Az eddigi séma értelmében a Gazprom a svájci székhelyű Roszukrenergo (RUE) közvetítésével szállította a gázt Ukrajnának. A RUE vett évi 60 milliárd köbméter gázt a Gazpromtól, majd ebből több mint 50 milliárd köbmétert eladott a Naftogaznak, a többit Európába exportálta, egyebek között Magyarországra. A Naftogaz a RUE-nak, a RUE a Gazpromnak fizetett.

A múlt hét végén megkötött új orosz-ukrán szerződés azonban az idén január elsejétől kiiktatja a RUE-t. Julija Timosenko ukrán kormányfő és a Gazprom is ezt a céget jelölte meg vétkesként az orosz-ukrán gáztárgyalások december végi megszakításában, ami az ukrán - és végső soron az európai - gázszállítások leállításához vezetett (Dmitrij Firtas, az 50 százalékban a Gazprom tulajdonában lévő RUE további 45 százalékának tulajdonosa ezt tagadja).

Mint kiderült, az orosz-ukrán megállapodás létrejöttekor a RUE közel 11 milliárd köbméter gázzal rendelkezett az ukrajnai földalatti tárolókban, továbbá 1,7 milliárd dollárral tartozott a Gazpromnak. Ezt a kintlévőséget a Gazprom átadta a Naftogaznak, vagyis a RUE most az ukrán holdingnak tartozik. Ugyanakkor a Naftogaz a Gazpromtól előleget kapott a tranzitdíjra, amelynek összege nem ismert ugyan, de éves szinten a tranzitdíj 2,3 milliárd dollár körül jár. Ebből az előlegből a Naftogaz kifizette a RUE adósságát - írta többek között orosz és ukrán kormányforrásokra hivatkozva a Vedomosztyi című üzleti lap.

Innentől több verzió is napvilágot látott: a Gazprom egyik menedzsere és a RUE-hoz közeli források szerint a Naftogaznak most közvetlenül kell megalkudnia a RUE-val, mert tavalyi fizetési késedelmek miatt tartozik neki 650 millió dollár kötbérrel, bár ezt Kijev nem ismeri el.

Az ukrán oldalon Timosenkóhoz közeli források állítják: a RUE adósságával együtt a Gazpromtól a Naftogaz jogot szerzett arra, hogy követelje a RUE ukrán tárolókban lévő gázát, amelynek értéke 1,6 milliárd dollár, és ez így szerepel is a Timosenko által a Naftogaz tárgyaló küldöttségének adott utasításban is, bár a Gazprom tagadja az értesülést. Ez ezer köbméterenként 160 dolláros árat jelent, ami az Ukrajna által tavaly fizetettnél 11 százalékkal, az idei évre előre jelzettnél 44 százalékkal kevesebb.

A RUE szerdán cáfolta a Naftogaz állításait arról, hogy a RUE tartalékai a Naftogaz birtokába kerültek volna, és a céghez közeli források szerint a jogászaik már dolgoznak a Gazprommal szemben Londonban benyújtandó bírósági kereseten. A Vedomosztyi által idézett forrás azonban úgy vélte: a Gazprom jó viszonyban válik meg Firtastól, és kompenzációt fizet neki.

A lap értesülése szerint mindez a Gazprom és Vlagyimir Putyin orosz kormányfő ötlete volt, amit Ukrajna természetesen elfogadott, hiszen ezzel  olcsón további gázhoz jutott.

Egy szakértőt idézve a lap azt írta: a Gazpromnak mindenképpen a legegyszerűbb megoldásáról van szó, hiszen Firtas amúgy is nehezen behajtható adóssága révén biztosította a tranzitdíjat. Az ukrán félnek is előnyös, hiszen jó esetben a piaci árnál olcsóbban jut gázhoz. Az egyetlen vesztes a Firtas: ha nem hajlik a megállapodásra, a Naftogaz nem fogja hagyni, hogy keressen a RUE tartalékain.

A Vedomosztyi rámutatott: a közvetítőnek csak a hűlt helye maradt a Gazprom és a Naftogaz között, és az államközi gazdasági kapcsolatok átláthatósága mellett kiálló "haladó emberiségnek" tapsolnia kellene, bár bőven akad zavaró tényező. Firtas és partnere miatt nem kell nagyon aggódni, ők csak 2005-2007 között közel 2,5 milliárd dollár haszonra tettek szert - amit nehéz felmérni a RUE kevéssé átlátszó költségstruktúrája miatt - és valahogy meglesznek akkor is, ha elveszítik a 11 milliárd köbméter gázt, és nem kapják meg 600 millió dollárjukat sem.

A RUE léte és kiiktatása egyaránt igen kényelmesnek bizonyult az orosz és az ukrán fél számára: rá lehet mutogatni a gyanús szállítási sémák miatt, és rá lehet terhelni az Ukrajnába a beszerzésinél olcsóbb, nyilvánvalóan politikai áron szállított gáz miatti veszteségeket is, van kit vádolni az európai gázszállítások leállítása miatt is. Alekszej Miller, a Gazprom vezérigazgatója szerint - akinek helyettese mellékesen igazgatótanácsi tag, vezető jogásza pedig társigazgató a RUE-nél - a RUE miatt szakadtak meg a tárgyalások december végén. Már-már várható, hogy ha az európai fogyasztók perre szánják el magukat a kiesések miatt, nekik is azt mondják, hogy forduljanak a Roszukrenergóhoz. A kérdés csak az, ki foglalja majd el a RUE helyét az orosz-ukrán gázüzletben - teszi fel a kérdést a Vedomosztyi.