Kukoricaföld és bioetanol-üzem. Nem biztos, hogy ez kell © AP

Néhány nappal azután, hogy az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta részletes, országokra lebontott tervét a károsanyag-kibocsátás csökkentésére, a javaslat máris támadások kereszttüzébe került. A francia kormány tárgyalásokat kezdett a németekkel egy közös javaslatellenes front megnyitásáról, s abban reménykednek, hogy képesek lesznek megakadályozni a brüsszeli szándékok megvalósulását.

Nicolas Sarkozy francia elnök azt írta José Manuel Barroso bizottsági elnöknek, hogy a javaslat nem eléggé hatékony, és nem is tartható fenn gazdaságilag, mert nem számol azokkal a költségekkel, amelyeket Franciaországnak kell megfizetnie. A Financial Times beszámolója szerint Sakozy kifejezte támogatását a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és a megújuló energiák elterjesztése mellett, de figyelmeztetett, hogy a jelenlegi javaslat tisztességtelenül bünteti Franciaországot és veszélyezteti az európai ipart. Ez akár oda is vezethet a francia elnök szerint (ha a világ más országai nem tesznek hasonló lépéseket), hogy a globális szén-dioxid-kibocsátás nem csökken, a munkahelyek viszont eltűnnek Európából.

A FT számításai szerint a franciáknak az EU javaslata alapján a jelenlegi 9-ről 20 százalékra kéne emelniük a megújuló energia felhasználását 2020-ig. Nagy-Britanniában ez a szám 2-ről 13-14 százalékra nőne, Németországban pedig 18 százalékra. Svédországban az arány addigra már az 50 százalékot is meghaladná.

A viták a közös célok meghatározásakor és elfogadásakor még nem robbantak ki. Ezek szerint a szén-doxid-kibocsátást az 1990-es szint 20 százalékával kívánják csökkenteni, a megújuló energia felhasználását pedig 20 százalékkal növelni (ez a jelenlegi szint háromszorosa), s a növényi eredetű közlekedési üzemanyagok arányát 10 százalékra tervezik emelni 2020-ig.

Bioüzemanyagot szállító tartálykocsi Írországban. Lehet, hogy megéri, lehet, hogy nem © teagasc.ie

Az eredeti terv megvalósítása azonban nemcsak a nemzeti érdekek miatti vitákban kaphat léket. (Magyarországot ez a pengeváltás nem érinti, mert nem tudja kihasználni kibocsátási kvótáit, így azokkal még kereskedhet is. Nekünk sokkal fontosabb a bioüzemanyagok körül az utóbbi napokban fellángolt vita.)

Az Európai Bizottság január 23-án tervezi közzétenni a bioüzemanyagok előállításának ösztönzésére vonatkozó javaslatát. Hacsak az illetékesek meg nem gondolják magukat. Stavros Dimas környezetvédelmi biztos – a zöldszervezetek és tudományos műhelyek figyelmeztetései hatására – maga is hangot adott aggodalmának.

Uniós számítások

Az Európai Bizottság eredeti számításai sem mutatták, hogy a bioüzemanyagok jelentős áttörést hozhatnának. Abból indultak ki, hogy a bioüzemanyagok részarányának a teljes üzemanyag-felhasználásban 2020-ra el kell érnie a 10 százalékot. Ehhez akkor 59 millió tonna gabonára lesz majd szükség. A bizottság azzal számol, hogy az uniós gabonatermés évente növekszik átlagban egy százalékkal, azaz a mostani termést 38 millió tonnával múlja majd felül, emellett újra termesztésbe vonnak kétmillió hektárnyi földet, és ezekről is várható 14 millió tonna gabona. Másodlagosnak tekinti az EU a szalmát, illetve a faanyag alapú cellulózt. A célok teljesítéséhez 2020-ra a gabonatermés körülbelül 18 százalékát bioüzemanyagok termelésére kell majd fordítani – állapította meg az Európai Bizottság.   Az EU szerint elsősorban a szekunder alapanyagokat használó bioüzemanyag-termelést kellene felfuttatni, mivel a primer felhasználású gabona energiaigényes, egyebek között a termesztésnél alkalmazott műtrágyák miatt, melyek gyártásához annyi energiát kell felhasználni, hogy az így keletkezett CO2-kibocsátás már-már kiegyenlíti a bioüzemanyagok alkalmazásának szén-dioxid-kibocsátást csökkentő hatását. Emellett az EU energetikai helyzetét is kedvezőtlenül befolyásolná, ha a bioüzemanyaghoz a nagy energiaráfordítást igénylő termesztéssel nyert gabonát – elsősorban kukoricát és lágybúzát – primer módon, közvetlenül használnák fel a bioüzemanyagot gyártó vállalkozások.

