Akiknek volt olyan mákja, hogy a karácsonyfa alatt ott találták napjaink két gyakorló, szavahihető bajelhárítójának legújabb művét, azoknak könnyű dolguk van. Csak meg kell várniuk, míg picit oszlik a homály,és már olvashatják is ki az ellenjavallatokat.

Ám azoknak,akik hiába tapogatóznak a könyvespolc felé /is/, megelőlegezünk pár gyorssegély-ötletet a Cserna-Szabó András-Darida Benedek páros Nagy MacskajajKönyvéből.

Világot megmozgató téma: a macskajaj

Gy.Zs.

Nincs szándékunkban recenziót írni, méltatni, mekkora ötlet volt a Jaj,a legyőzötteknek című alapmű javított, jelentősen bővített kiadására vetemedni 40 tételben, 66 recepttel. Nyilván a szükséges és elégséges igény szülte a katzenjammerológia /másnaposság/ tudományának továbbfejlesztését, hiszen amint Lovasi András is megjegyzi ajánlójában, a népesség jelentős részének megszólításáról van szó.

Még hozzá a világ népességének jelentős részéről van szó. Nagyon úgy tűnik, hogy Puerto Ricotól Lajosmizséig ugyanúgy keresik a pohár fenekére nézők az asztal alatt a bölcsek kövét. Ha globálisan valami biztosan volt, van és lesz, hát az a másnaposság.
Hogy mennyire volt, az is bizonyítja például, hogy már az ókoriaknak is megvoltak a tuti tippjei a kijózanodásra. A régi kínaiak a lóagy fogyasztására esküdtek, míg a rómaiak a sült kanárit tartották alkalmasabbnak. Az asszírok az őrölt fecskecsőr és a mirha keverékében bíztak. A mongolok-tatárok természetesen a birkaszemben, az nekik mindenre jó.

Ha történetesen nem lenne a spájzban ilyesmi, akkor összecsaphatunk egy ginszenges, fűszeres levest, ahogy a szingapuriak. Kanalazhatunk főtt pacalt, mint a mexikóiak, vagy mint a közeli románok a savanyú pacalcsorbát /leves/.

Ha nincs erőnk főzni a jó ügy reményében sem - pedig a könyvben recept bőven a fehérboros homárlevestől a mustban főtt birsalmán át a borókás,paradicsomos rénszarvas sültig -, még mindig nincs veszve semmi.

Rágcsálhatunk angelikagyökeret, mint a svédek, nyers halat, ahogy a hollandok. Szürcsölhetünk uborkalevet vagy savanyú káposztalevet, mint az oroszok, nyomulhatunk a hering-vodka-szauna vonalon, ahogy a finnek. Megfogadhatjuk Svejk tábori lelkészének, bizonyos Ottó Katznak a tanácsát, mi szerint másnaposságra csakis diópálinka való. Vagy egyszerűen bízhatunk a reggeli gyógysörben, mint a fokozatos kijózanodás konszenzusos alapjában.
Aszpirinről, citromos kávéról pedig biztos már az újszülött poharazók is hallottak.

De mert ez éppenséggel egy gasztronómia rovat, mi leginkább Keith Floyd kevercsében bízunk, aki nemcsak végigfőzte egy szál serpenyőjével a világot, de mi tagadás, végig is itta. A Napkelte turmixról egyenesen azt állitotta - legalábbis szavahihető szerzőink szerint-, hogy attól "még egy seggrészeg kenguru is magához tér." Ehhez pedig a turmixba öntjük két narancs és két zöld citrom kifacsart levét,hozzáadunk két kanál híg mézet,negyed kávéskanál őrölt fahéjat,beleütünk két tojást,rászórunk maréknyi tört jeget, és összeberregtetjük az egészet.Megittuk,feléledünk,hogy tiszta fejjel konstatáljuk,új év kezdődőtt,aztán átaludhatjuk magunkat az első munkanapba.