A jegybankokra általában mint az infláció felett őrködő intézményekre tekintünk – bár a válság alatt jó néhány plusz feladatot kaptak –, vagyis a jegybank egyik alapvető célkitűzése az, hogy biztosítsa az árstabilitás elérését és fenntartását. Ezen célkitűzés elérésében a monetáris politika eszköztára van segítségére. Az, hogy egy jegybank mikor mit lép, mondjuk mikor emel kamatot, többnyire az előrejelzéseitől függ, vagyis attól, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a jegybanki szakértők milyen folyamatokra számítanak például az infláció alakulásában. Felmerül azonban a kérdés, hogy mi van akkor, ha a jegybankár olyan adatok alapján hozza meg a döntéseit, melyek előrejelzése teljes mértékben lehetetlen – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

Ez a folyamat úgy nézki, hogy a jegybak szeretné elérni mondjuk a 3,0 százalékos inflációt. A jegybank rendelkezik egy előrejelzéssel az infláció várható alakulását illetően. Ha a várakozása alapján 3,0 százaléknál magasabb inflációt lát, akkor szigorít a monetáris politikán, ha alacsonyabbat, akkor élénkít. Ezekhez az előrejelzésekhez rendelkezik egy bonyolult modellel, melybe mindent beletáplál: azt, hogy hogyan alakulhat a forint árfolyama, a magyar CDS, a kötvényhozamok, az alapanyagárak, a benzinár, és még sok minden más – írja a blog.

És itt jön a képbe egy friss kutatás, amely kimutatja, hogy a jegybank által használt kiinduló adatok döntő többsége teljes mértékben kiszámíthatatlanul mozog, ezeket az adatokat nem lehet előre jelezni. Ha el is találja valaki, hogy mondjuk hol fog állni a forint árfolyama, annak nem igaza van, hanem szerencséje. A következtetés ezek alapján az, hogy ha a jegybank olyan kiinduló adatokkal dolgozik, melyek teljesen véletlenszerűen alakulnak és kiszámíthatatlanok, akkor az infláció előrejelzéséhez használt modell sem lehet megbízható, vagyis a modell véletlenszerűen fog előrejelzést adni az infláció alakulásáról. Ha pedig a modell össze-vissza jelzi előre az infláció alakulását, akkor mégis hogyan hozhatna megalapozott döntéseket a jegybank? – teszi fel a kérdést a blog.

Az idézett tanulmány ez utóbbi kérdésre nem adja meg a választ – nem is adhatja –, a kutatási eredmény azonban mindenképpen érdekes, és felveti a kérdést, hogy miként lehet eredményes egy jegybank egy olyan világban, ahol minden adat és előrejelezés, amire támaszkodhat, teljességgel bizonytalan és előre jelezhetetlen – írja a blog.