás-gombás mellett döntünk, és nem is bánjuk meg. Annak ellenére sem, hogy a pizza a sonka miatt nekünk túl sós lett. De legszívesebben amúgy is magában falatoznánk a Segal séf által jóváhagyott vékonyra nyújtott tésztát, ami ott roppan, ahol kell, és ott simul a szájpadlásunkhoz, ahol azt Itáliában megálmodták.

A desszertet nem igazán tudtuk hova tenni. A mentahabos madártejre - Segalban bízva eleitől fogva - azonnal rábuktunk. De ő azon az első áprilisi napon, amikor ott jártunk, valahol útközben lehetett. A súlyos tejszínhabot nem tette könnyeddé a menta, és a sűrű lé is teljesen a hagyományos vonalat követte. Az Acélgyomrúnak is csúfolt Hasbeszélő másnap nem éppen komfortérzettel ébredt, amiért kénytelen volt a madártejet okolni, hiszen tettestársai – akik nem ettek desszertet - fitten és üdén kezdték a napot. Amikor május első napján erre felé vitt ismét az útja, inkább a gurulós málnát választotta, azt is a bőséges  reggelit megemésztendőn Mártonéktól. A verőfényes napsütésben egy ezresért ham&eggs-et, sajtos-paradicsomos bagettet, ibrik kapucsinót kebelezett, és meg volt elégedve az élettel.

Remélve, jövő ilyenkorra sem kell majd visszaszoknia a szemközti Karolina teraszára – amit egyébként nagyon kedvel,de erről majd máskor -, mert a Mentát egy szezon múltán is ugyanitt találja.

Hasbeszélő tetszési indexe 10-es skálán: 7 /csak a madártejet tudnánk feledni/

(Menta Bistro: Balatonfüred, Zákonyi sétány 4.,Silver udvar)

 

 

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!