Theresa May

Megszokhattuk már, hogy mire az EU-ban valamiről döntés születik, a javaslat már csak nyomokban emlékeztet az eredetire. Theresa May brit miniszterelnök azonban nem ejthet hibát, amikor – reményei szerint valamikor március vége előtt – benyújtja a britek uniós kilépésére vonatkozó kérelmét, és vélhetően az elszakadás módjáról szóló tervét.

Egy radikális javaslat ugyanis nem várt folyamatokat indíthat el. Ha például a munkavállalási feltételek szigorítását irányozzák elő, gyorsan megnövekedhet a még az utolsó pillanatban bevándorolni kívánó európaiak száma, de akár a britek is nagyobb számban kaphatnak kedvet, hogy valamelyik uniós országba költözzenek. Ennél is súlyosabb lehet a britek számára, ha a szigetországban működő cégek döntenek a távozásról – a Brexitről szóló tárgyalásokkal párhuzamosan komoly mosolyoffenzíva is várható Theresa May kormánya részéről annak érdekében, hogy ez ne történjen meg.

AFP / Stephane De Sakutin

Donald Tusk

Nem vártak sokáig a tagországok, hogy megkezdjék a Brexit utáni EU-ról szóló egyeztetést – egy héttel a népszavazás után már megkezdődtek a 27-es tárgyalások. Sokra viszont nem jutottak egyelőre – igaz, nem ígértek előrelépést 2016-ra. 2017 elejére viszont igen: az év első (tervezett) EU-csúcsa éppen ezzel foglalkozik majd. Kétséges persze, hogy a február 3-i máltai találkozó után sokkal okosabbak leszünk-e.

Az egyeztetésben Donald Tusk, a tagországok vezetőit tömörítő Európai Tanács vezetője kaphat főszerepet, akinek más szempontból is kulcsév lesz az idei: most költözik be új hivatalába, ám lehet, hogy sokáig nem fog ott maradni. Május 31-én ugyanis lejár a megbízatása, amelyet egy újabb két és fél éves periódusra meg lehet hosszabbítani, ám ez minimum kétséges. Éppen hazája, Lengyelország kormányzó pártja, a PiS vezetője, Jaroslaw Kaczynski jelezte még tavaly év végén: nem fogják támogatni az újraválasztását.

MTI / EPA / Olivier Hoslet

Angela Merkel

Tusk lecserélése hátráltathatja az amúgy sem fénysebességgel haladó egyeztetéseket számos kérdésben. Nem csak a válsághelyzetekre kell gondolni: ebben az évben már a 2020 utáni költségvetési keretről is meg kellene kezdeni az egyeztetéseket, ha azt akarják, ne megint majd’ kétéves csúszással kezdjék el kiosztani a pénzeket, mint a mostani hétéves időszakban.

A feladat ráadásul nehezített: a várakozások szerint nem csak azzal kell valamit kezdeni, hogy kiesik a britek éves szinten 14 millió eurós nettó hozzájárulása, de döntést kell hozni arról is, megmarad-e a vissza nem térítendő támogatások rendszere, vagy csupán kedvezményes hitelekre számíthatnak az uniós cégek. Nem fogadnánk arra, hogy radikális változások következnek be – az agrártámogatások leépítésén több évtizede rágódnak a döntéshozók –, és arra sem tennénk sokat, hogy 2017-ben megegyeznek bármiről.

Már csak azért sem, mivel több országban készülnek választásra. Ezek között van Németország is, ahol az újraválasztásra készülő Angela Merkel kancellárnak már nem csak a szocdemek jelentenek kihívást, hanem az Alternatíva Németországért (AfD) euróellenes, a kancellárt a menekültválság kezelése miatt is bíráló javaslataival is kénytelen szembeszállni. Így nyilván háttérbe szorul a már hazájában sem népszerű költségvetési szigor sulykolása.

MTI / EPA / Kay Nietfeld

Beppe Grillo

Az idei európai választások közül persze még mindig a német tűnik a legmegnyugtatóbbnak, a franciáknál, a hollandoknál és az olaszoknál is az AfD-nél sokkal szélsőségesebb populista erők előretörésére lehet számítani. Franciaországban a Nemzeti Front előretörését borítékolják a májusi elnökválasztáson, Marine Le Pen megválasztása az EU számára talán még tragikusabb fejlemény lenne, mint az örök kívülálló britek távozása.

Egy másik alapító tagnál, a hollandoknál a márciusi parlamenti választáson a Geert Wilders vezette Szabadságpárt (PVV) törhet előre. Az aligha várható, hogy kormányra is kerül, mivel a többi párt nem kíván együttműködni vele, de az ő programját is átszabhatja - a cikkünk megjelenése idején éppen Magyarországon tartózkodó - Wilders szélsőségesen iszlám- és menekültellenes retorikája.

