Az Európai Unió 27 tagállamából ma húszban működik tisztán kötelező átvételi rendszer. Hat országban zöldbizonyítvány-rendszer is van, egy országban pedig adókedvezményt alkalmaznak – állapítja meg a megújuló energiaforrások támogatási gyakorlatát vizsgáló friss elemzésében az ING Bank. „A kép ennél persze árnyaltabb, hiszen ha a részleteket (is) vizsgáljuk, rögtön kiderül: a 27 ország 27-féle rendszert jelent” – mondja Kilyénfalvi Béla, az ING Bank Magyarország ügyvezető igazgatója, hozzátéve, hogy az EU nem alkalmaz kötelező érvényű előírást, a tagok maguk dönthetnek.

ING

A kötelező átvételi rendszereknek két alaptípusa ismert: a fix átvételi tarifás, illetve az átvételi prémiumos. Előbbi keretében a megtermelt villamos energiát egy előre meghatározott, fix egységáron veszik át a termelőktől, utóbbinál viszont prémiumot kapnak, a piaci villamosenergia-ár felett, de ennek is többféle változatát alkalmazzák: Hollandiában például „lebegő” prémiumos rendszert vezettek be, ahol a fizetendő prémium a piaci ár függvényében változik, Spanyolországban az elérhető kompenzáció mértéke egy minimális és egy maximális érték között változhat, Dániában pedig a prémium mértéke egy aukciós eljárás során alakul ki, és a legalacsonyabb prémiumot ajánló befektető kapja meg a fejlesztés jogát.

„Ezeket a megoldásokat a kötelező átvételi rendszer kritikájára adott válaszként értelmezhetjük. A leggyakrabban elhangzó kritika a piactorzító hatás, és kétségtelen, a prémiumos rendszerek jobban kikényszerítik a termelőkből a keresletorientált piaci magatartást” – hangsúlyozza Kilyénfalvi Béla. Az energetikafinanszírozási szakértő ugyanakkor úgy látja, hogy ezek a rendszerek magasabb piaci kockázatot eredményeznek a befektetői oldalon, ami megdrágítja, sőt akár el is lehetetleníti a projekteket.

Ezzel a problémával küzdenek a zöldbizonyítvány-rendszerek is. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben kettő, amúgy zöldbizonyítvány-rendszert alkalmazó ország (Nagy-Britannia és Olaszország) is kötelező átvételi rendszert vezetett be bizonyos (jellemzően a kisebb beépített kapacitású) termelő egységekre – állapítja meg az ING Bank elemzése. A zöldbizonyítvány-rendszer az ellátási lánc valamely elemére (például fogyasztás, elosztás) kivetett kötelezettségen alapul, amelynek értelmében a teljes villamosenergia-felhasználás bizonyos hányadának megújuló erőforrásokon nyugvó termelésből kell származni. A kötelezettség teljesítésének igazolásához szükséges a zöldbizonyítvány.

„További tapasztalat a zöldbizonyítvány-rendszerekkel, hogy mivel a zöldenergia útját nem lehet nyomon követni, a zöldenergia-vásárlási kötelezettséggel párhuzamosan egy zöldbizonyítvány-kereskedelmi rendszert is ki kell alakítani, amely lehetővé teszi a megújuló energiaforrásokat felhasználó termelők zöldbizonyítványainak értékesítését, ám ezek a platformok drágák és bonyolultak” – mondja Kilyénfalvi Béla.

Számos uniós tagállam alkalmaz kevert rendszert, amelyben a különféle megújuló energián alapuló technológiákra eltérő támogatási szabályok vonatkoznak. A jól működő rendszerekben az a közös, hogy stabilak, átláthatóak, kiszámíthatóak, tükrözik a nemzeti sajátosságokat, valamint biztosítékot nyújtanak a szabályozási rendszer esetleges visszamenőleges változtatásaira. „Egy ilyen rendszer jelentősen javíthatja a projektek befektetői megítélését, bankképességét, ezáltal hozzájárulhat a megújuló forrásokra alapozott energiatermelés elterjedéséhez” – hangsúlyozza Kilyénfalvi Béla.