“Európa döntő csatájára készül. Ha a spanyol és az olasz államkötvényeken a hozamok tartósan a jelenlegi szinten maradnak (tehát a lejáró adósságot csak ezen az áron lehet finanszírozni), akkor mindkét ország előbb vagy utóbb csődbe jut – írta az egyik legismertebb német gazdasági blog, a Herdentrieb (Csordaszellem) néhány napja. – Márpedig akkor csak az eurókötvény marad, vagy felbomlik a valutaunió.”

Márpedig Németország ellene van az eurókötvény kibocsátásának és a transzferunió erősítésének (magyarán annak, hogy az euróövezet fejlettebb országai finanszírozzák a gyengélkedőket), mert ez nem sarkallja a kedvezményezetteket a költségvetési kiigazítások és versenyképesség reformjára. Vagyis ez a megoldás nem kevés morális és pénzügyi kockázatot hordoz magában.

Növekvő esélyek az övezet szétesésére

Ugyanakkor ma már az eurókötvénytől függetlenül is egyre többen számolnak a valutaövezet felbomlásával. Az Economist Intelligence Unit (EIU) november elején 60 százalékos valószínűséget adott annak, hogy fennmarad az euróövezet, és 35 százalékra becsülte, hogy szétesik, ezen belül a legvalószínűbbnek a kisebb, periférián lévő országok, valamint Olaszország és Spanyolország kilépését tartotta. A Reuters pár héttel később, november végén publikált felmérése pedig arról írt, hogy a közgazdászok többsége szerint az euróövezet jelenlegi formájában nem éli túl az államadósság-válságot.

De miért baj, ha felbomlik az euróövezet, és egy vagy több ország kilép? Milyen következményei lennének ennek Európában és a világban? Mi közünk nekünk ehhez, akik eddig olyan “ügyesen” halasztgattuk az eurócsatlakozást?

Angela Merkel és Nicolas Sarkozy

AP

Magyarország: kétszámjegyű visszaesés

Kezdjük az utóbbival, mert a téttel talán így a legkönnyebb tisztába jönnünk. “Ha szétesik az euróövezet, akár kétszámjegyű visszasés is lehet Magyarországon, nagyjából akkora, mint 2008-09-ben a balti államokban” – mondta a hvg.hu-nak Samu János. A Concorde Értékpapír Zrt. vezető elemzője hangsúlyozta, hogy ez csak hasraütésszerű becslés, hiszen az eurózóna esetleges szétesésének következményeit pontosan senki nem tudja megjósolni.

Ugyanakkor egy ekkora hazai visszaesés egyáltalán nem tűnik hasraütésszerű prognózisnak, tekintve, hogy a magyar gazdaság döntő részben az exportra épül, aminek 80-90 százaléka uniós országokba (és ennek jelentős hányada euróövezeti országokba, elsősorban Németországba) irányul.

De persze nem csak az exporttal lennének bajok. Komoly gondunk támadna az adósságaink finanszírozásával is, mindenekelőtt az állam deviza- és forintadósságának megújításával. De nehezebbé válna a bankok hatalmas devizahitel-állományának megújítása is. Ennek előjeleit már az elmúlt hónapokban megfigyelhettük: a befektetők kevésbé és sokkal drágábban hajlandóak pénzt adni Magyarországnak, mert magas az államadóssága, bizonytalan a gazdaságpolitikája és komoly problémát jelent a devizában eladósodott vállalati és lakossági szektor.

Többszöröse a 2009-es sokknak

Ez még inkább így lenne, ha az eurózóna szétesne, eluralkodna a pánik, és mindenki biztonságos helyet keresne a pénzének (miközben kimenekülne a kockázatos befektetésekből, országokból). A bajt tetézné, hogy a 10-20 százalékos visszaesés összeroppantaná a jövő évi büdzsét, amit a befektetők úgy értékelnének, hogy a magyar állam nem fogja tudni fizetni az adósságait, így nem is kölcsönöznének neki.

Hogy a lakosságot és a gazdaságot mennyire terhelné meg a költségvetés egy 10-20 százalékos visszaesés miatt, ahhoz elég visszagondolnunk 2009-re, amikor a 6,7 százalékos recesszió miatt összesen mintegy 1000 milliárdos költségvetési kiigazítást kellett végrehajtani. A kormány jövőre 1400 milliárd forintos kiigazítást tervezett be, másfél százalékos növekedés (és egyben maradó eurózóna) mellett.

Euróországok: újraszámolás!

A Spiegel Online a logisztikai, közgazdasági és politikai nehézségeket is számba vette, amiket az euróövezetből való kilépés eredményezne. Már az első területen is érzékenyen érintené az állampolgárokat a felbomlás: "át kellene írni a vállalkozások könyvelését, újraszámolni a nyugdíjakat, az életbiztosításokat, a jelzálog- és hitelkártya-tartozásokat, átvezetni a munkaszerződéseket, az árlistákat, még a parkolóórákat is át kell állítani" – írja a befolyásos magazin internetes kiadása.

AP

A Concorde vezető elemzője szerint, ha szétesne az eurózóna, hatalmas bizonytalanság támadna a szerződések – például az euróban jegyzett hitelek – körül az új nemzeti valuták azonnali leértékelődése miatt: az új nemzeti valutában sokkal többel tartoznának az adósok, mint korábban az euróhitel esetén, így megnőne a nemfizetések aránya. Ha viszont a régi valutában maradna az adósság, az akár csődbe is vihetné az adósokat.

Menekülne a tőke

A nemzeti valuták újbóli létrejötte idején a betétesek érdeke az lenne, hogy azokba az országokba menekítsék a pénzüket, amelyeknek várhatóan erős lesz az új valutájuk. Ez azzal fenyegetne, hogy megindul a tőkekimenekítés egy-egy ország bankrendszeréből, ami egyetlen éjszaka alatt simán bedönthetné az ország pénzügyi szektorát. Ennek megelőzésére valószínűleg devizakorlátozást és betétbefagyasztást vezetnének be, mint korábban a devizaválságok idején, és zárva tartanák a bankokat és a pénzpiacokat az átállás idejére.

A Spiegel Online szerint csak lassan lehetne elindulni abba az irányba, hogy az új pénz konvertibilis és szabadon forgalmazható legyen. Ennek alapján átmenetileg fel kellene függeszteni az európai belső piac négy alapelve közül az egyiket, a tőke szabad áramlását.

Csődhullámok, visszazuhanó fogyasztás, bezárkózás

Samu János szerint a reálgazdaságokban is óriási lenne a pusztítás: a nagy leértékelődést elszenvedő országokban jelentős csődhullámok indulnának, és komoly gazdasági visszaesések lennének. A megszűnő közös valuta nyomán hirtelen összeomlana a cégek közötti, bizalomra épülő együttműködés.

De a Spiegel szerint a vásárlóerő gyengülésével is biztosan számolni kell. Azok, akiknek életbiztosításuk vagy hasonló, nyugdíj-takarékossági számlájuk van, hátrányba kerülnek azokkal szemben, akik saját ingatlannal bírnak, mivel a vagyonuk értéke drasztikusan csökkenni fog.

Ami a gazdaságpolitikai-politikai szintet illeti: egy időre megszűnne az áruk, szolgáltatások és személyek szabad mozgására épülő kooperáció is az egyes országok között, és erre a szétesésre a korábbi tagországok nagy valószínűséggel ráerősítenének a gazdaságpolitikai irányváltásukkal is. Márpedig egy kilépő országnak szolidaritásra lenne szüksége – a növekvő bezárkózás és bizalmatlanság idején.