A harmadik akna Olaszország: Matteo Renzi decemberi bukása után várható előrehozott választások egyik nagy esélyeseként szintén egy populista pártot, az Öt Csillag Mozgalmat emlegetik. Jó hír, hogy a párt elnöke, Beppe Grillo az idei év legnagyobb politikai meglepetését szolgáltatva vasárnap jelezte: a jövőben az euroszkeptikus brit UKIP helyett az uniópárti liberális frakcióval kívánnak együttműködni az Európai Parlamentben.

Grillo „megtérése” azért is fontos lehet, mivel egy olaszországi politikai válságnak súlyos gazdasági következményei lehetnek, különösen a csőd szélén billegő itáliai bankrendszer bedőlésétől tartanak Brüsszelben.

AFP / Andreas Solaro

Mario Draghi

Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke persze nem csak az olaszok miatt aggódhat az euróövezeti gazdaság helyzetét figyelve. Nem véletlen, hogy az EKB kormányzótanácsa decemberben úgy döntött: 2017 végéig meghosszabbítja eredetileg idén márciusban kifutó eszközvásárlási programját, amelytől azt remélik, az USA-hoz hasonlóan segít beindítani a növekedés motorját. Az EKB eszközei persze korlátozottak, így Draghi időről időre elismétli: amíg a tagországok adósak valódi reformokkal, a gazdaság sem tör ki a pangásból.

Ez vezethette Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság elnökét is, aki tavaly ősszel jelentette be: három évvel meghosszabbítják a bizottság gazdaságélénkítő beruházási programját. Ez utóbbi főleg bankgaranciával segíti kockázatos beruházások, illetve kockázatosnak ítélt cégek finanszírozását.

Mindezek ellenére elég szerény növekedésben reménykedik Brüsszel: az euróövezetben 1,5, az EU egészében pedig 1,6 százalékos GDP-bővülést prognosztizálnak 2017-re.

AFP / Daniel Roland

Recep Tayyip Erdogan

Abban sem vagyunk biztosak, hogy a menekültválsággal kapcsolatban ebben az évben sikerül bármilyen konszenzusra jutni. Brüsszel számára súlyos presztízsveszteség lenne feladni a menekültek be-, ki- és áttelepítésének rendszeréről szóló nagyszabású tervet, ahogy az ezt ellenző tagállamok kormányai sem fogják egyik napról a másikra meggondolni magukat.

A leghatásosabb eszköznek eddig a tavaly tavasszal az EU és Törökország között megkötött egyezmény bizonyult – olyannyira, hogy az uniós vezetők azóta is csendben nézik, ahogy Recep Tayyip Erdogan államfő a nyári puccskísérlet óta minden eszközzel igyekszik megszilárdítani hatalmát. Felhőtlennek azért nem nevezhető a viszony, ám egyelőre úgy tűnik: az ankarai vezetés kezében van erősebb ütőkártya azzal, hogy gyakorlatilag az unió leghatékonyabb határőrizetével fogják vissza a menekültáradatot. Így még az sem elképzelhetetlen, hogy a törökök végül tényleg megkapják idén a vízummentességet, amelyet az EU vezetői ígértek nekik.

AFP / Adem Altan

Donald Trump

Egyelőre keveset lehet tudni arról, hogyan is képzeli az EU-val való viszonyt Donald Trump megválasztott amerikai elnök. Nyilatkozatai alapján azonban sejteni lehet, hogy a két tömb közötti szabadkereskedelmi és beruházásvédelmi egyezményről, a TTIP-ről folyó egyeztetések elakadnak. Más kérdés, hogy a TTIP az EU-nak is sok ellenséget szerzett, így talán az uniós vezetők közül is sokan áldják majd Trump nevét, hogy ráfoghatják az egyezmény elbukását.

Brüsszel ezen túl nem fogadta valami lelkesen a republikánus jelölt megválasztását, és ennek nem csak az volt a magyarázata, hogy személyében épp olyan populista politikus került a Fehér Házba, amilyenektől Európában is rettegnek. Trump a globális klímaegyezményt is felrúgná, a NATO-ban pedig nagyobb áldozatvállalást vár el az európaiaktól, vagy (az oroszoktól tartó országok legnagyobb félelmére) feladná a védelmi együttműködést. És úgy általában, sokkal könnyebben találja meg a hangot Nigel Farage UKIP-vezérrel, mint Jean-Claude Juncker bizottsági elnökkel.

AFP / Mandel Ngan

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be a következő fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól.