Eleve nagy port kavart Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde, de most megint kiderült valami, amit a kormányfő – vagy annak beszédírói – félrenéztek. Nemrég Filippov Gábor, a Magyar Progresszív Intézet elemzője hívta fel a figyelmet, hogy Orbán alaposan félreértelmezte Joseph S. Nye, a nagy elismertségnek örvendő elemző szavait, amikor azt mondta: "egy nagy elismertségnek örvendő elemző szerint az amerikai puha hatalom ereje hanyatlik, mert a liberális értékek ma a korrupciót, a szexet és az erőszakot testesítik meg, és ezzel lejáratják Amerikát és az amerikai modernizációt". A magyar miniszterelnök ugyanis éppen azokat az érveket használta, amelyeket az amerikai elemző a liberalizmus ellen lázító radikális iszlamistáknak tulajdonít.

Most az Index járt utána annak a Financial Times-cikknek, melynek segítségével Orbán azt akarta szemléltetni, hogy mennyire alacsony európai összevetésben a magyar közvagyon mérete, és miért nem gond, ha a magyar állam most újabb és újabb vagyontárgyakat vesz magához.

MTI / Beliczay László

Orbán a beszédben azt állította, hogy a liberális demokrácia, a liberális magyar állam nem védte meg a közösségi vagyont. Ezt az állítását a Financial Timesban közölt listára alapozta, ami arról szól, hogy az európai uniós államokon belül melyik országban mekkora a közvagyon aránya, és ezen a listán Magyarország a legvégén található.

Az Index Havasi Bertalan sajtófőnök segítségével megtalálta a Financial Times tavaly novemberi írását, ami arról szól, hogy hogyan taszította Szlovéniát a csőd szélére az, hogy túl nagy volt az állami szektora.

A listán 13 európai ország és az Egyesült Államok szerepel, és az OECD két évvel ezelőtti adatai alapján összegzi az országok teljes – pénzügyi és nem pénzügyi – közvagyonát a GDP arányában. A lap szerint tény, hogy nem a lista legelején vagyunk, de Belgium, Olaszország, Lengyelország és még négy keleti tagállam mögöttünk van a teljes állami pénzügyi vagyon szempontjából.

OECD

A cikkben arról is írnak, hogy Szlovénia bukásában hatalmas szerepet játszott, hogy nehezen átlátható kapcsolatokon keresztül kapták az állami bankoktól a hiteleket egymást jól ismerő, politikai kapcsolatokkal bíró vállalati vezetők, a legnagyobb szlovén állami bank vállalati hiteleinél pedig 10 euróból nagyjából 4-ből lett rossz hitel. Arról is szó esik, hogy Szlovéniában az állami "haveri kapitalizmus" volt a probléma.