hvg.hu: Ismeri azt az ábrát, amit konferenciákon mutogatnak a magyar szélenergia terjedéséről? Az látható rajta, hogy az elmúlt időszakban évente egyre nagyobb kapacitást építetünk be a villamos energiarendszerünkbe. A grafikon szépséghibája, hogy az érintett cégek az építési engedélyt még mind a 2006-ban kiosztott kvótákkal nyerték, tavaly viszont már egyetlen projekt sem kapott támogatást, mert a kvóták elfogytak és újakat nem írtak ki.

Pierre Tardieu: Lényegében mindegy, hogy a grafikont láttam-e. Az Uniónak megvannak az eszközei arra, hogy a megújuló energiadirektíva célszámait országokra lebontva alaposan ellenőrizze, és a tagországot, ha kell, elszámoltassa. Magyarország közismerten az egyik legkevésbé ambiciózus célt határozta meg a maga számára az EU-ban (a Nemzeti Megújuló Cselekvési Terv célkitűzése értelmében 2020-ra az ország teljes energiafogyasztásának 14,65 százalékát megújuló energiaforráson kellene megtermelnie, tavaly ez még 7,2 százalék volt – a szerk.). Az, hogy még ezeket a statisztikai számokat is manipulálják, jelzi, a kormány még erről a vállalásról is kezd lecsúszni, és nem tudja az időarányos célokat teljesíteni.

Pierre Tardieu

Stiller Ákos

hvg.hu: Ezzel egyébként a régióban nem vagyunk egyedül.

P.T.: Igaza van, ez több közép-európai országban is tapasztalható jelenség, amit arra vezetnék vissza, hogy a döntéshozók és az iparág között nem megfelelő a párbeszéd. Magyarországon ez látványosabb és mélyebb, mert a kormányváltás óta voltaképpen nincs kapcsolat, ami egyik félnek sem jó. Azzal sincsenek egyedül, hogy az elmúlt időszakban változott a megújuló energiatermeléssel kapcsolatos nemzeti szabályozás. A furcsaság az, hogy önöknél visszamenőlegesen is változnak jogszabályok, és ezzel nagyon elbizonytalanítják a befektetőket. 2009-ben még fejlődő piacként definiálták az iparágban Magyarországot, igaz, már akkor is vita volt, hogy valóban annak számít-e, mert a piac már akkor is stagnált. De a helyzet három év múltán sem javult, aminek az lett az egyik következménye, hogy a régió más országai, mint Románia és Lengyelország sokkal vonzóbbá váltak az iparági szereplők számára. Részben át is léptek a térségen, és Törökország és Észak-Európa kerültek a célkeresztbe.

hvg.hu: Elveszett a bizalom a kormány iránt?

P.T.: Magyarországon két alapfeltétel sem adott: nincs állami támogatás a zöldenergia termeléshez kapcsolódóan és a rendszer nem átlátható. Ez nem jelenti azt, hogy az iparági befektetők fel is adták volna a harcot, noha a kormány iránti bizalom valóban gyengült. Az EWEA úgy látja, ha nincs ezen a téren változás, problémák lesznek a 2020-ig elfogadott megújulós célszám teljesíthetőségével is.

 hvg.hu: Az EWEA voltaképpen egy uniós szakmai lobbiszervezet, amely elsősorban EU-s intézményeken keresztül próbál érvényt szerezni az elképzeléseinek. Mit tudnak a workshoppal a magyar helyzethez hozzátenni?

P.T.: Negyedik alkalommal tartunk ilyen találkozót Budapesten. A mi feladatunk, hogy dialógust teremtsünk a szakmai képviselői, a piaci szereplők, a tudományos területek szakemberei és a döntéshozók között. Minden uniós tagországban, ahol EWEA tagszervezet működik, tartunk ilyen rendezvényeket. Ugyanakkor az nem feladatunk, hogy kormányzati szereplőket a tárgyalóasztalhoz kényszerítsük, vagy minisztereknél, kormányoknál viziteljünk. A mi dolgunk, hogy a tagszervezeteink problémáit megértsük, és ha kell, Brüsszelen keresztül nyomást gyakoroljunk az adott ország korábbi vállalásainak megvalósítása érdekében. A lokális kérdésekben a helyi tagszervezeteknek technikai jellegű segítséget nyújtunk. Például rendszeresen végzünk kontinentális méretű felméréseket és szakmai elemzéseket, amivel kellő mennyiségű információ és érvrendszer kerül a kezükbe a szakmai alapú tárgyalásokhoz.

hvg.hu: Az utóbbi hónapokban felerősödött a nukleáris erőműépítés melletti kommunikáció. A magyar kormányfő magához vonta az új paksi erőmű-projekt stratégiai irányítását. A zöldenergiával kapcsolatban pedig legtöbbször az kerül elő, hogy termelése, tárolása és szállítása is túlságosan drága.

T.P.: Az EU szintű energiapolitika elsődleges célja jelenleg a villamos energiaszektor szénmentesítése, a dekarbonizáció. Azért ez, mert a közlekedési és a fűtési szektor széndioxid-mentesítése sokkal költségesebb volna. A 2000-es években Európában jelentős olaj-, szén- és atomkapacitásokat vontak ki az energiatermelésből. Ez jóval nagyobb arányú volt, mint amennyit újonnan a rendszerbe beépítettek. Ha figyelembe vesszük, hogy plusz kapacitásokra van szükség, igazából csak a "megújulók" lehet a megoldás.

Stiller Ákos

Hogy miért? Nézzük a szélenergiát: a gyorsan beépíthető szélkapacitások megkétszerezésével méretgazdságossági okoból 8-10 százalékos költségmegtakarítást lehet elérni. Ha ugyanezt megnézzük az atomenergiánál, ott a beruházási költségek a biztonsági előírások szigorodása miatt egyre csak nőnek. Ráadásul egy nukleáris projekt költsége eleve hatalmas, és már a finanszírozást is nehéz megoldani. Emellett a nukleáris kapacitások csak rugalmatlanul terhelhetők, ami nem túl előnyös szolgáltatói oldalról.

hvg.hu: A szél- és napenergiatermeléssel kapcsolatban fontos kérdés, hogy a hálózati infrastruktúra fejlesztése képes-e lekövetni a technológiai és mennyiségi változásokat, magyarán hogyan tudja kezelni az egyre növekvő zöldáram-kapacitást.

P.T.: Első ránézésre valóban korlátozó tényező, hogy a hálózati infrastruktúra mit enged meg. Az Európai Bizottság egy kilencmilliárd eurós csomaggal állt elő ennek a problémának az uniós szintű megoldására. Itt azt kell látni, hogy minél inkább megvannak az országok és energiahálózatok közötti fizikai kapcsolatok és minél nagyobbak az összekapcsolt piacok, annál rugalmasabbak a rendszerek, és annál több megújulót fogadhatnak be. Épp Magyarországon még nem tartunk ott, hogy a hálózati rendszer problémát jelentsen. Az infrastruktúra sokkal több szélenergiát tudna befogadni.

hvg.hu: Milyen utak vannak Magyarország előtt?

P.T.: Az optimista forgatókönyv, hogy végre pozitívan változik a szabályozás. De ha a jelenlegi irányban haladnak a dolgok, akkor könnyen  kötelességszegési eljárás lehet a vége, ami senkinek nem lenne jó.