Szabó M. István
Szabó M. István
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A Miniszterelnökséget vezető miniszteré a nemzeti rezsigyár irányítási joga – és erről már papírja is van Lázár Jánosnak, egy kormányhatározat delegálta neki a feladatot. Forradalom készül a közszolgáltatási szektorban. Az állami holdingról egyelőre csak az derült ki, hogy a gáz-, áram- és távhőszolgáltatást venné egy kézbe. Ezt tisztán csak úgy tehetné, ha megvenné az állam az energiaszolgáltatókat. Irtózatosan sokba fog kerülni.

A legfrissebb Magyar Közlönyben, szerdán este megjelent egy kormányhatározat /száma: 1484/2014. (VIII. 27.)/, amely arról rendelkezik, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter irányítása alá kerül a holdingalapú közszolgáltatási rendszer. Meg persze Lázár János felelős azért is, hogy e rendszer kialakításához szükséges összes jogi és strukturális előterjesztés október végére a kormány asztalára kerüljön.

A határozati szövegből sok minden más nem derül ki, mégis sok minden kiviláglik belőle.

Például az nem derül ki, hogy ebbe a holdingba valójában mely cégek és milyen módon kerülnének be. Az sem, hogy a holding önálló entitásként mégis miben is volna más, mint a most is szigorúan ellenőrzött és államilag, haszonszerzési oldalról leszabályozott (lásd: rezsicsökkentés) cégek rendszerében, holding nélkül. Ma is összehúzott szemekkel figyel az energiahivatal, ténykedik a rezsibiztos, és a keretszabályokon keresztül generálisan a kormány bő másfél éve nyomja a szektor ütőerét is. Egyelőre nem hiányosság az, hogy semmit nem tudni egyetlen, mindenekfelett álló állami rezsicégről, mivel a feladatot csak most osztották ki. De azért létrehozni egy állami csúcscéget, hogy azt is Lázár János puttonyába lehessen tenni, nem tűnik – legalábbis szakmailag – elegendő érvnek.

Ami a kormányhatározatban benne van (vagy: még akár bele is látható), az az, hogy a lakossági és közintézményi (egyszerűbben: közszolgáltatási) rendszerben újabb forradalom készül, amelyet az állam vezényel le. Az beleillik a kormányzati retorikába, hogy a villany-, a gáz-, és a távhőszolgáltatás egyetlen állami holdingba kerül, de nagyon úgy tűnik, irtózatosan sokba fog kerülni ennek a holdingnak a létrehozása. És az is lehet, hogy nincs semmi értelme.

Ha nincs értelme ….

Ha a holdinggá szerveződés csak az állami, illetve önkormányzati tulajdonú cégek összeborogatását jelenti, és mindez nem vonatkozik a privát tulajdonban lévő szolgáltatókra, akkor valójában csak kérdések vannak a holding létesítésével kapcsolatban. Leginkább az, hogy mi értelme lehet ennek? Jelenleg a lakossági gázszolgáltatást az E.On, az államivá lett Főgáz, valamint a GDF Suez és a Tigáz végzi. Utóbbi ráadásul számszerűen a legtöbb lakossági ügyfelet látja el, lévén övé egész Kelet-Magyarország. (Az MVM az E.On-tól vett gázüzletággal nem a lakossági vagy közüzemi szolgáltatás jogát vette meg, hanem – leegyszerűsítve – az orosz gázszállítási szerződést és a gáztározókat.)

A rezsicsökkentés fegyvere után más jön
Túry Gergely

Az áramszolgáltatásban is ott van az állami szereplő MVM, de szintén nem direkt a lakossági szolgáltatási területen, hanem az áramszolgáltatók „szolgáltatójaként”. Vagyis az E.On, az Elmű-Émász és a EDF-Démász az, amely értékesíti az MVM által megtermelt áramot – a jogszabályban rögzített „egyetemes szolgáltatói” árak szerint. Tehát a gáz-, és az áramszolgáltatók zöme privát, nem állami cég.

A távhőszolgáltatók is sokkal inkább önkormányzati tulajdonú cégek, melyekre viszont leginkább az egymástól való különbözőség jellemző, meg az, hogy sokan vannak. Meg az is, hogy az árképzésük a helyi infrastruktúra kiterjedtségéhez és fejlettségéhez is igazodva más-más. Ráadásul soha nem voltak államilag egységesített rendszerben, mivel a pécsi távhőt érintő problémák, ahogyan 20 éve sem, ma sem igen hozhatók szigorúan közös nevezőre a miskolcival vagy a debrecenivel.

Hogy lehetne ezeket a cégeket szétválogatva, közülük csak az államiakat bevinni egy állami holdingba? Ha ez megtörténne, a jelenlegi helyzet nem egyszerűbbé, hanem bonyolultabbá válna. Az új állami holding azt jelentené ugyanis, hogy a jelenlegi cégek nyakába ültetnek egy állami csúcsvezetést, amely viszont a térségi viszonyok szerint különböző problémák megoldását a helyi cégekre utalná vissza, tehát a kiindulási pontra jutnának vissza. Most is van ugyanis állami kontroll a közösségi szolgáltatásokon, és attól nagyobbat csak az egész országra kiterjesztett hatáskörrel bíró gigacéggel volna csak lehetőség célba venni.

