Ez a kérdés egyáltalán nem elhanyagolható, s nem is új keletű. Az 1776-os Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat például az élet és a szabadság mellett a boldogság kereséséhez való jogot jelölte meg legfontosabbként. De, hogy ne révedjünk el régmúlt századokban, egy reprezentatív brit kutatás mindössze két évvel ezelőtt azt találta, hogy az emberek nagytöbbsége szerint a mindenkori kormánynak nem az ország gazdagodásán, hanem a polgárok boldogságának megteremtésén kell munkálkodnia.

A leicesteri egyetem kutatói számos forrásra támaszkodva az úgynevezett szubjektív jólét mutatója alapján – amelyet saját kutatásaik mellett számos külső forrásból is megerősítettek –, felállítottak egy országlistát, amelyből kiderül, hogy az adott helyen az emberek mennyire elégedettek az életükkel. Hogy e rangsor elején lévő országok mindenki számára vonzó helynek számítanának-e a boldog élethez, nos az kérdéses, hiszen például a listát vezető Dániát hideg éghajlata miatt sokan eleve kizárnák. De a dánok biztosan sokkal elégedettek az életükkel a saját országukban, mint mi a sajátunkkal, hiszen 178-ból csak a 107-ik helyet értük el. A rangsor mindenesetre megmutatja, hogy a gazdagsághoz van köze az elégedettségnek, de azt is, hogy szegény országokban is lehet jelentős az elégedettség.

A boldogság világtérképe

A pekingi olimpia megnyitója. A kínaiak úsznak a boldogságban, de egyre kevésbé © MTI

A boldogságról alkotott pillanatnyi kép mellett azonban folytattak kutatásokat a boldogság hosszabb távú trendjeiről is. Holland kutatók az 1946 és 2007 közötti időszakot vizsgálták 24 országban (a térségünkből Lengyelországban), s arra voltak kíváncsiak, hogy a boldogság érzetének változása milyen összefüggésben volt a társadalmi mozgásokat meghatározó eseményekkel, többek között a gazdasági tendenciák változásaival. (Social Change, Freedom and Rising Happiness – Journal of Personality and Social Psychology) S azt tapasztalták, hogy a gazdagodás egyáltalán nem mozog szinkronban a boldogságérzés, az élettel való elégedettség trendjével.

Az Egyesült Államokból rendelkezésre álló részletes adatok például 1946 és 1980 között egy lefelé tendáló boldogságtrendet rögzítenek (ami meglehetősen fura a győztes világháború, a rock and roll, majd a rock, a szexuális forradalom és a technikai optimizmus korában), majd 1980-tól 2006-ig egy felfelé emelkedő trend figyelhető meg. Ezzel a brit adatok is szinte tökéletesen együtt mozogtak.

A vizsgált időszakban a 26 országból 19-ben emelkedett a boldogság trendje. Így Indiában, Mexikóban, Puerto Ricoban és Dél-Koreában különösképpen, de Argentínában, Kanadában, Kínában, Dániában, Finnországban, Franciaországban, Olaszországban, Japánban, Luxembourgban, Hollandiában, Lengyelországban, Dél-Afrikában, Spanyolországban és Svédországban is. Az Egyesült Államokban, Svájcban és Norvégiában hosszú távon nem változott a boldogság szintje. Mindössze négy olyan országot találtak, ahol lefelé tartó tendenciák érvényesültek: Ausztria, Belgium, Nagy-Britannia és Nyugat-Németország. Ahol hosszútávú adatsorok állnak rendelkezésére, ott az derül ki, hogy a boldogság több évtizedes terminusokat tekintve növekszik. De ez a növekedés nem egyenletesen érvényesül. Kínában például, ahol az utóbbi évek nyitása következtében széles tömegek jóléte jelentősen emelkedett, s nagyobb lett a szabadság is, 1985 óta egy erős lefelé mutató trend van érvényben.

