“Csak bab és gersli, de mégis sokkal több!” – ezzel a szlogennel titokzatoskodik a Sóletfesztivál. Na, akkor vegyük csak át, mit jelenthet ez a sokkal több.

A sóletról egyértelműen azt tartják, hogy zsidó étel, és erős valószínűséggel igaz  is, noha konkrét isteni kinyilatkoztatás tudomásunk szerint nem született a témában.  Viszont kétségtelen, hogy  a sólet már a Talmudban is szerepel – nagy dicsőség ez, felér egy Ábrahám mellé szóló hellyel a menyországban –, és a szent szövegben chamin, azaz meleg néven említik. Hogy ebből aztán miként lett sólet, arra két magyarázat is létezik: az egyik szerint a szintén meleget jelentő francia chaud szóból, a másik viszont ragaszkodik a zsidó eredetvonalhoz, és állítja, hogy a sólet a jiddis schul-end kifejezésből származtatható. Ez eredetileg a szombat délelőtti istentisztelet végét jelentette, minek utána következett a sütőben, kemencében péntek este óta illatozó sólet jó étvággyal való eltűntetése.

A sóletet a magyar konyha már réges-régen befogadta és saját arculatára formálta, így az örökletesen és autentikusan használt libacomb, sőt, füstölt libacomb mellé bekerült a magyar lelket megnyugtató füstölt csülök vagy tarja. Hitvalló zsidó számára így tiltott eledel születik, de a kóser ételekre vonatkozó szabályokra nem érzékeny polgárok bátran fogyasztják, és nem győzik dicsérni. Ha nem dicsérik, akkor az csupán arra utal, hogy e derék polgárokat nem kínálták meg repetával.

A sólet több ezer éves múltja és több ezer mérföldes vándorlása során sokat változott, de ha száraz fehérbabból, libából, füstölt libacombból-mellből készítjük és teszünk bele gerslit, azaz árpagyönygöt, akkor nagyot már nem hibázhatunk.

foodandwine.hu

 Sólet-partitúra, avagy alaprecept

Szóval, azt szeretnénk jelezni, hogy szerintünk, mint annyi más “ahány ház, annyi szokás” tipusú ételnél, itt is leginkább partitúrának tekintsük a receptet, a “megzenésítés” rajtunk múlik.

Sóletet főzni cserépdényben vagy római tálban a legjobb, s ha kibírjuk, hogy pihentessük egy éjszakát, az ízek olyan békességben borulnak össze, mint a Nabucco rabszolgakórusának boldogság-generáló kánonja.

Nyers liba esetében a feldarabolt madarat előbb pirosra kell sütni, ellenben ha füstölt libacomb-mell került a tálba, akkor csak áztassuk pár órára vízbe, még inkább tejbe (Bocs, ettől viszont már tréfli is lesz, hiába liba, hiszen a kóser nem tűri a húst meg a tejfélét együtt) A 40-60  dkg babot és ugyan- vagy feleannyi árpagyöngyöt (gerslit) is áztassuk be néhány órára legalább, és ha egy kanál valódi libazsíron megfuttatunk egy nagy fej felaprított hagymát, akkor rögtön rá is dobhatjuk a húsokat és a leszűrt babot-gerslit. Fűszerrezzük 4-5 gerezd, a kés lapjával összenyomott fokhagymával, egy kávéskanál  csípős pirospaprikával, egy csipet őrölt köménnyel és frissen őrölt borssal. Aki füstölt tarjával is el akarja "tréflizni", az szeletekben most helyezze a tetejére. Öntsünk rá annyi forró húslevest vagy vizet, amennyi nagyjából ellepi a húst és a babot, majd fedjük le és 180-200 fokos sütőben addig süssük, amíg megpuhul. A tapasztalat szerint 2,5- 3 órára kell számítani, ha nagyon siettetjük – ami vétek -, akkor is bő 2 óra. Egyszer-egyszer nézzünk rá, hogy kell-e némi levet utántölteni. Az utolsó 10 percre pedig lekaphatjuk a fedőt, hogy a hússzeletek megpiruljanak.

Ennyi idő alatt a bab vajpuha lesz, de megtartja csábítóan kerekded formáit, a húsok úgy omlanak a szánkba, akárcsak Jerikó falai omlottak le a harsonák hangjára, és az összezúzott fokhagyma utolsó lehelete is beleszáll a sóletbe.

Tipp: Tálaláskor ültethetünk a tetejére főtt tojás szeleteket.

Megjegyzés: Ha ennyi nem volt elég, akkor van még lépésről-lépésre tökéletes sólet receptünk körítésként adomával. A kóser étkekről a sólettől a maceszig is tudunk még mit mondani.