Andrew Haldane, a Bank of England – a brit jegybank – pénzügyi stabilitásért felelős igazgatója a Financial Times hétvégéi kiadásában idézett előadásában, a kockázatelemzések elhibázottságának mértékét illusztrálandó azt mondta: a bankok által alkalmazott kockázati modellek alapján egy olyan mértékű pénzpiaci leolvadás, mint amilyen a mostani hitelkínálati válságot követte, a világmindenség történetében csak egyszer – vagyis az univerzum becsült eddigi életkorát tekintve 13,7 milliárd évente – következhetne csak be.

A híres közgazdász, John Maynard Keynes egyik tételére utalva – miszerint a csak hozzávetőlegesen helytálló becslés is jobb, mint a „hajszálpontosan eltévesztett” előrejelzés – a Bank of England vezető szakértője úgy fogalmazott: a bankok kockázati modelljei a jelenlegi helyzetből visszatekintve „nagyon pontosan eltévesztettek voltak”.

Haldane szerint az ennek következtében keletkezett banki veszteségek összege „a nagyon nagy és az elképzelhetetlen között  lesz”. A brit jegybanki igazgató kijelentette: a veszteségkockázatokat felmérő banki rendszerek azért voltak ennyire tévesek, mert legtöbbjük nagyon rövid múltbeli időtáv tapasztalataira épült; a felhasznált matematikai modellek időnként csak az elmúlt tíz év gazdasági fejleményeit vették figyelembe.

A hosszabb történelmi visszatekintés feltárt volna olyan időszakokat, amelyekben például a brit gazdasági növekedés ütemének kilengései négyszeresen, a munkanélküliségi arányok változásai ötszörösen, az infláció sebességének változásai hétszeresen, a jövedelemekéi pedig tizenkétszeresen meghaladták az elmúlt egy évtizedben tapasztaltakat, mondta a Bank of England vezető szakértője.

Haldane szerint a bankárok annak valószínűségét is elfelejtették belevenni a kockázatelemzésekbe, hogy az egyik piaci szegmensben – például a jelzálogpiacon – bekövetkező valamely kedvezőtlen fejlemény más szektorokban is hasonló folyamatokat indíthat el, és e hatások jó eséllyel megsokszorozódnak a pénzügyi rendszer egészében.

Robert Matthews, a birminghami egyetem tudománytörténeti előadója a BBC Focus című havi tudományos magazinjának februári kiadásában azt írta: „hihetetlen matematikai képességekkel” megáldott, csúcsdiplomás szakemberek tömegei hagyták ott a tudományos életet, hogy a pénzügyi szektorban vállaljanak állást „teherautónyi pénzért”. Ezek a tudósok a bankoknál arra használták tehetségüket, hogy felmérhetetlenül bonyolult termékeket dolgozzanak ki, amelyek aztán „az összeomlás szélére sodorták a világgazdaságot”.

Matthews szerint ugyanis a tudomány világából átigazolt bankosokat jobban érdekelte az egyre összetettebb származékos pénzügyi termékek kidolgozása, mint az ezekkel járó kockázatok megértése, főnökeik pedig nem éreztek késztetést arra, hogy rákérdezzenek „briliáns beosztottjaiknál”, mi is ez a „rengeteg algebra” – egészen addig, amíg ezek „kolosszális profitot” termeltek.