… és ha van, de minek

Az, hogy az egész magyar közszolgáltatási rendszert egyetlen nagy kontrolláló szervezet alá gyömöszölje be a kormány, elég távolról nézve nem csak nálunk, de minden európai országban előírásszerűen létezik. Úgy értve, hogy ezeket a szolgáltatókat az állam ellenőrzi, kontrollálja – erre való az energiahivatal, ahol az árakat, a törvényeknek és más, vonatkozó jogszabályoknak megfelelést ellenőriznek, szankcionálnak. Ráadásul az Orbán-kormány az előző ciklus második felétől éppen ezt a hivatalt erősítette meg ezen a fronton, amit a nevében is jelezvén Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatallá keresztelt át.

Mi értelme volna az egységes közszolgáltatási rendszerről elmélkedni anélkül, hogy nincs az összes ide sorolható szolgáltató cég állami tulajdonban? Mert e nélkül hogyan lehetne egy holdingba vinni a Tigázt, az EDF Suezt vagy az E.On megmaradt részeit vagy az Elmű-Émászt az MVM-mel?

Azt azonban csak mondani könnyű, hogy „akkor minden cég legyen állami”, mert a szavakon túl a realitás inkább azt mutatja: a nagy állami bevásárlások korának vége, vagy lassan véget ér. A kétségesnek bizonyuló áron beszerzett E.On földgáz-biznisszel lett vége. Mert nincs már olyan gazdasági háttér, mint Fellegi Tamás minisztersége idején, az előző ciklusban, amikor 518 milliárd forintért visszaszerezték a Molt a Szurgutnyeftyegaztól. A 235 milliárd forintba került E.On-bevásárlás és az ezáltal állami tulajdonba vett gáztartályok idei feltöltése is csak hitelből megy az MVM-nek, miközben a paksi új atomerőmű-építési projekt eleve túlterheli a vállalatot. Ha lett volna erő, a Tigázt – mely egyébként főként a lakossági oldalon elszenvedett veszteségei miatt több mint 10 milliárdos veszteséget most is maga előtt görget –, már az előző ciklusban államosították volna. Ahogyan a rezsiharc első csatáiba szokatlanul keményen beleálló, de aztán meghunyászkodó és csak a részvényesek osztalékmaximalizálására koncentráló Elmű-Émászról is levágták volna a közszolgáltatási oldalt.

Fellegi Tamás és Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója 2011-ben a MOL egyik sajtótájékoztatóján
MTI / Szigetváry Zsolt

Erre az államosításra azonban nem volt, és most sincs igazán forrás, legfeljebb csak úgy, ha a most is rekordközelben levő államadósságot még feljebb tornásszák újabb állampapír-kibocsátással szerezve pénzt a bevásárlásokra. Akkor mégis mivel kényszeríthetnék be a nem állami cégeket az állami holdingba? Illetve: egy privát cégből hogyan lehetne üzleti adatokat kikényszeríteni (olyanokat, amiket eddig nem ismerhetett meg az állami szabályozó), hogy minden lakossági, közüzemi adat a központi adatfeldolgozó társaságnál legyen?

Akár így, akár úgy gondolkodnak a kormányzati munkacsoportban, előjön az a kérdés is, hogy mi legyen a továbbiakban az MVM-mel. Legyen-e a holding egy vállalata, vagy maga oldódik fel a holdingban, és alkossa annak gerincét? A kormányhatározat szövege alapján ugyanis a szolgáltatóknak kell egy holdingban lenniük – igaz, ez nem zárja ki azt sem, hogy minden az MVM-en belül legyen.

Lázár, Lázár, Lázár

Azt, hogy ez az orbáni elgondolás formába öntődjön, a legfelsőbb szinten Lázár János kapta feladatául. A gépezet – papíron legalábbis – ráadásul két hete már, hogy beindult; augusztus 15-én kiadott másik kormányhatározatban azonnali határidővel szerepel, hogy „a holdingalapú́ közszolgáltatási rendszer megszervezése érdekében szükséges” intézkedéseket egy miniszterekből álló kormányzati munkacsoport (aminek a feje a Miniszterelnökséget vezető miniszter) készítse el. Ez vélhetően nem történt meg, mivel a frissen megjelent jogszabályban ehhez képest annyi konkretizálás szerepel, hogy Lázár János lesz az egységes közműszolgáltató társaságcsoport feje, illetve a tulajdonosi jogokat gyakorolja majd a leendő központi adatfeldolgozó társaság felett, és még a  közszolgáltatásokkal kapcsolatos általános szabályozást is megkapja. Közvetlen segédje pedig ebben a nemzeti fejlesztési miniszter, Seszták Miklós, akinek az árszabályozáson és az ellátásbiztonságon kívül „a közszolgáltatások megrendelésével kapcsolatos feladatokat” kell ellátnia – olvasható a Magyar Közlönyben.

Mindez alátámasztja azt a kormányzati ügyekre rálátó forrás állítását, hogy ez ügyben homok csikorog máris a gépezetben, mivel a bizottság még egyszer sem ült össze.

A munkacsoportnak október 31-ig az asztalra kell tennie a holdingalapú közszolgáltatási rendszerre vonatkozó jogszabályok tervezetét, valamint a holdingalapú közszolgáltatási rendszer kialakításához szükséges valamennyi kormányzati intézkedésre vonatkozó előterjesztést. A holdingot pedig leghamarabb jövőre építhetik fel, legalábbis Németh Szilárd rezsibiztos ma erről nyilatkozott. A mikéntről pedig csak annyit árult el: visszavásárlásokban törik a fejüket.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!