Egy másik megközelítésben az emberek ott lehetnek legkönnyebben boldogok, ahol jó élni. Az International Living magazin megbízásából immár 30 éve készülnek kutatások arról, hogy hol a legjobb élni. A 2008-as lista szerint az életminőség szempontjából Dánia (ahol, mint tudjuk az emberek a legelégedettebbek az életükkel) bármilyen hihetetlen Magyarország mögé szorult. Ha a vizsgálat szempontjait felfedjük, úgy rögtön kiderül, hogy ez az értékelés a legkevésbé sem elrugaszkodott az élettől. Érdemes e számokat közelebbről is szemügyre venni.

	Ország	Megél-hetési költ-ség	Sza-bad-idő, kul-túra	Gaz-da-ság	Kör-nye-zet	Sza-bad-ság	Egész-ség	Infra-struk-túra	Biz-ton-ság	Klí-ma	Vég-ered-mény
1	Franciaország	50	98	85	72	100	100	95	100	87	85
2	Svájc	35	91	100	78	100	98	94	100	77	84
3	Egyesült Államok	59	79	89	72	92	74	100	100	86	83
4	Luxembourg	36	81	98	80	100	92	78	100	83	82
5	Németország	45	87	69	83	100	94	85	100	79	80
6	Ausztrália	36	75	68	80	100	91	91	100	93	79
7	Olaszország	51	100	58	74	100	93	65	100	87	78
8	Új-Zéland	43	87	60	83	100	92	65	100	84	77
9	Spanyolország	50	72	54	75	100	94	71	100	87	76
10	Hollandia	32	85	60	67	100	91	88	100	85	75
11	Norvégia	27	82	78	78	100	95	61	100	71	74
12	Belgium	24	88	60	64	100	92	88	100	86	74
13	Argetína	66	71	44	66	100	86	63	100	93	74
14	Ausztria	31	83	61	87	100	90	70	100	76	74
15	Uruguay	67	76	40	72	100	80	62	100	93	74
16	Kanada	47	78	63	62	100	88	82	100	67	74
17	Japán	14	97	75	71	92	94	69	100	84	74
18	Portugália	52	76	44	74	100	91	62	100	93	74
19	Málta	58	76	46	84	100	91	34	100	99	74
20	Liechtenstein	37	80	71	65	100	85	65	100	82	74
21	Izland	28	90	63	74	100	91	59	100	74	72
22	Litvánia	58	72	43	81	100	84	56	100	79	72
23	Magyarország	54	81	43	77	100	71	63	100	76	71
24	Dánia	20	60	65	84	100	90	72	100	78	71
25	Finnország	28	69	63	68	100	86	75	100	76	71
26	Costa Rica	63	68	39	100	100	82	50	93	60	71
27	Svédország	11	76	63	75	100	87	88	100	68	71
28	Bulgária	56	74	39	78	92	82	53	100	80	70
29	Csehország	41	82	46	74	100	86	61	100	67	70
30	Szlovénia	42	74	49	74	100	76	56	100	83	70

A teljes lista itt érhető el!

Először is 15 százalékos súllyal figyelembe vették a megélhetési költségeket. Vetítési alapnak azokat a költségeket vették, amelyek mellett az Egyesült Államokban átlagos meg lehet élni, illetve figyelembe vették, hogy a „nyugati stílusú élet” mibe kerül különböző országokban, sőt figyelemmel voltak a nemzeti adózási rendszerekre is.

A kultúra és a szabadidős lehetőségek 10 százalékos súlyt kaptak. Figyelembe vették az írástudók arányát az összlakosságon belül, az ezer főre jutó kiadott újságpéldányok számát, az általános és középiskolába beiratkozók arányát, az egy múzeumra jutó emberek számát, és egy szubjektív értékelést a kulturális és rekreációs lehetőségekről.

A gazdaság is 15 százalékos súllyal szerepelt. Vizsgálták a kamatokat, a GDP teljes nagyságát, a GDP növekedési ütemét, az egy főre jutó GDP-t, az inflációs rátát és az egy főre jutó GNP-t.

