Előbb, október 15-én az amerikai Standard and Poor’s (S&P) helyezte kilátásba, hogy leminősíti Magyarországot, attól tartva, hogy a teljes államadósság jelenlegi – az S&P által a GDP 67 százalékára tett – aránya a külföldi forrásokhoz jutás megdrágulása és szűkössége miatt nőhet. Alig két nappal később a brit Fitch Ratings rontotta stabilról negatívra az ország adósbesorolását, arra hivat-kozva, hogy a globális pénzügyi válságból eredő sokk és az immár biztosra vehető euróövezeti recesszió növeli a magyar adóskockázatot.

A nemzetközi hitelminősítők negatív kicsengésű megnyilatkozásaira – leminősítéseikre vagy az azokat valószínűsítő kilátásrontásaikra – mindig is érzékenyen reagálnak a pénz- és tőkepiacok.

A mostani befektetői fogadtatás azért meglepő, mert az utóbbi időben egyre többen feszegetik a hitelminősítők felelősségét a válság kialakulásáért, még az Európai Bizottság is foglalkozik e kérdéssel. A hitelminősítők szavahihetősége elsősorban azért kérdőjelezhető meg, hogy téves becsléseket adtak a másodrendű jelzáloghitelekkel fedezett értékpapírokról, azokat úgy osztályozták, hogy meg sem vizsgálták a mögöttük lévő rossz hiteleket. Vita folyik arról is, vajon a hitelminősítőknek mikor és hogyan kell megszólalniuk.

A cikket teljes egészében megtalálja a legfrissebb HVG-ben.