A dokumentumfilmet szerda este mutatja be egy francia televízió, és ebből az alkalomból készített interjút a rendezőnővel a párizsi Le Figaro. Bár Franciaországban minden ötödik nő arról számolt be, hogy érte őt valamilyen szexuális zaklatás a munkahelyén, de azt nagyon kevesen vállalják, hogy erről nyíltan beszéljenek, mint a hat szereplő a dokumentumfilmben.

Mitől félnek az áldozatok?

A nők már nagyon hamar elfogadják azt, hogy a munkahelyen általában férfiuralom van. Éppen ezért bűntudat gyötri őket a szexuális zaklatás után. “Biztos, hogy én hagytam nyitva egy ajtót, mert a főnököm különben nem kezdeményezett volna” – ez a kulcsmondat is elhangzik a filmben.

Aztán ott vannak a munkahelyi megjegyzések: hát istenem, a szexuális zaklatás azért mégsem gyilkosság! Vagy: már csábítani sem szabad a munkahelyen? Féltik a nők a karrierjüket, ha a sarkukra állnak, akkor könnyen elterjedhet róluk a szakmában, hogy “összeférhetetlenek”, “nem könnyű velük”, stb. Végül pedig ott a család. Sokan nem akarják, hogy férjük vagy gyerekeik megtudják, mi történt velük a munkahelyen. Ezért aztán nagyon kevesen fordulnak bírósághoz ilyen ügyekben – derül ki az interjúból.

Ha ilyen nagy a félelem a nyilvánosságtól, akkor mégis, hogy talált hat nőt, aki nyíltan beszél a szexuális zaklatásról a dokumentumfilmben?

50-70 nőt kérdeztünk meg a rendezőtársammal, hogy vállalja-e a szereplést. Így találtunk hat szereplőt. A nők mind megalázónak tartják ezt a helyzetet, de sokan elfogadják. Tudomásul veszik, hogy ilyen a világ. Pedig fel kell és fel lehet lépni a szexuális zaklatás ellen

– hangsúlyozta annak a dokumentumfilmnek a rendezője, mely a Szexuális zaklatás a munkahelyen – ez közügy címet viseli, és amelyet szerda este mutat be egy francia televízió. Pont akkor, amikor a hollywoodi producer király, Harvey Weinstein bukása a francia lapok címoldalán szerepel, hiszen a legnevesebb színésznők vádolják őt immár nyíltan szexuális zaklatással.