A környezeti feltételek 10 százalékot képviseltek. Megvizsgálták a népsűrűséget, a lakosság növekedési rátáját, az üvegházgázok egy főre jutó kibocsátását, és a teljes mértékben védelem alatt álló földterületek arányát.

A szabadság szintén 10 százalékot kapott. Itt a pontszámok alapját a Freedom House 2007-es kutatásai adták az adott ország polgárainak politikai jogairól és civil szabadságáról.

Az egészég 10 százalékos súlyánál megvizsgálták, hogy az általánosan elfogadott napi kalóriaszükségletnek hány százalékát fogyasztják el az adott ország polgárai. Figyelembe vették az egy orvosra jutó emberek számát, az ezer emberre jutó kórházi ágyak számát. Elemezték, hogy a lakosság hány százaléka jut biztonságos ivóvízhez, a gyermekhalandósági rátát, a várhat élettartamot, illetve a közösségi egészségügyi kiadásokat a GDP százalékában.

Az infrastruktúra szintén 10 százalékot kapott. Itt a vasútvonalak hossza, a keményburkolatú főútvonalak hossza, a hajózási útvonalak hossza számított az ország és a lakosság méretéhez viszonyítva. Vizsgálták a repülőterek számát, a motoros gépjárművek számát, a telefonellátottságot, az internet-és a mobiltelefon penetrációt.

A biztonságok és kockázatok is 10 százalékos súllyal jelentek meg. Az értékeléshez az amerikai belügyminisztérium rendkívüli nehézséget hordozó, egészségtelen és veszélyes életkörülményekről szóló meghatározásait használták fel.

Végül a légköri helyzet ugyancsak 10 százalékos súlyt kapott. Az egyes országoknak kiosztott értékeknél többek között figyelembe vették az éves átlagos csapadékmennyiséget, az átlagos hőmérsékletet, s más tényezőkkel együtt elemezve meghatározták a természeti katasztrófák kockázatát.

E meglehetősen bonyolult összevetésben Magyarország 23-ik helyezése igazán kiválónak tekinthető, s azt mutatja, hogy sokkal jobban élünk valójában, mint amennyire azt hisszük vagy értékeljük. Ne feledjük, hogy a saját szubjektív értékítéletünk az életünk minőségéről csak a 107-ik helyre rangsorolt bennünket, s e két szám között ordító ellentét van.

A listát Franciaország vezeti, 2008-ban eszerint ott volt a legjobb élni. Remek az egészségügyi szolgáltatás, nagyszerű és gyors vonatokon lehet közlekedni, az országban, de különösen Párizsban egymást érik a csodásnál csodásabb múzeumok, galériák, kávéházak, műtárgyüzletek, divatszalonok, jazzklubok, éttermek, színházak, pékségek, sajtboltok. Mindenütt parkok, kertek, a modern építészetet dicsérő és több száz éves épületek. Csak a fővárosban három nagy légikikötő van, nem is beszélve a környező vidék fapados reptereiről. És akkor még nem beszéltük a francia vidékről a csodás Alpokról és a fűszerillatú Provence-ról, a csillogó Cote d’Azur-ról és a lebilincselő borvidékekről.

Másrészt azonban Franciaország igen frusztráló hely lehet annak, aki mondjuk üzleti vagy hivatalos ügyeket akar intézni. Meglehetősen körülményes a bankszámlanyitás ajánlólevél nélkül, s akárcsak nálunk egy nem régi közüzemi számlára van szükségük a mobiltelefon szerződéshez, ha pedig valaki legálisan akar lakást bérelni, ahhoz egy egész dossziényi papírt kell beszereznie, természetesen engedélyeztetve, aláírva, lepecsételve, tanúztatva, stb, stb. Mindeközben persze erős a gazdaság, fejlett az infrastruktúra, a legtöbb dolog jól működik, jó a közbiztonság, s talán a szomszédok is kedvesebbek lesznek, ha már megszokták a melléjük költöző idegent. A maximális 100 pontból így a franciák 85-öt érnek el, mert hát az országuk természetesen nem tökéletes, csak a legélhetőbb. Nekünk 71 pontunk van, s ez a távolság nem is olyan nagy.

