A közgazdászguru összehasonlította Európát az Egyesült Államokkal, és arra a megállapításra jutott, hogy a tengerentúlon jobban kezelték a pénzügyi válságot. A statisztikai adatok kiábrándítóak: amikor az USA-ban 10 százalék fölé ment a munkanélküliség 2009-ben, akkor ezt mindenki tűrhetetlennek érezte. Mára le is ment 5 százalékra. Az eurozónában is 10 százalék fölé ugrott föl a munkanélküliség a pénzügyi válság idején, de ott is maradt. Sok országban a fiatalok munkanélkülisége ijesztően magas.

Német-amerikai receptpárbaj

Az eurozóna már kezdettől fogva problematikus volt, mert nem hozták létre azokat az intézményeket, melyek képesek lennének azt hatékonyan működtetni. Ráadásul piaci fundamentalizmus jellemzi a gondolkodást az eurozónában mindenekelőtt Németországban. Az Európai Központi Bank fő célja az, hogy küzdjön az infláció ellen. Az USA-ban nem ez a helyzet. A jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Banknak (FED) csak az egyik célja az infláció elleni harc. Ugyanilyen fontosnak tekinti a gazdasági növekedést, a munkanélküliség csökkentését és a stabilitás megteremtését. Németország sikernek tekinti a saját receptjét, és példaként állítja magát az eurozóna többi állama elé. 2007 óta a németek 6,8 százalékos növekedést értek el, ez évente mindössze 0,8%-ot jelent. Az USA esetében ez évi 1,2 százalék.

Az átalakulás vesztesei

Érthető, ha az eurozóna vezetői bírálják a depresszióval küszködő országokat. Nem akarják saját magukat bírálni, nem hajlandóak elismerni, belátni, hogy nem hozták létre azokat az intézményeket, melyek a hatékony működéshez szükségesek lennének. Ráadásul a piaci fundamentalizmus vagy neoliberalizmus az IMF és a Világbank gondolkodásmódját is meghatározza. Ezzel magyarázható Afrika elvesztegetett 25 éve és az, hogy a kelet-európai országok és a Szovjetunió egykori tagországainak áttérése a piacgazdaságra enyhén szólva is kiábrándító eredménnyel járt.

A baj nem jár egyedül

A gazdasági gondok politikai problémákhoz is vezettek: a nemzetállam egysége került veszélybe Spanyolországban és Olaszországban. Nagy-Britannia pedig kilépni készül az Európai Unióból. Jean-Claude Juncker nyilván nem úgy akar bekerülni a történelembe, mint az EU Bizottságának az az elnöke, aki alatt megkezdődött a szervezet dezintegrációja. Ezért fenyegeti büntetőszankciókkal Nagy-Britanniát. De hát az EU-nak vonzónak kellene lennie!

Stiglitz: A görögök csak alamizsnát kaptak, de nagy árat fizettek érte

A Nobel-díjas közgazdász szerint a Görögországgal szembeni irreális elvárások még mélyebbre taszítják az országot, a tárgyalások pedig sokkal inkább az erőről és a demokráciáról szólnak, mint a pénzről és a gazdaságról. Miközben Görögország nagy részt vállalt abból, hogy az európai bankrendszer kikerüljön a csávából, az ország rendelkezésére bocsátott összegek nem jutottak el oda, ahová szánták őket - írta Joseph Stiglitz.

Stiglitz és a görög válság

A görög válság idején élesen bírálta Németországot a közgazdász. Álláspontja szerint az a mód, ahogyan Berlin a görög adósságválságot kezeli, súlyos, megrendítő csapást mért Európára.

"Nem lehet működtetni az euróövezetet egy minimális szintű szolidaritás nélkül. A válság teljes egészében aláássa a közös víziót és az európai szolidaritást. Ez katasztrófa"

- mondta Stiglitz, aki szerint ésszerűtlen lenne, ha a brüsszeli tárgyalásokon újabb követelményeket támasztanának Görögországgal szemben. A közgazdász kitért arra, hogy a nyugati országok offshore technikákat alkalmaznak az adóelkerülésre, amit most számon kérnek a görögökön.

Az illiberális államról

Joseph Stiglitz hitet tett a liberális demokrácia, mint a jólét garanciája mellett, a magyar kormány több tagja pedig mindezt élőben hallhatta Budapesten, 2014 novemberében. Egy nagyon határozott nem – így válaszolta meg egyből saját előadásában megfogalmazott kérdését (Teremthetnek-e illiberális demokráciák fenntartható fejlődést, és prosperitást?) Joseph Stiglitz. Arról is beszélt, hogy az utóbbi kétszáz évben többszázszorosára nőtt a nyugati világban az életszínvonal és az átlagjövedelem. A hosszú évszázadokon át tartó stagnálás, és az utóbbi kétszáz év kiugró fejlődése nemcsak a technikai, technológiai fejlődéssel, a termelékenység megugrásával magyarázható, hanem Stiglitz szerint a demokrácia, a társadalmi különbségek csökkentésére irányuló erőfeszítések is hozzájárultak ehhez, beleértve az oktatás elterjedését.

Autoriter rezsimek soha nem tudnak olyan gyors, rugalmas választ adni a világ kihívásaira, mint a liberális demokráciák. A társadalmi egyenlőtlenségek nem csak morálisan okoznak problémát, de összességében a hosszú távú gazdasági fejlődést is aláássák, a gazdasági különbségek politikai egyenlőtlenségekhez vezetnek, ami a demokrácia stabilitását veszélyezteti, „ördögi körök” indulhatnak be. Ilyen például, amikor a „jogállam” címén az elit saját magát kezdi jogi eszközökkkel körülbástyázni, mint az jelenleg például Oroszországban is zajlik, ez csak még további egyenlőtlenséghez vezet.

Hány férj, hány feleség?

Az eurozónát sokan egy rossz házassághoz hasonlítják. Csakhogy ott két partner van, itt meg 19. De a kérdés ugyanaz: érdemes-e megmenteni a házasságot? Nem fizetünk-e túl nagy árat a válásért? Az eurozónát nem lehet megmenteni neoliberális ideológiával, amely oly nagy szerepet játszott az elmúlt század utolsó harmadában az euró létrejöttének idejében. Ne tévesszük meg magunkat: az euró eszköz és nem cél! Ha jól használják, akkor fokozza a jólétet, ha nem, akkor alacsonyabb életszínvonalat eredményez a polgárok többsége számára. Fontos, hogy tanuljunk a múltból és gazdasági és politikai gondolkodást fejlesszünk ki! - tanácsolja Stiglitz professzor az európai vezetőknek.

Joseph Stiglitz: The Euro and Its Threat to the Future

Magyarul megjelent könyvei :
A viharos kilencvenes évek: a világ eddigi legprosperalóbb tíz évének új története (The roaring nineties)
A globalizáció és visszásságai (Globalization and its discontents)
A kormányzati szektor gazdaságtana

Euró 2020-ban? Na hiszen, de szép lenne

Az évtized végén csatlakozhat Magyarország az euróövezethez - latolgatta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a minap. Bejelentése meglepetésként hatott. Az Orbán-kormány tagjai ugyanis 2010 óta alig-alig beszéltek az euró átvételéről, és az áprilisban Brüsszelnek benyújtott konvergenciaprogram nem jelölt meg céldátumot.