A német gazdasági és üzleti napilap brüsszeli tudósítója, Ruth Berschens megállapítja: a kis Magyarország kihívást mert intézni a nagy német vállalatokhoz. Orbán Viktor kormányfő különadó formájában nyújtja be a számlát a Deutsche Telekomnak, az RWE-nek és a Metrónak, hogy ezáltal rendbe tegye a zilált államháztartást. Várható volt hogy a konszernek hevesen tiltakozni fognak. Ám hogy a német gazdasági miniszter felsorakozik mögöttük, az megkérdőjelezhető. 

Berschens szerint Rainer Brüderle ezzel "partikuláris érdekek szószólójává lépett elő, ugyanis messze nem az egész német gazdaság panaszkodik Magyarországra. A balkáni országban igen aktív autóipar hallgat, és erre jó oka van. A magyar kormány tudatosan döntött úgy, hogy a termelő ágazat nemzetközi versenyben álló exportcégeit nem terheli meg a különadóval. Fizetniük a kereskedelmi láncoknak, energiaszolgáltatóknak, távközlési cégeknek és bankoknak kell - mindegy, hogy magyarok vagy külföldiek." 

A német újságíró rámutat: az a vád, hogy Orbán célzottan csak külföldi cégeket fej meg, nem állja meg a helyét. Az érintett vállalatok el tudják viselni a három évre szóló adót. Elvégre a rendszerváltás után roppant kedvező beruházási feltételek várták őket Magyarországon, s azóta nagy nyereségre tettek szert. A magyar társasági adó mértéke 10 százalék; még ha ehhez hozzájön a válságadó, az adóteher akkor is jócskán a németországi szint alatt marad. 

Berschens szerint a magyar kormányfő pontosan azt teszi, amit az EU az eladósodott tagállamoktól elvár: rendbe teszi az államháztartást. A költségvetési hiányt már ebben az évben 3 százalék alá akarja szorítani, amivel jócskán megelőzi az euróövezet legtöbb államát. A lakosság megszenvedi a takarékossági programot: a nyugdíjak és az állami alkalmazottak fizetései drasztikusan csökkentek, jelentősen emelkedett az áfa. Így csak természetes, hogy a nagy vállalatok is kivegyék a részüket a válság leküzdéséből - fogalmaz a Handelsblatt kommentátora. 

Végül emlékeztet arra, hogy a pénzügyi válság kirobbanása óta Magyarország rászorul az IMF és az EU milliárdos hiteleire. Az ország most mennél hamarabb ki akar szabadulni ebből a függőségből, és helyre akarja állítani nemzetközi versenyképességét. A német kormánynak - az EU gazdasági stabilitását szem előtt tartva - támogatnia kellene ezt a szándékot, még ha néhány német vállalatnak ezért átmenetileg áldozatot kell is hoznia.