Közgazdászok gyakran hangsúlyozzák, hogy a válság egyik legsúlyosabb következménye a hosszú távú munkanélküliség emelkedése, vagyis amikor egyre többen ragadnak bent tartósan a munkanélküliség csapdájában. A lényeg ez, vagyis hogy a hosszú távú munkanélküliség egy csapda, amiből az idő előre haladtával egyre nehezebb kitörni – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

Johannes F. Schmieder, Till M. von Wachter és Stefan Bender közgazdászok a német piacon végzett kutatásuk során azt a jelenséget számszerűsítették, hogy a munkanélküliek idővel egyre alacsonyabb fizetésre számíthatnak, vagyis minden munkanélküliségben töltött hónap csökkenti a munkaerejük értékét. A közgazdászok szerint minden munkanélküliséggel töltött hónap átlagosan 0,8 százalékkal csökkenti az állástalanságot követő első fizetés várható összegét. Vagyis minél több időt tölt valaki munkanélküliként, annál kisebb fizetésre számíthat akkor, amikor végre ismét sikerül elhelyezkednie – írja a blog.

A hosszú távú munkanélküliség tehát két fronton is pusztító hatású: egyrészt hónapról hónapra csökken az elhelyezkedés esélye, másrészt ugyancsak apad a várható fizetés összege is. Nem csoda, hogy a szakemberek többsége szerint az államnak komolyan be kell segítenie a hosszú távú munkanélküliség problémájának rendezésébe, nem csak azért, hogy az egyéneken segítsen, hanem azért is, mert a tartós állástalanság a teljes gazdaságra negatívan hat.

Ebbe a csapdába ugyanis külső segítség nélkül a munkaerő egy igen jelentős része beleragadhat, ami a válságot mélyíti, a gazdaság alkalmazkodóképességét rontja, a munkaerőpiac hatékonyságát pedig csökkenti – írja a blog.