A baloldalhoz kötődő, jelenleg egyetemi tanárként, docensként és kutatóként dolgozó közgazdászoktól nem volt meglepő a kritikus hangnem a 2010 utáni kormányzást minősítve a Politikatörténeti Alapítvány beszélgetéssorozatának a gazdaságot terítékre vevő keddi állomásán. Ugyanakkor olyan folyamatokat is elemeztek, többek között a közgazdász Scheiring Gábor – aki a Párbeszéd Magyarországért politikusaként is ismert – felvetésére, amelyek már 1989-90 óta tartanak.

A rendszerváltáskor jó volt a széljárás

Balázs Péter ennek kapcsán elmondta, hogy az elmúlt 25 évből egyre inkább az első tizenöt válik fontossá számára. Ez volt az az időszak, amit átmenetnek szoktak nevezni, és ami 1989-ben kezdődött. Ennek szerinte nagyobb hatása volt arra, ami végül bekövetkezett. Ám amikor átélték ezt a korszakot, nem tudták, hogy miben vannak benne. Konfliktus utáni szituáció volt, amikor összeomlik egy hatalmi rendszer, és időbe telik, amíg egy újabb hatalom betölti a keletkezett vákuumot. És sok szereplő, főleg a kisebbek, ide-oda sodródnak - hol jó, hol rossz irányba, s nem biztos, hogy felismerik, mit tesznek. Ilyen időszak volt szerinte a mohácsi csata utáni 15 esztendő is, 1526-1541 között.

De az 1918 és 1933 közötti másfél évtized is hasonló volt. A sodródás, a Habsburg-birodalom, a cári uralom és a török birodalom összeomlása után a Harmadik Birodalom, a náci Németország és a Szovjetunió versengése kezdődött el a térségben, és ez töltötte végül be az űrt.

1989-ben is összeomlott a bipoláris rendszer, és a nemzetközi szervezetekre hatalmas teher hárult, így az EU, a NATO és az EBESZ sem tudott mit kezdeni a sok utódállammal az egykori Jugoszlávia és a Szovjetunió területén.

Ám a török hódoltsággal ellentétben, a mohácsi csata utáni helyzettel szemben ezúttal jó volt a széljárás, mert a történelmi folyamat Magyarországot saját érdeke felé vitte. Ez a folyamat szerinte 1990-től 2004-ig tartott. Az EU-csatlakozás, 2004 óta viszont változott a helyzet. Ma már Balázs úgy tenné fel a kérdést: „Mivel teszünk jobbat: azzal, ha csak a pozitívumokat dicsérjük, vagy azzal, hogy a veszélyekre rámutatunk, és megpróbáljuk azokat mérsékelni?”

Balázs Péter

Túry Gergely

Az áruk szabad áramlása már 1992-től bekövetkezett, Magyarország egyoldalúan nyitott már előtte is: a túl erős nyugati kínálat benyomult, és mint egy cunami sodorta el a helyi igényeket kiszolgáló kisipart és kiskereskedelmet. Nagy nemzetközi láncok nyomultak be, s amikor a jelenlegi kormány kiszorítja ezeket, akkor a haveroknak játssza át az üzleteket. Ugyanakkor Balázs szerint sérülékeny iparágak vertek gyökereket nálunk: nem szerves fejlődés eredményei ezek, viszonylag alacsony a hozzáadott értékük, nem stabilak, azaz erősen függenek a hullámzó kereslet-kínálattól.

Míg azonban korábban a nyugati „pull” (húzó) hatásra Magyarország lakosai nem vándoroltak el, s a korábbi prognózisok a 2000-es években akár 200 ezres elvándorlással is számoltak, valójában egy ötvenezres migráció kezdődött el a nyugati országok felé. Ám 2010 óta a „push”, azaz a toló hatás is megjelent az újabb Orbán-kormányzással: a félmilliós kivándorlás azt jelenti, hogy ekkora emberveszteség nem érte Magyarországot a második világháború óta – mondta Balázs Péter. A Tárki kutatóintézet alig egy hónapja nyilvánosságra került legfrissebb felmérése szerint soha annyian nem akartak kivándorolni, mint most, de sokan vannak a rövid vagy a hosszú távó munkavállalás miatt távozni szándékozók is. Az Orbán-kormány most egy Patyomkin-megoldást választva haza akar csábítani 50 fiatalt a kivándorolt sok százezerből.

