Szerencsére kritizálnak, keményen, de tárgyilagosan, északon és délen, keleten és északon, a Tanácsban és a Parlamentben. Vagyis középen vagyok, és ez örömmel tölt el.

Ezt Günther Oettinger, az új uniós költségvetési javaslatért felelős biztos mondta az Európai Parlament költségvetési bizottsága előtt. A kincstári optimizmus kétségtelenül jól hangzik, de – mint azt egy újságíró is felvetette a 2021-2027-es büdzsé javaslatának bemutatásakor – az is lehetséges, hogy a brüsszeli terv halva született, vagyis a bizottság is tisztában volt azzal, semmi realitása annak, hogy végigmenjen a döntéshozatali rendszeren. Ilyen formában jóváhagyja az Európai Parlament plénuma és a tagállamok vezetői – utóbbiak ráadásul egyhangúlag.

Günther Oettinger

Wiktor Dabkowski / DPA

Bár az Európai Bizottságban meglepően rövid idő alatt és egyhangúlag hagyták jóvá a tagok a büdzsé tervezetét, ám ellendrukkerek vannak szép számmal.

A takarékoskodók

Ausztria, Svédország, Hollandia, Finnország és Dánia tiltakozik az ellen, hogy nőjön az országok befizetése a közös kasszába, csak hogy pótolják a nettó befizető Nagy-Britannia kilépése miatt keletkezett, évente 10 milliárd eurót meghaladó bevételkiesést. Angela Merkel kormánya ugyanakkor elismerte: mivel ők ugyanúgy nyertesei az integrációnak, hajlandóak többet áldozni a közösbe. Lars Løkke Rasmussen dán miniszterelnök nem bíbelődött bonyolult érvek kitalálásával, egyszerűen annyit írt a Twitteren a bejelentést követően: „28 tagra szánt EU-költségvetést mutatott be az Európai Bizottság, de csak 27 tagország van, hogy finanszírozza! A kisebb EU jelentsen kisebb költségvetést!”

The @EU_Commission just presented an #EUbudget the size of 28 Member States. But we are only 27 Member States to finance it. A smaller EU should mean a smaller budget! #dkpol #eudk #mff #EUbudget

— Lars Løkke Rasmussen (@larsloekke) May 2, 2018

A harcban Ausztria kaphat főszerepet, amely a tárgyalások kulcsfontosságú időszakában, az idei év második felében veszi át az EU soros elnökségét. Az elnökség már távolról sem olyan fontos ugyan, mint korábban, az azonban még mindig számíthat, hogy ki ül az asztalfőnél. Ez esetben például egy olyan kormány, amelyiknek elég határozott véleménye van a migrációs politikával, a kelet-európai munkavállalók szociális juttatásaival kapcsolatban, és ezeket akár össze is kötheti a költségvetési hozzájárulások kérdésével.

A renitensek

Magyarországnak és Lengyelországnak nem a befizetés nagyságával van baja, inkább a kifizetésekhez szabott feltételekkel. Konkrétan azzal, hogy az Európai Bizottság valamiféle mechanizmust hozna létre, amelynek a keretében elvonnák a támogatásokat, ha úgy ítélik, az igazságszolgáltatás függetlenségének hiánya miatt nem garantált a pénzekkel kapcsolatos visszaélések objektív vizsgálata.

Az intézkedés részleteiről semmit nem tudni, az egyetlen – a bizottság részéről még nem megerősített – konkrét megoldásról a Financial Times írt. A lap szerint valójában nem a pénzeket, hanem azok felügyeletének jogát vennék el a tagországtól, a bizottság erre vonatkozó javaslatát pedig csak úgy akadályozhatnák meg, ha legalább 15 állam szavaz ellene.

Vera Jurová

AFP / Kay Nietfeld

A bizottság egyébként ódzkodott attól, hogy konkrét országokat említsen a javaslat ismertetésekor, Vera Jourová igazságügyi biztos azonban néhány nappal később már arról beszélt a Politicónak: elfogadhatatlan az, hogy Magyarország nemhogy nem aktív a visszaélések felderítésében, de sokszor semmibe is veszi az OLAF ajánlásait.

