Az ExxonMobil két fúrást végzett 4358 és 4200 méterig. Mindkét esetben igen jelentős mennyiségű víz is a felszínre került, valószínűleg egy víztározó természetes törésvonalába ütköztek. A vízréteg megőrzése érdekében állnának le a kutató fúrásokkal ezeken a szinteken - közölte a cég.

Somlyai Dóra, a kutatásban szintén részt vevő Mol Nyrt. magyarországi kommunikációs igazgatója az MTI-nek elmondta: korainak tartják a Falcon bejelentését, hiszen a Földeák-1-es kút tesztelése, illetve eredményeinek értékelése jelenleg is tart.

A magyarországi földgázkutatás azóta értékelődött fel a külföldi befektetők szemében, hogy az energia drágasága és a technológia fejlődése lehetővé teszi nem hagyományos, nehezen és drágábban kitermelhető lelőhelyek megdolgozását is.

A közlemény szerint 4358 méteres szinten az átlagos gázhozam napi 6 ezer köbméter volt egy 10 napos időszakaszon belül. Ugyanekkor 2,5-60 köbméter víz tört fel. Az e feletti, 4200 méteres szinten végzett próbafúrás során – 46 óra alatt napi átlagban 1415 köbméter földgáz került felszínre, ugyanakkor 200-500 köbméter víz is.

Marc A. Bruner, a Falcon elnök-vezérigazgatója csalódást keltőnek mondta az eredményeket. Rámutatott ugyanakkor, hogy a Makói Árok messze nincs teljesen feltérképezve. Hozzátette, az eddigi kutatási eredmények alapján még nem lehet végleges következtetéseket levonni a térség gázkészletéről, igen sok olyan pont van még, ahol érdemes fúrásokat végezni. Marc A. Bruner azt sem zárta ki, hogy még egy fúrást végeznek a Földeák-1 kútnál.

A makói árok kutatásban a Falcon mellett részt vesz a Mol Nyrt. és az ExxonMobil leányvállalata, az ExxonMobil Kutatás és Termelés Magyarország Kft. is.

A Mol tavaly áprilisban a kutatásokról azt közölte, hogy sikeres program esetén a Makói-medencében a gázmező-fejlesztés és kitermelés 2012-2014-ben várható. Az akkori tervek szerint a Mol és az ExxonMobil az első szakaszban, 2008-2010 között a Makó-Nyugat területen 4-6 kutat fúr, illetve repeszt, majd teszteli ezeket. A Makó-Kelet területen a már meglévő kutakat nyitják meg újra, illetve ha szükséges, újakat is fúrnak.

A kutatási időszakban a nyugati területen a Mol és az ExxonMobil 50-50 százalékban részesedik, míg a keleti területen a Molnak és az ExxonMobilnak 33,3-33,3 százaléka, a korábbi kizárólagos tulajdonos, a Falconnak pedig 33 százaléka van.

A kutatási koncepció megvalósításának fontos része, hogy megtalálják azt a technológiát, amely a célzónában felhalmozott csapdázott gázt a felszínre hozhatja. Az ExxonMobilnak már van ilyen technológiája, amit egy észak-amerikai gázmezőn dolgozott ki. Nem biztos azonban, hogy a technológián nem kell módosítani, de a Mol úgy ítéli meg, az ExxonMobil technológiája sikeres lehet a Makói-árokban.

A fúrások azonban kockázatosak: a Mol szakemberei szerint a kockázatot és a problémákat önmagában véve nem a mélység, hanem a hőmérséklet és a nyomás, valamint az a technológia jelenti, amit kutak megnyitására alkalmaznak. Igaz, Észak-Amerikában már a gáz 25-30 százalékát a Makói-medencében alkalmazandó nem konvencionális technológiával termelik ki.

Egy hagyományos gázmezőn egy konvencionális kút költsége 2-4 millió dollár, s a fúrás 2-3 kilométer mélységű. A nem konvencionális kút fúrásának költsége 8-12 millió dollár, a mélysége pedig 2,5-5,5 kilométer.

Az 1567 négyzetkilométeres Makói-medencében a korábbi felmérések és nagy pontosságú becslések szerint a kitermelhető ipari gázvagyon 2 milliárd hordó egyenértéknek felel meg, azaz 340 milliárd köbméter gáz feletti vagyont képez. Az ipari vagyonnak – a jelenlegi technológiai ismeretek alapján, évi ötven kút lefúrásával számolva – a következő 30 év során mintegy 30 százaléka termelhető ki.