A BBC beszámolója szerint a biztos kijelentette, hogy a kijelölt célokat meg kellene változtatni, mert még mindig jobb, ha az EU nem teljesíti a bioüzemanyagokkal kapcsolatos céljait, mint ha környezeti károkat okoz és a szegényebb rétegeket veszélybe sodorja. „Úgy látjuk, hogy a bioüzemanyagok által okozott környezeti és szociális gondok nagyobbak, mint gondoltuk. Ezért nagyon óvatosnak kell lennünk” – mondta a biztos.

Az aggodalom forrása, hogy a bioüzemanyagok elterjedése miatt intenzívebben folytatódik az őserdők termőterület-szerzési okokból folyó kivágása, csökken a szén-dioxid-megkötő területek kiterjedése, nő az üvegházhatású gázok légkörbe kerülése, azaz az egész akciónak semmilyen haszna nem lenne. Mivel a változás nem védené meg a víz- és talajkészleteket sem, a bioüzemanyagok elterjedése növelné a vízhiányt, s felhajthatná az élelmiszer- és takarmányárakat, ami a szegényebb rétegeket hozná még rosszabb helyzetbe.

Ma már nem vitatott, hogy a tiszta bioüzemanyag-felhasználás 17 százalékkal fogná vissza az üvegházhatású gázok kibocsátását, ha az alapanyag termelése olyan helyen folyna, ahol korábban nem volt más növényzet, s főleg nem őserdő. Az EU által preferált 5,75 százalékos etanol-benzin keverékkel azonban mindössze 1 százalékos csökkentés érhető el, s kétséges az egész program hatásossága.

Őserdőirtás Brazíliában. Kell a hely az olajpálmáknak © IPAM

Az európai kétségeket csak erősíti, hogy az Egyesült Államokban a bioüzemanyag-ipar csak egy újabb farmtámogatási programnak indult, amelyből üzemek sora nőtt ki. S az új iparág ma már jelentős keresletet támaszt a kukorica-alapanyag iránt. Ez a kereslet viszont árfelhajtó hatással van a gabonaárakra szerte a világon. Braziliában és Indonéziában (ez a két ország a harmadik és a negyedik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátói között) például felgyorsult az őserdők kiirtása, hogy a bioüzemanyag-termelést szolgáló olajpálma- és cukornádültetvényeknek helyet teremtsenek.

A helyzetről Sonja Vermeulen, a Nemzetközi Környezeti és Fejlesztési Intézet (IIED) erdészeti és földhasználati programjának vezető kutatója, a bioüzemanyagok stratégiai felhasználásáról novemberben megjelentetett átfogó tanulmány társszerzője a brit sajtóban azt mondta, hogy a bioüzemanyagok iránti kereslet megélénkülésében sokkal inkább a kormányok céljai, semmint a piaci kereslet állnak a legutóbbi öt évben.

A bioüzemanyagokról hozott politikai döntések nagyon nehéz kérdéseket vetettek fel. Mi a fontosabb: a szén-dioxid-kobocsátás csökentése vagy más környezeti hasznok, az élelmiszerbiztonság vagy az exportfejlesztés, a hatékony intenzív termelés vagy a kisebb mennyiségeket, de színesebb választékban előállító termelési rendszerek, amelyek sokkal elfogadhatóbb mezőgazdasági fejlesztéseket tesznek lehetővé?

A brit Királyi Társaság (tudományos akadémia) hétfőn tette közzé azt a tanulmányt, amelyben figyelmeztet, hogy a bioüzemanyagok nem hozzák meg az üvegházgázok csökkenését, és környezeti romboláshoz vezetnek, hacsak megfelelő politikával nem teszik őket a megfelelő helyre.

John Pickett professzor, a tanulmányt elkészítő csoport vezetője kifejtette: „A bioüzemanyagok a szállítás területén fontos szerepet kaphatnak az üvegházgázok kibocsátásának csökkentésében szerte a világon. Az autók, a teherjárművek s a belföldi légiközlekedés felelős a kibocsátás egynegyedéért az Egyesült Királyságban, s ez az arány gyorsan nő, gyorsabban, mint bármely másik szektorban. A létező és új üzemanyagok esetében is fontos azonban, hogy a felhasználásukkal csökkenő gázkibocsátást érjünk el. E cél megtartása nélkül azt kockáztatjuk, hogy nem látjuk meg a fontos lehetőségeket, s nem leszünk képesek stimulálni olyan izgalmas fejlesztéseket, amelyek segítenek visszavágni a szállítás területén kiemelkedő károsanyag-kibocsátási spirált.”

