A két évvel ezelőtt kezdődött válságig akár induló befizetés nélkül, és akár 10 éves futamidőre is lehetett autót vásárolni, többnyire deviza hitelre, vagy pedig deviza alapú lízing-konstrukcióban. Mára - az árfolyam-változás miatt - az ügyfelek törlesztő részlete svájci frank esetén 30 százalékkal, az eurós konstrukciónál 10-15 százalékkal, míg japán jenben való eladósodásnál akár 45 százalékkal is megnőtt. A Lombard kalkulációja szerint az autós hitel- és lízing finanszírozást igénybe vevők  mintegy 10 százaléka nem tud fizetni.

A finanszírozóknak sem érdekük a szerződés felmondása, és az autó visszavétele, ezért különböző konstrukciókkal segítenek a bajba jutott ügyfeleiken, és magukon is. Ehhez azonban az kell, hogy az ügyfél kapcsolatba lépjen velük, de erre előzetesen csak 6-8 százalékuk hajlandó, legtöbben csak a fizetési felszólításra reagálnak - áll a közleményben.

A finanszírozók az ügyfél átmeneti nehézsége esetén megengedik neki, hogy az aktuális díjat később fizesse, netán néhány hónapig ne fizessen, illetve a futamidő kitolásával csökkentik a havi díjat. Aki az induló havi törlesztést tudja fizetni, annak ezen fixálják a díjat, viszont az eredeti futamidő meghosszabbodik mindaddig, amíg az árfolyam-különbözetet nem törleszti az ügyfél. Ha az ügyfél tartósan nem tud fizetni, akkor a finanszírozó megengedi neki azt, hogy maga keressen olyan vevőt a kocsijára, aki átvállalja a további törlesztést.

Az állam a válság miatt kötelezővé tette a minimum 20 százalék önerőt, az adós hitelképességének a vizsgálatát, illetve tiltja a deviza alapú finanszírozást az autóknál is. Bár a közlemény nem említi, de amikor két évtizeddel ezelőtt megjelent a lízing Magyarországon, az akkori finanszírozók - minden állami szabályozás nélkül, józan megfontolásból - kínosan ügyeltek arra, hogy a finanszírozott autó minden időpillanatban többet érjen, mint az adós tartozása. Ezért akkor a tipikus konstrukció 30 százalék önerővel, és 3 éves futamidővel kalkulált.