A bizottság keménykedésének tehát nem titkolt célja, hogy az EU-források legnagyobb kedvezményezettjei közé számító lengyelek és magyarok is beadják a derekukat, és belépjenek a közös nyomozószervbe – kérdés, hogy az alkuban az országok a két rossz közül melyiket választják majd. A kevesebb pénzt vagy a nagyobb engedelmességet.

Ha nem számítjuk Kovács Zoltán Twitter-posztját, amelyben a kormányszóvivő az alapszerződés megsértésével vádolta meg a bizottságot, a magyar kormány korábbi Brüsszel-ellenes kirohanásaihoz képest feltűnően diszkréten nyilatkozott a tervvel kapcsolatban.

There are EU Treaties in force, and we work on the basis of these. No other assumptions exist in a legal sense. #EUBudget https://t.co/efYUg9mttv

— Zoltan Kovacs (@zoltanspox) May 2, 2018

Egyedül Szijjártó Péter beszélt arról, hogy elfogadhatatlannak tartanak minden olyan javaslatot, amely „zsarolási potenciált ad bárkinek a kezébe”.

Mindezt betudhatjuk annak, hogy a konkrét javaslat még nem született meg, de a kormányváltás is magyarázat lehet, és az is, hogy Orbán Viktor nem akarja kiteregetni a tárgyalási lapjait. A miniszterelnök erre hivatkozott tavaly nyáron, Emmanuel Macronnal folytatott vitájával kapcsolatban is. Akkor, a kiküldött munkavállalás szabályainak szigorításával kapcsolatban aztán a kormány nem aratott nagy sikert, főleg, hogy még a visegrádi négyek országai sem tudtak egyezségre jutni.

Valószínűleg most is számolni kell azzal, hogy a négy ország ellentétes érdekei szétfeszítik a közösséget, különösen, hogy elég sok eltérés van a négy ország között. Például

• Szlovákia tagja az euróövezetnek, és minden jel szerint támogatná is a valutaunión belüli szorosabb integrációt;
• Szlovákia és Csehország is tagja lesz az Európai Ügyészségnek, amelyből ma már csak négy ország maradt ki, Svédország, Málta, Lengyelország és Magyarország.

Számok és feltételek

A közép-európai kormányok – a magyar is – előszeretettel riogattak azzal az elmúlt időben, hogy nem lesznek 2020 után uniós agrár- és felzárkóztatási támogatások, vagy legalábbis durván megvágják azokat. A bizottsági javaslat ehhez képest első látásra elenyésző csökkenésről szól, az agrárpénzeknél 4, a felzárkóztatási forrásoknál 7 százalékos visszavágásra utalt. Utóbbinál ez azonban reálértéken tíz százalékot meghaladó csökkenést jelentene – mutatott rá nemrég a Bruxinfo. Ráadásul úgy, hogy amíg száz támogatásra szánt forintból 85 az EU-tól érkezett, a jövőben növekednie kellene az állami önrésznek.

Brüsszel azt is belengette ugyan, hogy a támogatások elosztásánál ezentúl nem csak a területi fejlettséget fogják figyelembe venni, hanem új szempontokat is bevonnak majd (például a munkanélküliséget vagy a bevándorlók fogadását). Ám azt elfelejtették megemlíteni, hogy az eddigi 86 százalék után a jövőben is 80 százalékos súlya lenne az egy főre jutó GDP-nek a számolásban. Zsarolni mindenesetre pont annyira lehet a migráció mint kritérium bevonásával, mint a jogállamisággal.

Országokra lebontott javaslatok azonban nincsenek, azokat május végére ígérte a bizottság, akkor derülhet ki az is, hogy a gyakorlatban mit jelent az új számítás. És a kemény lobbizás azt követően indulhat el.

Annyit Günther Oettinger annyit megígért, hogy nem lesz olyan régió, amelyik 30 százaléknál többet veszít. Szóval számítani fog, hogy – Orbán Viktort idézve – a magyar kormány mekkora arzenállal vonul majd a „harcba”.