Elfogytak az uniós barátaink

Balázs Péter szerint Magyarország utoljára 2011 első felében járult hozzá konstruktívan az EU építéséhez, azóta céltáblának használja Brüsszelt. A volt külügyminiszter szerint elfogytak a barátaink, már a visegrádi négyek sem egy koherens szervezet. Így az újabb nyugatosodási esély kudarcot vallott, a gazdaság leszakad a szomszédoktól. A munkaerő elértéktelenedik, az oktatás, egészségügy és a primitív tájékoztatás devalválja az emberek munkaerőértékét.

Andor László, aki 2014-ig volt brüsszeli biztos, úgy vélte, sok olyan eleme van Magyarország EU-integrációjának, ami nem látható módon nehézségeket generál, egyensúlytalanságokat, későbbre halasztott problémákat, amelyekkel később szembesülni kell. Így például a foglalkoztatáspolitikában a közmunkarendszer felduzzasztása, amely nem a megoldás, hanem újabb zsákutca. Együtt jár a meglévő munkahelyek színvonalának lerontásával, komoly szerepe van ösztönzőként az országból való elvándorlásban. A diagnózis elkészült, a műtét sikerült, a beteg meghalt – állapította meg a kivándorlás kapcsán ő is. Az ország komoly humántőke-veszteséget szenved el – tette hozzá, Balázshoz hasonlóan az elvándorlásra utalva.

Andor László

Stiller Ákos

Nem volt helyes szerinte a magánnyugdíjpénztárak felszámolása sem, jóllehet a nyugdíjak finanszírozási problémáit ő is elismerte. A magánnyugdíjrendszer létrejöttét ugyanis korábban nem kísérte új források bevonása, csupán a meglévők átcsoportosítása. A rendszert azonban ki kellett volna tisztítani szerinte, erősebb regulációval vagy önkéntessé változtatással, de nem kellett volna leszámolni az öngondoskodást elindító pillérrel.

Bírálta a devizahitelek és a bankrendszer kezelését is, bár itt is hangsúlyozta, hogy a terheket meg kellett osztani a sebezhető pénzügyi rendszer miatt.

Úgy fest, az egyenlőtlenségek növekedése az ára a gazdasági növekedésnek

Az euróval kapcsolatban korábban sok volt a hamis várakozás - mondta Andor. A volt EU-biztos a hvg.hu-nak az előadása után elmondta: bár nem tartaná most aktuálisnak az euró bevezetését Magyarországon, minden országnak a saját útját kell járnia. Tehát van, ahol sikeresen bevezették, és van, ahol sikeresen éltek az euró nélküli helyzettel. Éppen ezért minden egyes ország esetében a gazdasági mutatóknak kell igazolniuk ezeket a döntéseket.

Pitti Zoltán korábbi adóhivatali elnök is hangsúlyozta, hogy Magyarországon most nem lehet bevezetni az eurót. Pitti a legfőbb problémákat a hvg.hu-nak nyilatkozva úgy összegezte, hogy az ország termelékenysége és versenyképessége romlik, miközben az egyensúlytalanság növekszik a munkajövedelmek területén. Pitti előadásában is hangsúlyozta, hogy többet kellene foglalkoznunk az egyenlőtlenségek növekedésével, ami – úgy tűnik – a gazdasági növekedés ára.

Ugyanakkor az illiberális államfelfogást bírálva kiemelte a „jogbiztonság kiütéses vereségét”, a mindent átfogó centralizációt és a tisztázatlan unortodox gazdaságpolitikát általában, miközben a nemzetközi versenyképességünk folyamatosan csökken. A Világgazdasági Fórum számításai szerint Magyarország 2000-ben még a 28. helyen állt e tekintetben a világ országai között, 2013-ban pedig már csak a 63. helyen voltunk.

Andor egyébként előadásában kitért arra is, hogy hosszabb távon mi lehetne a jövőbeni helyes irány: az EU a szociális piacgazdaság intézményeivel megoldást kínálhatna, és ebbe az irányba kéne mennie a volt brüsszeli biztos szerint Magyarországnak is.