A Mercer által vizsgált fő szempontok

Politikai és szociális környezet (politikai stabiloitás, bűnözés, törvényesség, stb.)  Gazdasági környezet (valutaátváltási szabályok, bankszolgáltatások, stb.)  Szociokulturális  környezet (sajtószabadság, a személyes szabadság korlátozása, stb.)  Egészség és közegészségügy (orvosi ellátás és szolgáltatások, fertőző betegségek, szennyvíz, hulladékkezelés, légszennyezés, stb.)  Iskolák és oktatás (általános feltételek és a nemzetközi iskolákhoz való hozzáférés, stb.)  Közszolgáltatások és közlekedés (villamosság, víz, tömegközlekedés, forgalmi dugók, stb.)  Kikapcsolódás (éttermek, színházak, mozik, sport- és szabadidős lehetőségek, stb.)  Fogyasztási cikkek (élelmiszer ellátottság, napi fogyasztási cikkek beszerezhetősége, autók, stb.)  Lakhatás (laksáshoz jutás, háztartási berendezések, bútor, karbantartási szolgáltatások, stb.)  Természeti környezet (klíma, a természeti katasztrófák története, stb.)

Egy másik szintén igen alapos felmérésben a Mercer tanácsadó multi 39 különböző indikátor alapján állított fel egy olyan rangsort, ahol 100 pontnak vették a New Yorkban tapasztalható körülményeket, s ehhez mérték a világ nagyvárosainak kondícióit. Ebben a 2007-es felmérésben Budapest már sokkal kevésbé szerepelt sikeresen, mint az előbb említett rangsorban Magyarország. Bár 90,2 pontjával 215 város közül a 74-ik helyezést érte el, de a térségből csak Prága szerepelt hajszálnyival jobban, s lehagyott többek között olyan metropolisokat, mint Dubai, Athén, Szöul, Rio de Janeiro, Szentpétervár.

Az összesített rangsort két svájci város, Zürich és Genf vezeti, aztán Vancouver, Bécs, Auckland, Düsseldorf, Frankfurt, München, Bern és Sidney fér még be az első tízbe.

Ha a különféle szempontok szerint készült listákat összevetjük, úgy Magyarország a jó élet szempontjából a fejlettségének megfelelő pozíciót foglalja el, s ezzel a listák felső harmadában lévő hellyel nem kell elégedetlennek lennünk. A szubjektív megítélés azonban sokat számít, hogy egy-egy ország vagy város lakói milyen minőségűnek érzik mindennapjaikat. A kutatások (amelyeknek alapkérdése általában az iránt érdeklődik, hogy Ön mennyire volt boldog tegnap?) azt mutatják, hogy ez az értékítélet jelentős hatást gyakorol az adott közösség mentális egészségére, s végső soron az ország egész teljesítményére. S bár ez egyelőre a felmérésekben nem jelenik meg, az utóbbi évek frusztrációtól terhes társadalmi légköre biztosan nem használ a magyar polgároknak sem együtt, sem külön-külön. Ezért, ha arra a listára nézünk, amely az egyéni boldogságot, az élettel való elégedettséget mutatja, s azt látjuk, hogy nálunk szegényebb, és jóval több nehézséggel küzdő országok polgárai boldogabbnak érzik magukat, egy pillanatra érdemes elgondolkodni a világ folyásán, s hogy vajon mi jó irányba tempózunk-e. Ha máskor nem, hát karácsony táján a bevásárlási roham valamelyik szünetében ennek feltétlenül megvan a helye.

Meixner Zoltán