A hitelek jövedelemarányos törlesztését vezetné be a jegybank, a tervről a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ügyvezető igazgatója, Nagy Márton beszélt az Inforádióban még kedden. Az elképzelés szerint ezt a megoldást minden típusú hitelre kiterjesztenék: lakáshitelre, szabad felhasználású hitelre, fogyasztási hitelre, gépjármű-vásárlási hitelre, személyi hitelre, hitelkártyákra. A bankok csak hivatalosan igazolt jövedelmet vehetnének figyelembe a törlesztőrészlet kiszámításakor. Az alkalmazott mutatók mértéke attól is függ, hogy mennyire erős a hitelezés, vagy éppen mennyire visszafogott, most épp ez utóbbi jellemző. Az ügyvezető igazgató szerint mivel a rendszer alkalmazkodik a piaci viszonyokhoz, nem fogja majd vissza a hitelezési kedvet. A javaslatról egyeztetnek az Európai Központi Bankkal (EKB), és várhatóan ősszel, vagy legalábbis még idén életbe léphet.

A jövedelemarányos törlesztéssel történő kacérkodás ugyanakkor nem új keletű. Már tavaly októberben napvilágot látott egy javaslat, akkor a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) két tanára is felvetette a jövedelemarányos törlesztést (PTI), ők azonban ezt a devizahitelesekre – vagyis nem új hitelekre – alkalmazták volna (devizahitelt ma már nem tud felvenni az egyszerű polgár). Elképzelésük szerint az adós a mindenkori jövedelmének adott százalékát lenne köteles fizetni törlesztőrészletként. A devizahitelesekre vonatkozó elképzelés szerint ebben az esetben a forintra való átváltás kötelező lenne, így nem lenne árfolyamkockázat, ugyanakkor a kamatszint megmaradna.

A bank viszont csak akkor mondhatná fel a szerződést, ha az adott adós még a minimális fizetést sem teljesíti (ez például lehetne a minimálbér 20 százaléka). Az ingatlan az adós haláláig tulajdonában marad, halála esetén csak akkor értékesíthetné a bank, ha még tartozás áll fenn, és azt senki nem fizeti ki. További követelést ugyanakkor nem támaszthat az örökösökkel szemben. Ha az adós, adóstárs (vagy az időközben felnevelt gyermekeinek) jövedelmi helyzete javul, bármikor díjmentesen előtörleszthetnek, és így az ingatlan tehermentessé válik.

Van benne logika

A BCE-s tanulmányból egyelőre nem lett semmi, az ráadásul a devizahitelesekre is vonatkozott volna, ám a jegybank mostani elképzelésével minden bizonnyal a 2008 előtt tapasztalt helyzet jövőbeni kialakulását szeretné elkerülni a PTI bevezetésével az új hiteleknél. Bár 2009 óta már érvényben van egy olyan kormányrendelet, mely igyekszik a háztartások jövedelméhez viszonyított mederbe terelni a hitelezést, a rendeletben csak a devizahitelekre léteznek meghatározott törlesztési százalékok, azok is a hitelezhetőségi limitre vonatkoznak (a hitelezhetőségi limit a hitelnyújtó belső szabályzata alapján forintban meghatározott maximális havi hiteltörlesztési képességet kifejező összeget jelenti). A többi hitelről annyi áll a rendeletben, hogy a hitelképesség, hitelezhetőség vizsgálatának a háztartás jövedelmi helyzetén, és az ez alapján meghatározott hitelezhetőségi limiten kell alapulnia, illetve a jövedelmi igazolásokat és a korábbi hiteleket is figyelembe kell venni ebben az esetben.

A jegybank ugyanakkor most úgy véli, ennyi nem elég, még jobban keretek közé kell terelni, hogy egy háztartás mennyi hitelt is tudjon felvenni. A 2008 előtt időszak a túlzott hitelezés szempontjából igencsak komoly tapasztalat lehet, ugyanis ekkor akkora volt a rendelkezésre álló banki forrás, illetve a verseny a pénzintézetek között, hogy sok esetben annak is adtak hitelt, aki konszolidáltabb piaci körülmények között nem lett volna hitelképes. Nem volt például megfelelő bevallott jövedelme, biztosítéka. A bankok már csak azért is adtak hitelt ilyen ügyfeleknek, mivel ha ők nem adnak, akkor azt megtette volna valaki más. A nem kellően megalapozott hitelezésnek már 2006-ban voltak jelei, csak ebben az évben 40 ezer autót vettek vissza a finanszírozók, a szám a következő évekre tovább emelkedett.

