Pozitívumként említi a dokumentum, hogy 2008 óta javult az innovációs tevékenység a kontinensen, bár 2012 óta a tagállamok közötti különbségek mérséklődése, a konvergencia ezen a téren megtorpanni látszik. Kedvező fejlemény Brüsszel szerint továbbá, hogy a legtöbb tagállamban javult az üzleti környezet, hozzáteszi ugyanakkor a jelentés, hogy ez a világ többi részén sincs másként. Elismerően jegyzi meg a bizottság azt is, hogy a legtöbb tagország bővíteni, növelni, javítani tudta a munkaerő képzettségét, szakértelmét, hozzáértését.

A negatív fejlemények között a bizottság első helyen emeli ki, hogy továbbra is "makacsul alacsony" a beruházások szintje, majd rátér arra is, hogy a magas és emelkedő energiaárak az ipari tevékenység további leépülésével fenyegetnek. Problémát jelent Brüsszel szerint az iparban az is, hogy a finanszírozáshoz, hitelekhez való hozzáférés a vállalatok számára egyes tagállamokban nemhogy javult volna, hanem egyenesen romlott. Több ország számára is kulcskérdés továbbá a bizottság megítélése szerint, hogy képes lesz-e jelentősen javítani a közigazgatás hatékonyságát és a közszolgáltatások minőségét a növekedés beindítása érdekében.

Brüsszel a jelentésben azt javasolja a tagállamoknak, hogy tegyék a lehető legegyszerűbbé minden vállalkozás számára a mindennapi tevékenység végzését, a maguk eszközeivel igyekezzenek csökkenteni a termelés költségeit, például az energiaárakon vagy a nyersanyagárakon keresztül, segítsék elő a befektetéseket az innovatív, új technológiákba, és biztosítsák, hogy a munkaerő képességei, szaktudása, képzettsége megfeleljen a mostani munkaerőpiac elvárásainak.

A gyártóiparnak erős tovagyűrűző hatásai vannak a gazdaság egészében: a magánszektor innovációjának 80 százaléka, az export háromnegyede és a munkahely-teremtés jelentős hányada is ehhez a szektorhoz kötődik - érvel az ipar fontossága mellett az Európai Bizottság.

A tagállamok szintjére lebontott mutatókból az derül ki, hogy 2000 és 2011 között Magyarországon például a GDP mintegy 3 százalékával csökkent az agrárium és az építőipar súlya a gazdaságban, míg ugyanennyivel nőtt a szolgáltató szektor aránya. A legnagyobb strukturális átrendeződés Írországban történt ebben az időszakban, ahol az ipar, az építőipar és az agrárium együtt több mint 10 százalékot veszített a súlyából, míg a szolgáltatások ugyanekkora teret nyertek. A legkisebb változás Dániában volt, 1-1 százalékos változásokkal.

A bizottság adatai szerint az üzleti környezet Nagy-Britanniában a legkedvezőbb, az Egyesült Királyságot Írország és a skandináv országok követik az élen. Magyarország ebben a tekintetben elmarad az uniós átlagtól, 2008 és 2013 között valamivel a közepesen vonzó alattiról valamivel a közepesen vonzó fölöttire javult ez a mutató.

A gyártóiparban dolgozó, magasan képzett munkaerő aránya Írországban a legmagasabb, mintegy 40 százalék. Magyarországon ez valamivel az uniós átlag fele fölött, némileg 10 százalék fölött volt 2011-ben. Ennél alacsonyabban áll a mutató Máltán, Olaszországban, Portugáliában, Szlovákiában és Csehországban.

Táblázatba szedte a bizottság a közepes vállalkozások számára elérhető energiaárakat is, amiből kiderül, hogy Cipruson, Olaszországban és Máltán a legmagasabbak az árak, és ezekben a tagállamokban 2007 óta jelentős áremelkedés is tapasztalható. Magyarországon az energiaárak valamivel a kilowattóránként nettó 12 centes uniós átlag alatt voltak 2012-ben. Magyarországhoz hasonlóan alakul az energia ára például Belgiumban, Ausztriában és Lengyelországban is, Csehországban ennél valamivel kevesebbe, Szlovákiában viszont jóval többe kerül az energia.

Sorba vette a tagállamokat a jelentés a kormányzati hatékonyság szempontjából is. Ebben az összevetésben Finnország végzett az élen, ahol a kormányzat hatékonysága 100 százalék közelében van. Magyarország hátulról a nyolcadik a rangsorban 75 százalék körüli kormányzati hatékonysággal, ami 2010 és 2011 között pár százalékkal javult. A sor végén Románia áll 50 százalék alatti és romló kormányzati hatékonysággal.