A statisztikai hivatal jelentéséből az is kiderül, hogy amikor Vlagyimir Putyin átvette a hatalmat az ezredfordulón, akkor még rosszabbul álltak, mert mintegy 40 millió orosz élt a szegénységi küszöb alatt. Amit úgy is lehet interpretálni, hogy az államfő remek eredményeket ért el, hiszen felére csökkent a nyomorgók száma. Érdemes azonban más szempontokat is figyelembe venni. A párizsi Le Figaro is ezt teszi, kiragadva az adatokat az orosz kontextusból. Ebből a nézőpontból azt is vizsgálta:

Ki számít Oroszországban szegénynek?

A válasz számszerűsíthető: az, akinek a havi jövedelme nem haladja meg a 9691 rubelt. Ez alig több mint havi 160 euró. Az Európai Unióban ehhez Románia van a legközelebb 180 euróval. A nem EU-tag Norvégiában ez az összeg 1286 euró. Szegénynek ugyanis akkor számít valaki az országban, ha a bevétele nem éri el az átlagos jövedelem 60%-át. Mindebből az a banális következtetés is levezethető, hogy egy szegény norvég dúsgazdagnak számít Oroszországban, ahol a nyomorgók száma 19,5 millió, vagyis valamivel több, mint az orosz lakosság 13%-a.

Lehet, hogy az ezredfordulón még ennél is rosszabb volt a helyzet, de az is tény, hogy tíz év óta nem publikált ilyen rossz számokat a moszkvai statisztikai hivatal. Akkor (vagyis tíz éve) Putyin országa a csúcson állt: sokat fizettek a világpiacon az olajért és a földgázért. Azóta viszont itt a mélyrepülés, a Krím annektálása miatt szankciók sújtják Oroszországot, mely amúgy is igen nehéz helyzetben van, mert az olajárak messze járnak a csúcstól. Ráadásul az utóbbi hónapok emelkedését is csak úgy sikerült elérni, hogy az olajtermelők visszafogták a termelésüket.