Autóhitel: ezt is jövedelemarányhoz kötnék

Horváth Szabolcs

A korábbi helyzetet tekintve így logikus lehet e fék beépítése a rendszerbe, hiszen a hitelezési sapka gátat szabhat egy hasonló mértékű eladósodásnak, melynek következményeit már legalább 6 éve nyögi az ország. Emellett a rendszer flexibilitást is ad az adósnak: hasonló rendszert alkalmaznak a diákhitel esetében, ott már bevált a módszer, ennél rugalmasabb, türelmesebb, az adós fizetési képességéhez jobban alkalmazkodó törlesztési módszer nem igazán lelhető fel. Így ugyanis ha adott esetben csökken is az adós jövedelme, a törlesztőrészlet arányaiban ugyanannyi marad, együtt “liftezik” a jövedelem alakulásával.

Nem fenékig tejfel

A jövedelemarányos törlesztésnek ugyanakkor vannak hátulütői is. A bankszövetség főtitkára, Kovács Levente nemrég arra figyelmeztetett, hogy a PTI bevezetésével mintegy 30 százalékkal visszaeshet az új hitelek mennyisége. Emellett pedig az általános szabályozás a tekintetben is problémás lehet, hogy az ország vidéki területein jelentős a (papíron) minimálbérből élők aránya, így ők kevesebb hitelhez tudnának jutni.

További gondot jelent, hogy jelenleg még igen alacsony szinten van a lakossági hitelezés, alig tapasztalható bővülés, így kérdéses, hogy egy ilyen környezetben mennyire van értelme a hitelezés elszállásától tartani. Természetesen be kell védeni magunkat egy esetleges túlzott hitelfelfutástól, ám nem biztos, hogy ennek most jött el az ideje. Banki elemzőkkel beszélgetve ráadásul úgy tűnik, hatalmas fordulatra a lakossági szegmens területén a következő 1-2 évben sem lehet számítani – bár a kereslet és a kínálat is nőhet a hitelezésnél –, így innen nézve nehezen érthető a tervbe vett lépés, egyikük science fictionnek nevezte az elképzelést e pont tükrében.

A jegybank elképzelése, ha nem is a túlzott hitelezés szempontjából, hanem az arányosabb törlesztés felől közelítve ugyanakkor aktuálisabb lehet. Az adósság törlesztésének leszorítása egy olyan mértékre, mely nem veszélyezteti a megélhetést, jó irány lehet. Ezzel azt a problémát lehet orvosolni, hogy a törlesztőrészlet ma sok családban más, alapvető szükségletektől is elvonhatja a forrásokat. Emellett pedig a nem teljesítő hitelek aránya is csökkenhet (nem rövid, hanem inkább középtávtól), külföldi elemzők is ezt tartják az egyik legkritikusabb pontnak hazánk esetében. Ugyanakkor az nagy kérdés lehet, hogy pontosan hogyan is fogják megállapítani azt a határt a különböző családoknál, mekkora lehet például az a maximális teher, amit még elbír például egy kétgyerekes família (a létminimumértéket veszik alapul?).

Mihez kössék a törlesztési minimumot?

A jegybank elképzelésének más részletei is tisztázásra várnak. Nem tudni, hogy az adott jövedelemarányt kötnék-e valamihez, esetleg a minimálbérhez. Ha egy referenciaértékhez láncolnák, akkor kérdés, hogy a hitelkínálat, -kereslet változása következtében milyen rendszerességgel és milyen mértékben mozgatnák a jövedelemhez viszonyított törlesztés arányát. Például nem mindegy, hogy az egyik negyedévben a minimálbér 50 százaléka az induló törlesztőrészlet, míg a következő negyedévben ez felkúszik 90 százalékra. Lehet rugalmas a rendszer, ám ennél nagyobb kiszámíthatóságra van szüksége a kölcsönt felvevőknek, illetve a pénzügyi rendszer szereplőinek is.

Van logika a jegybanki elképzelésben, de nem biztos, hogy jó az időzítés, és még sok mindent kell tisztázni

Fülöp Máté

További kérdés marad az is, hogy a bankok az új rendszerrel mennyire strukturálják majd át termékkínálatukat. Jelenleg ugyanis jelzáloghitel esetében például a leghosszabb kifutási idő 30 év, ennél tovább nem adnak hitelt a bankok. A jövedelemarányos törlesztéssel ugyanakkor elképzelhetővé válna, hogy nyomottabb szinten zajlik a törlesztés egy jó ideig – egy nem igazán optimista szcenáriót feltételezve (nem bővül jelentősen a hitelfelvevő jövedelme) –, így a kölcsön futamideje meghaladná a jelenlegi időkereteket. Az nem tűnik valószínűnek, hogy a bankok belemennének a futamidők jelentős mértékű kitolásába, belemehetnének, ám az ügyfél egy 15 évre szóló hitel 20 évre történő kitolása esetén a hitelek konstrukciójából fakadóan érdemi törlesztőrészlet-csökkenést nem tudnának elkönyvelni.

A terv megvalósulása esetén a hitelt felvenni szándékozó polgároknak lehet, hogy nagyobb megtakarításra lesz szükségük a hitel felvételekor, hogy az adott dolgot, jellemzően ingatlant, meg tudják vásárolni, ám a magyarok megtakarításban nem igazán jeleskednek. Ha nem tudunk nagyobb megtakarított összeget felmutatni, akkor nagyobb bevallott jövedelmet kell biztosítani.

A magyar munkavállalók 10-18 százalékát egyes kutatások szerint azonban feketén fizetik, így számukra a jelenlegi nyomott hitelezés mellett is kisebb lehet a hitelkeret, egy szigorú szabályozás mellett a jövedelemarányos fizetéssel még inkább csökkenhetne a rendelkezésükre álló hitel összege. Lehet, hogy ha a munkavállalók tömegei lépnének fel munkaadójuknál, hogy fehérítsék ki a fizetésüket, akkor változás történne ebben az ügyben, ám erre számítani nem igazán érdemes. Elképzelhető, hogy ha túl szigorúan szabják meg a korlátot, akkor inkább alternatív hitelezési csatornák jelennek meg.

Emellett a pénzintézetek különböző fedezetlen hiteltermékekkel is rendelkeznek, melyeket jellemzően pénzügyi viselkedés alapján folyósítanak. Egy banki forrásunk szerint az ügyfelek pénzügyi viselkedéséből levont konzekvenciák, az így összeállított hitelportfólió az esetek többségében sokkal megbízhatóbb, mint a jövedelemigazolásos megoldás (mindeközben fontos az ügyfél hiteltörténetét is figyelemmel kísérni). Ha a viselkedésalapú hiteleknél is kell jövedelemigazolást biztosítani, akkor elképzelhető, hogy ezen a területen jelentős veszteség éri a pénzintézeteket. A munkáltatói jövedelemigazolás így csúnyán visszaüthet a feketefoglalkoztatás és a bankok jelenlegi, állításuk szerint egyes területeken megbízhatóbb gyakorlata miatt.

Harmadik lehetőségként pedig az jöhetne fel, hogy a hitelt felvevő kisebbre szabja igényeit, kisebb lakást vásárol, így kevesebb hitelt is vesz fel. Így történik majd hitelfelvétel, ám valószínű, hogy például a megvásárolt ingatlant nem tartják megfelelőnek az új tulajdonosok (nem lesz elég hely a gyerekeknek például).

Minden bizonnyal a jegybankban sincsenek még kikristályosodott elképzelések a rendszer minden egyes elemét illetően, ráadásul az Európai Központi Bankkal (EKB) is meg kell vitatni az új szabályozást, így legkorábban ősszel léphetnek életbe a rendelkezések. Az, hogy minden bármilyen hitelt felvevő illetőnek ezentúl kell-e munkáltatójától jövedelemigazolást kérni, majd csak ekkor dőlhet el véglegesen.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!