Az egyik legnagyobb londoni pénzügyi-gazdasági elemzőcég, a Capital Economics közgazdászai kimutatták, hogy az olajárak június óta végbement 40 dolláros zuhanása éves szintre vetítve 1300 milliárd dollárnyi jövedelemtömeget csoportosít át az olajtermelő országoktól a nettó olajfogyasztó gazdaságokhoz. Ez a globális hazai össztermék (GDP) 1,7 százaléka.

A ház szerint, mivel az olajtermelő országok maguk is fogyasztók, az olajárak csökkenésének nettó világgazdasági hatása ennél sokkal kisebb lesz. A tipikus relatív költekezési hajlandóságok összemérése alapján azonban könnyen elképzelhető, hogy a globális GDP-értékhez 0,5-1,0 százalékot ad hozzá az olajárak csökkenése – áll a Capital Economics keddi tanulmányában.

A cég iparági elemzői szerint valószínűleg "hiú ábránd" a Kőolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) részéről az a várakozás, hogy az alacsony olajárak hosszabb távon majd élénkítik a globális keresletet, és visszaszorítják az OPEC-en kívüli olajexportőrök magasabb költségű termelését. Ugyanerre a következtetésre jutott az egyik legtekintélyesebb londoni stratégiai elemzőműhely, a Királyi Külügyi Intézet – székháza után közkeletű nevén Chatham House – energiaipari kutatási programjának vezetője.

Paul Stevens professzor kedden ismertetett tanulmánya szerint az OPEC – amely múlt heti értekezletén az olajárak zuhanása ellenére sem csökkentette 30 millió hordós napi kitermelés kvótáját – ugyanazokat az alapvető hibákat követi most el, mint az 1980-as évek olajár-összeomlásának idején.

Stevens szerint az OPEC jelenlegi stratégiája "nagyon veszélyes szerencsejáték", amely két súlyos tévedésre épül: annak fel nem ismerésére, hogy a fogyasztást befolyásoló jövedelmi hatás és árhatás nem ugyanaz, és annak fel nem ismerésére, hogy a megtérülési árküszöb, vagyis az az árszint, amelyen a befektetők döntenek az új kitermelési kapacitások gazdaságosságáról – és a termelésleállítási árküszöb – vagyis az az árszint, amelyen a már meglévő kitermelési kapacitások további működtetéséről vagy leállításáról döntenek a termelők, szintén nem ugyanaz.

A Chatham House vezető szakértője szerint e koncepcionális léptékű tévedés miatt reméli azt az OPEC, hogy az alacsony olajárak visszavetik a szervezeten kívüli termelők – elsősorban az Egyesült Államok – palaolaj-kitermelését. A forgalomban lévő becslések hordónként 60-80 dollárra teszik az amerikai palaolaj-termelés megtérülési árküszöbét, e becslések azonban az esetek zömében messze eltúlzottak, mivel figyelmen kívül hagyják, hogy a palaolaj-termelés jelenlegi robbanásszerű felfutása rendkívüli mértékben felduzzasztotta a beruházási költségeket.

Az új palaolaj-kitermelési kapacitások kifejlesztésének beruházásai idővel lassulni kezdenek, csökkentve e kapacitásfejlesztési költségeket, és velük együtt a megtérülési árküszöböt is – fejtegeti a Chatham House kutatási vezetője.