Mateusz Morawiecki és Orbán Viktor

AFP / Kisbenedek Attila

A magyar kormányfő azt mindenesetre többször jelezte az elmúlt napokban, hogy „kész a harcra”, de azt is, hogy „sok dolgunk lesz”. Természetesen elutasítja azt, hogy migránsokra adjanak uniós forrásokat, de hétfői varsói látogatásán azt nem utasította el, hogy új pénzügyi alapok jöjjenek létre, „mert új feladatok mindig keletkeznek”. Lengyel kollégájához, Mateusz Morawieczkihez hasonlóan elutasította azonban azt, hogy az új célokat a kohézió és az agrárpolitika rovására finanszírozzák a közös kasszából.

A franciák

Az elmúlt hetek magyarországi tüntetésein részt vevők az Európai Ügyészséghez való csatlakozást is követelték ugyan (Trócsányi László eddigi és leendő igazságügyminiszter legújabb bejelentése alapján hiába), ez azonban semmi ahhoz képest, ami Franciaországban vár Emmanuel Macron államfőre. Aki mellesleg a legeurópaibb politikusként mutatja most magát – Franciaország határain kívül.

Így látszólag azzal nincs is gondja, hogy többet kell majd adakoznia, ennek ellenére a francia agrártermelők – az agrárpolitika első számú kedvezményezettjei – kevesebb pénzt kapnak majd.

A francia kormányon belül sincs egyetértés ezzel kapcsolatban, Jacques Mézard területfejlesztésért felelős miniszter például elfogadhatatlannak tartja a forráscsökkentést. És hogy még bonyolultabb legyen a kép: Macron nagyívű terveivel legnagyobb szövetségese, Angela Merkel német kancellár sem ért egyet maradéktalanul.

Az Európai Parlament

Az Európai Parlament a bizottsági javaslat elébe ment, és már márciusban közölt egy állásfoglalást, amelyről pontosan látszott, hogy a tagországok nem fognak lelkesedni érte. Ebben ugyanis az áll, hogy legalább a nemzeti jövedelem 1,3 százalékát kitevő nemzeti hozzájárulásra lenne szükség a célok teljesítéséhez, ehhez képest még a bőkezűnek mondható magyar kormány is csupán 1,2 százalékos felajánlást tett, Brüsszel pedig 1,11 százaléknyit várna el a mostani 1 százalék körüli szinthez képest. (A 2014-2020-as keret esetében annak idején 1,05 százalékra tette volna a bizottság a kötelezettségvállalások szintjét, ebből lett 1,03 százalék és 0,98 százalék kifizetés.)

A legnagyobb frakció, az Európai Néppárt vezetője Manfred Weber „jó kiindulópontnak” nevezte a javaslatot. A baloldali S&D már messze nem volt ennyire lelkes: Udo Bullmann szerint a javaslat nem eléggé ambiciózus már a terveket tekintve sem, de a pénz még azoknak a céloknak a megvalósítására sem elég, amelyeket a bizottság tűzött ki. Az talán nem meglepő, hogy az euroszkeptikus erők bírálják a javaslatot, de ami fontos, hogy az elfogadáshoz mindkét nagy támogatására szükség lesz.

Az idő

Sokkal nyugodtabbak voltak a körülmények, ám a 2014-2020-as büdzsé elfogadása is húsz hónapot vett igénybe, most pedig 12 hónap van erre.

A bizottság legalább azt szeretné, hogy pont egy év múlva, a 2019. május 9-re, Nagyszebenbe tervezett uniós csúcs idejére már meglegyen a megegyezés, de legalábbis finisben legyenek a felek. A sietség oka az, hogy május utolsó hetében már az új Európai Parlament tagjait választják meg Európa-szerte, majd a hagyományos őrségváltás folytatódik, és ősszel új Európai Bizottság is feláll. Erről ráadásul tudni lehet, hogy nem Jean-Claude Juncker fogja vezetni – az új irány önmagában problémákat jelenthet, de ha nem is írják újra az egészet, akkor is több hónapra leáll a szervezet. Az is gondot okozhat, ha ez EP-ben változnak az erőviszonyok: az euroszkeptikus erők további erősödése alapjában akadályozhat bármilyen döntéshozatalt, és akkor senki nem tudja megjósolni, mikor lesz egyezség az ezermilliárd eurót meghaladó költségvetésről.