Ha a külföldön élő magyar lakástulajdonos a lakást turisztikai céllal szándékozik kiadni, akkor szálláshely-szolgáltatási tevékenységet folytat, amit az illetékes kormányhivatalnál be kell jelenteni. A nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás rendeltetésű helyiség (lakás) kiadása, ahol az e célra hasznosított szobák száma legfeljebb nyolc, az ágyak száma legfeljebb tizenhat, úgynevezett egyéb szálláshely szolgáltatásnak minősül – írja az Adózóna. Ezt a tevékenységet ugyancsak az illetékes kormányhivatalnál be kell jelenteni. Továbbá ez a tevékenység – függetlenül annak időtartamától és a szolgáltatások jegyzéke szerinti besorolásától – az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint áfaköteles, vagyis a szállásadónak az adóhivatalnál adószámot kell kérnie, azzal, hogy évi 6 millió forintig választhatja az alanyi mentességet.

Az egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásához nem kell egyéni vállalkozóvá válni, a szállásdíjból befolyó bevételekre az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az „adószámos” (nem egyéni vállalkozó) magánszemély egyéb szálláshely-szolgáltatói tevékenységből származó jövedelmének megállapítása – választása szerint – történhet tételes költségelszámolással vagy 10 százalék költséghányad levonásával, vagy tételes átalányadó fizetésével.

Tételes költségelszámolás választása esetén a jövedelem a bevételből (szállásdíj+rezsi és más költség térítése) az szja-törvény szerint elismert költségek (ideértve szálláshely-szolgáltatásra hasznosított épület, épületrész arányosított értékcsökkenését is) levonásával határozható meg. A 10 százalék költséghányad választásakor a bevétel 90 százaléka számít jövedelemnek.

Tételes költségelszámolás, illetve 10 százalék költséghányad alkalmazása esetén a kifizető (például utazási iroda) által fizetett szállásdíjból az adóelőleget a szállásadó költségnyilatkozatának figyelembevételével, a kifizetőnek kell levonnia, bevallania és befizetnie.