Pickett professzor azt is kiemelte, hogy nem minden bioüzemanyag egyforma. Az üvegházgázok kibocsátásának mértéke attól függ e növények esetében, hogy miképpen termesztették, hogyan dolgozták fel őket, és a belőlük készített üzemanyagot hogyan használják. Azaz egyáltalán nem biztos, hogy a bioüzemanyag használata automatikusan elvezet a káros gázok kibocsátásának csökkentéséhez. A Királyi Akadémia tanulmánya ezért arra hív fel: a bioüzemanyagokat minősítsék aszerint, hogy az üvegházgázok csökkentésére milyen a hatásuk, továbbá minősíteni kell őket aszerint is, hogy pozitív vagy negatív társadalmi illetve környezeti hatásuk van-e.

A tanulmány végül felhívja a figyelmet, hogy a bioüzemanyagok önmagukban nem jelentenek semmiféle megoldást a környezetszennyezés csökkentésére. A fenntartható közlekedési rendszerek fejlesztése megköveteli ugyan a bioüzemanyagok felhasználását is, de szükségesek más fejlesztések is. Így javítani kell a közlekedési eszközök és a motorok tervezésén, mind nagyobb mértékben kell használni a tömegközlekedést, a városi és vidéki közlekedésre jobb útiterveket kell ajánlani és elterjeszteni, beleértve a gyaloglást és a biciklizést.

A bioüzemanyagok globális termelése 2005-ben elérte a 45 milliárd litert, ebből 41 milliárd liter volt a bioetanol és 3,4 milliárd liter a biodízel. Brazília és az USA közel azonos részesedéssel állította elő a bioetanol 80 százalékát, míg az Európai Unió mindössze 0,9 milliárd litert termelt.

Bioetanol-termelés, millió liter

Ország	2006	2005
Németország	431	165
Spanyolország	402	303
Franciaország	250	144
Svédország	140	153
Olaszország	128	8
Lengyelország	120	64
Magyarország	34	35
Litvánia	18	8
Hollandia	15	8
Csehország	15	0
Lettország	12	12
Finnország	0	13
Totál	1 565	913

Forrás: energies-renouvelables.org (Wikipedia)

Ugyanakkor a biodízel-gyártásban az EU magasan vezet: 2005-ben a 3,4 milliárd literre tehető globális kibocsátásból 3,1 milliárd literrel részesedett – olvasható Popp József és Potori Norbert tanulmányában, amelyet az Agrárgazdasági Kutató Intézet munkatársai 2006 novemberében publikáltak.

Magyarországon a bioetanol-gyártó kapacitás akkor 80 ezer tonna volt, de a meglévő üzemek (Szabadegyháza és Győr) jelentős beruházásokba fogtak a kapacitásuk növelésére. Már a két gyártó kapacitásbővítésével is elérhető lenne az Európai Bizottság által 2010-re ajánlott 5,75 százalékos bekeverési célérték. Ennek ellenére 2006 őszéig több mint 20 helyszínen 7,5 millió tonna kukorica és 1 millió tonna búza feldolgozására alkalmas bioetanol-üzem létesítését jelentették be a különböző befektetői csoportok. (A magyarországi biodízel-termelés kiterjesztését jelentősen behatárolja, hogy fő alapanyagát, a repcét nem lehet korlátlanul termeszteni.)

Bioetanol-fogyasztás, GWh

No	Ország	2006	2005
1	Németország	3 573	1 682
2	Svédország	1 895	1 681
3	Franciaország	1 747	871
4	Spanyolország	1 332	1 314
5	Ausztria	920	0
6	Lengyelország	611	329
7	Egyesült Királyság	561	502
11	Finnország	9	0
27	EU	10 210	6 481

Forrás: energies-renouvelables.org (Wikipedia)

Magyarországon évente átlagosan 12-13 millió tonna gabona terem. Ha nem nő a fogyasztás, úgy évente átlagosan ötmillió tonna gabonafelesleg keletkezik. Ebből általában 3,5 millió tonnát lehet exportálni, így egy átlagos évben 1-2, kiemelkedő évben akár 3-5 millió tonna gabona keres piacot. Az intervenciós rendszer azonban elszívja a piacról ezt a felesleget. Ezért amíg az intervenciós rendszer fennáll – ha minden igaz, jövőre már teljesen megszűnik –, addig évente félmillió tonna kukoricánál több alapanyagra nem számíthatnak a bioetanol-gyártók. De túl sok (a régi területeken termett) alapanyag azután sem lesz.

A tervek szerint 2009-2010-re, az agrártárca céljainak megfelelően már kétmillió tonna kukorica feldolgozására alkalmas bioüzemanyag-gyártó kapacitás működik majd Magyarországon –  vélekedik Gráf József agrárminiszter. A már működő két üzem mellett 2008 második felében újabb két-háromban kezdődik meg a termelés, ami több mint egymillió tonna kukorica feldolgozását teszi majd lehetővé. Az elképzelések szerint a fejlesztésekhez szükséges kutatásokat az egyetemek és főiskolák hatókörében létrehozott regionális tudásközpontokra bízza a tárca. Hacsak az ingadozó EU addig le nem fújja az egész programot.

Meixner Zoltán